2009. október 22., csütörtök

most már leteremtek mindenkit :)

Nemrég felfigyeltem arra, hogy Elmó megpróbálja használni az én szabályaimat. Ha például verekednek a gyerekek, rájuk szól. Ugyanakkor más szülők szabályait azok gyerekeivel próbálja betartatni. Ha azt mondja Ödönke anyukája, hogy Ödönke add vissza a lapátot, akkor Elmó
Ödönke nyomába ered és lelkesen mondogatja neki, hogy adja vissza a lapátot a tulajdonosának. Ha eldobja azt a gyerekecske, Elmó felkapja, és visszaviszi a "helyére".
Ez még nem is lenne érdekes, csakhogy azt is elvárja Elmó mostanában, hogy az én szabályiam mindenkire érvényesek legyenek, ugyanis ha nem azok, akkor ő sem tartja be őket. Ebben pedig teljesen igaza van, hiszen akkor azok csak önkényes valamik, nem is igazi szabályok.
Ígyhát újabban más gyerekekre is rászólok, bármennyire is illetlenségnek számít ez mifelénk. Ha valaki verekszik, rászólok. Ha valaki úgy tesz, mintha véletlenül lökné fel a másikat, rászólok. Ha valaki szemetet dob a csatornába, szintén. Irgum-burgum, terem-bura, rendet teszek magunk körül :)

2009. október 13., kedd

győzködés helyett megmutatás

Ma délután Elmó szokásához híven ki akart menni a játszótérre. Pár napja még egyszál pólóban szaladgált, most pedig 10 fok van, erősen fúj a szél és esik az eső. Ez a sebesség nem fért Elmó fejébe, így hiába mondtam neki, hogy ilyenkor nincs kint senki sem a játszin, ő menni akart. Hát akkor menjünk! Felöltöztünk, még kesztyűt is húztunk, úgy átfáztunk délelőtt nélküle, és irány a játszi.
Tényleg nem volt kint senki. De máskor is volt már ilyen, így Elmó nagy vidáman haladt a mászóka felé. Aztán megfogta a csupavíz mászókát, csodálkozva rám nézett, miszerint "vizes", és már fordult is ki a játszótérről.
Hát ennyi történ.

2009. október 10., szombat

porolás

Általában jobb, ha először kérdezünk, nem pedig rögtön elítéljük a cselekedeteket. Ez történt a porolás első alkalmával is. Amikor először megláttam, azt hittem, hogy Elmó agyában valami elromlott, és ember helyett kutyának képzeli magát. De miután megkérdeztem, hogy mit is csinál voltaképpen, kezdtem értelmet, és mint az otthonoktatásban hívő ember, amolyan tananyagfélét is látni a dologban. A válasz így hangzott:
-Ez füst. Tüzet csinálok.
Azóta egyáltalán nem furcsállom a porolást, csak a hatósugarat próbálom a többi embertől távol tartani.

video

hülyeségeket ne kérdezz :)

Elmó nagyon szereti a gumimaciba zárt vitaminjait. Nem kapja rendszeresen, de amikor egy kicsit elkezd szörcsögni az orra, reggelente bemacizhat belőlük kettőt. Ő természetesen ennél többet szeretne, és rendszeresen megpróbálja kidumálni, hogy kaphasson még. A "most holnap van", és a "megint reggel van" mondatokkal szokott próbálkozni, de még eddig valahogy nem jött be neki. Tegnap reggel is a szokásos menetrend szerint elmondtam, hogy ha kapna még gumimacit, akkor beteg lehetne tőle, ezért csak holnap kap. És természetesen ő is a szokásos menetrend szerint próbálkozott megint, a "már holnap van"-nal. És akkor meglehetősen meggondolatlanul megkérdeztem, hogy:
-Beteg akarsz lenni?
Ő pedig csillogó, reményteljes szemmel, őszintén válaszolt.
-Igen, beteg akarok lenni.

2009. augusztus 29., szombat

miért?


Eljött nálunk is a miért?-korszak. Hogy miért, azt nem tudom :) de valami sejtésem azért van. Talán nem tudatosan, de a dolgok mélyére, eredetére szeretne rájönni minden kisgyerek. Bár lehet, hogy ezt is csak egy kicsit túlgondolkodtam. Na mindegy.
Nagyon érdekes dolog ám, hogy mi mindent lehet megkérdezni. Például:
-Kérlek, ne tologasd a bevásárlókosarat, amíg én kipakolok belőle.
-Miért?
-Mert akkor nem tudok kipakolni?
-Miért?
-... tulajdonképpen így is ki tudok pakolni, csak álló kocsiból könnyebb.
-Miért?
-Mert úgy könnyebb.
És csak akkor van ám vége a miérteknek, amikor ugyanazt válaszolom a következő miértre is, mint az előzőre. Vagy pedig akkor, ha azt mondom, hogy "Nem tudom". Bár ha belegondolok, azt is meg lehetne kérdezni, hogy miért is nem tudom. Lehet, hogy holnap már ez lesz soron? :o

2009. augusztus 25., kedd

gyógyszer lenyelése

Jelentem, Elmó, a hároméves tök simán le tud nyelni vízzel egy tablettát! :)
Persze ez is teljesen véletlenül jött össze először. Kellett hozzá az az előzmény, hogy a játszótéren ha Elmó orral a homokba esik, itatok vele egy kis vizet, amitől megszűnik a kellemetlen íz a szájában. Ez volt az alap a gyógyszeres trükkhöz.
A második lépcsőfok a c-vitamin rossz íze lett. Ugyanis vettem magamnak pár napja egy levéllel, amiből természetesen Elmó is kért egyet. Mondtam ugyan neki, hogy nem cukorka, és ha szopogatni akarja, rossz íze lesz, de ő csak kért belőle. Hamar rájött, hogy igazam volt és kért egy kis vizet.
Másnap ismét látta, hogy beveszem a tablettát. Most azonban már azt is megfigyelte, hogy én azonnal iszok rá. Ezzel a tabletta-rejtély megoldódott a számára. Most már ő is tudta, hogy is mennek ezek a dolgok és ki akarta próbálni új tudományát. Kért egy c-vitamint, bekapta, ivott és kész. Már lent is volt. És másnap is sikerült. És ma reggel is. Éljen, éljen!

2009. augusztus 18., kedd

egy hároméves magánélete

Az utóbbi időben Elmó egyre gyakrabban vonul el hol az egyik, hol a másik szobába, magára zárja az ajtót, és ott fogalmam sincs mit csinál. Eddig még csak egyszer mentem be ilyenkor (természetesen kopogás után), mert ki szerettem volna hozni valamit, de amint benyitottam, megbántam, hogy nem vártam meg, hogy magától nyissa ki az ajtót. Ugyanis Elmó teljesen zavarban volt attól, hogy megláttam. Ennek láttán rögtön meggondoltam magam a kihozni való tárggyal kapcsolatban, és kimentem a szobából. És az a legfurcsább az egészben, hogy én is zavarba jöttem egy kicsit. Éreztem, hogy nem az ajtón nyitottam be, hanem a magánéletébe. Abba, ami csak az ővé, ahol nekem már semmi keresnivalóm ezentúl.
Hogy szalad az idő! Milyen gyorsan nő ez a gyerekecske! Milyen gyorsan lesz egyre önállóbb!
Kár, hogy nincs a lakásban egy olyan külön szoba, ami az övé lehetne ezentúl, ahová bármikor elvonulhatna. Lehet, hogy a hálószobát teljesen átengedem neki napközben...

2009. augusztus 6., csütörtök

orvosi vizsgálat

Ma elmentünk a fülészetre, hogy kiderítsük, miért nem hallja Elmó a suttogást. Mielőtt azonban csak úgy berontottunk volna a rendelőbe, elmagyaráztam Elmónak, hogy a doktor néni majd bele fog dugni valamit a fülébe, így könnyebben bele tud majd nézni, és látni fogja, ha valami gond (vagy fülzsír) van odabenn. Aztán lehet, hogy majd hallásvizsgálat gyanánt mondani fog dolgokat, például azt, hogy "Emeld fel a kezed!", és akkor majd "Tényleg emeld fel a kezed!"-mondtam, mert csak így derül ki, hogy mi lehet a gond. Ezt a pár dolgot közvetlenül a sorrakerülésünk előtt is elmagyaráztam, így most már minden világos volt Elmó számára. Tehát amikor bementünk és együtt a vizsgálószékbe ültünk, drága kicsi gyermekem jó fiú módjára mindkét kezét a magasban tartta és úgy várta az orvosi vizsgálatot. (Még most sem birom megállni nevetés nélkül, ha rágondolok... :D )

2009. augusztus 4., kedd

a babának nem a babakocsiban van a helye

Elmó már egy ideje tudja használni az egeret. Mostanában véletlenül rákattintott egy gyerekjátékra, ami természetesen nagyon tetszett neki és elkezdett játszani. A sesamestreet.org honlapon egy gyilkolászós játék sincs, ráadásul létezik playsafe mód is, tehát úgy döntöttem, hogy magára hagyom a kis törpét egy kicsit, hadd élje ki magát. Amikor visszatérek látom ám, hogy a monitoron az egyik figura énekel, miközben egy kisbabát tol maga előtt egy babakocsiban. A játék lényege az, hogy mindig olyan állat jelenik meg a billentyűk lenyomásától a képernyőn, amilyenről éppen a dal szól. Ezt Elmó meg is értette és nagy bőszen nyomogatta is a gombokat. Aztán egyszer csak rámnézett és azt mondta:
-Most vegyük ki a babát!
Hát lehet ennél természetesebbet kérni? :)
(Zárójelben hozzátenném a számítógépes játékok témához, hogy nálunk ez egy egyedi alkalom volt, nem is fog szokásunkká válni a játéknak ez a formája, és senkinek sem ajánlom, hogy ilyenekkel kösse le a gyerkőcét. Ez most nagyon komolyan hangzik és nagyon komolyan is gondolom.)

2009. augusztus 3., hétfő

most akkor ügyes vagy ügyetlen

Elmó nem tud minden olyan dolgot megcsinálni, mint a vele egykorú gyerekek. Például képtelen lecsúszni ülve egy csúszdán. Akik azonban nem ismerik, azt mondják, hogy milyen bátor és vagány, mivel ő a csúszdákon hason csúszva közlekedik. Vannak olyan szülők, akik ezt a tipusú csúszást egyenesen meg sem engedik a gyereküknek, mert az olyan "nagyon veszélyes". Elmó szerint azonban ez a világon a legbiztonságosabb módszer.
A hintán is érdekesen alakul Elmó ügyes- vagy ügyetlensége. Ülve ugyanis nem tudja magát lökni. Állva azonban annál inkább megy a dolog. Bár még így sem a szokásos módon lengedezik, de nála ez már ugye nem is meglepő.

video

2009. augusztus 1., szombat

a süket és a néma beszélget...

Mostanában éjszakánként keresőoptimalizálást, weblapszerkesztést, css-t és hasonlókat tanultam. A napi 8-9 órás alvásigényemből így igen hamar már csak 4-5 órás hajnali alvásokat faragtam magamnak. A szervezetem először csak szimpla fáradtsággal jelezte, hogy valami nincs rendben, de amikor rájött, hogy ezt én semmibe veszem, sztrájkba kezdett.
Az első sztrájkolós napon torokfájós, hidegrázós, lázas állapotot kaptam ajándékba. Ezután bár a láz megszűnt, a torokfájás maradt. De nem csak egyszerűen maradt, hanem szépen lassan átalakulva elkezdett lefelé, a légcsövem felé araszolni. Így amikor két nap múlva már annak örültem volna, hogy megszűnt a fájdalom, a hangom a hangos suttogás és a halk suttogás közötti tartományra korlátozódott. Nem is lett ez volna akkora baj, ha nem épp ekkor ki derül, hogy Elmó nem hallja a suttogást. A hangos suttogást sem. Kivéve persze, ha közvetlenül a feje mellett teszem azt, mintegy belebeszélve a mikrofonként használt fülkagylójába. Így elég érdekesen alakult az a másfél napunk, amíg ez az állapotom fennált.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy Elmó kérdezett vagy mondott valamit. Erre én visszasuttogtam. Ezt Elmó természetesen nem hallotta, ezért elkezdte mondogatni, hogy "Mamika hangosabban, nem hallom!". Mire én belesuttogtam a fülébe. Erre meg azt mondta, hogy "Ne így mondd, mondjad rendesen!". De én juszt sem mondtam. Így az első pár óra sírdogálással és nyöszörgéssel telt.
Aztán egyszer csak rájött Elmó, hogy ez a dolog már örökre így marad, és elkezdett egész jól szájról olvasni. Megdöbbentően jól ment neki, csak nagyon ritkán trafált mellé. A másik lényeges változás az volt, hogy elkezdett egyre jobban figyelni rám. Többször ellenőrzött, ha terepen voltunk, és többször figyelte az arcomat, amikor valami különleges eseménynek volt a részese.
A pantomimomat is megértette, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Már épp kezdtem volna élvezni az új helyzetet, amikor a testem engedélyt adott a bár még rekedtes, de egész jó hangerejű beszédnek. Én azonban úgy döntöttem, hogy még legalább egy napig "néma" maradok. Így kímélem a hangszálaimat. Meg persze megfigyelem, hogy miért is fogadta el jobban Elmó a neki nem tetsző dolgokat a suttogós időszakomban. Lehet, hogy ha nem magyarázkodok, akkor természetesnek veszi azt, hogy most valami olyan következik, amihez nincs kedve?...

2009. július 23., csütörtök

Elmót lelőtték :)

A játszótéren hatalmas kommandós csatát vívtak a gyerekek. Puffogtattak az ujjaikkal, lesből támadtak, aztán egy páran a homokba esve meghaltak. Elmónak nagyon tetszett ez az élénk, pörgős, izgalmas valami és próbált ő is bekapcsolódni. Ő is puffogtatott az ujjával és ő is meghalt néha, csakhogy a többiek tudomást sem vettek róla, hiszen ő kicsi. Amolyan akadályféle, amit ki kell kerülni menekülés közben. Esetleg néha jó fedezék, lehet mögüle lövöldözni, meg ilyesmi. Egy kicsit sajnáltam szegénykét, de hát ez van. Majdcsak megnő egyszer ő is, gondoltam. Aztán egyszercsak valaki lelőtte. Először a valaki is meglepődött a dolgon, mivel valószínűleg véletlen volt, és persze Elmó sem tudta biztosan, hogy ilyenkor hogy is van tovább, de egy másodperc alatt rájött, hogy van még benne egy kis szufla és talán jobb a bőrét menteni, és már tudta, mi a dolga, és VISSZALŐTT!

2009. július 13., hétfő

bankban

Amíg a bankban vártunk a sorunkra, Elmó szokásához híven elszórakoztatta magát. Bolondozott, táncolt, csúszott-mászott. Aztán egyszer csak hátulról előre átbújt a lábaim között és azt mondta: "Születek." Leírhatatlanul különleges élmény volt ez számomra és furcsa módon valamiféle békével töltött el. Csodálatos volt!

2009. július 7., kedd

zajok az akváriumból

Elmozdult az akvárium levegőztetője, így elég hangos zúgás hallatszott belőle. Elmó megkérdezte:
-Fúrnak a halak?

2009. június 29., hétfő

betegség alatti döntések

Elmó éjszaka beteg lett. Hányással kezdődött, aztán kis hasmenéssel egészült ki. Mondtam neki reggel, hogy elmegyünk az orvoshoz, aki adni fog gyógyszert, valószínűleg injekciót, amitől el fog múlni a hányás. Ő nagyon rosszul érezhette magát, mert az öltözés alatt folyamatosan sürgetett, gyorsan akart orvoshoz menni és gyorsan akart gyógyszert kapni.
Szerencsére nem lett injekció, csak hányáscsillapító kúpot írt fel a doktornő. Meg is vettük a közeli gyógyszertárban, mire Elmó elkezdte mondogatni, hogy adjam oda neki a gyógyszert. Mivel még csak egyszer kapott kúpot eddig, pár hónapos korában, elmagyaráztam neki, hogy a kúp szó mit is jelent, hogy a fenekébe kell bedugnom, aztán pedig fekve kell maradnia, és nem kakilhat egy darabig. Azt mondta, hogy most kell neki a gyógyszer. Így letelepedtünk a Széchenyi tér egyik padjára, a szökőkút mellé, és én beadtam neki a kúpot.
A lázcsillapító viszont nem kellett neki másnap. Lázas és gyenge volt, ezért megkérdeztem tőle, hogy kér-e eper ízű lázcsillapítót. Ilyet kapott már pár hónappal ezelőtt, biztosan emlékezett rá. Nem tudom, hogy miért nem kért. Lehet, hogy bőrtüneteket vagy rosszullétet érzett a legutóbb, amikor kapott, mert biztosan oka volt annak, hogy a kúpért szinte harcolt, az eper ízért pedig, ami a kedvence, nem rajongott. Mivel nem volt olyan magas a láza, hogy mindenképp csillapítani kelljen, tiszteletben tartottam a döntését és nem adtam neki.
Aztán elkezdett öklendezni. Mondtam, hogy adok neki kúpot. Nem akarta. Nem szereti, ha a fenekében turkászok. Mondjuk én sem szeretném. Ennek ellenére a kiszáradás veszélyét erősebbnek éreztem, mint a kellemetlen érzést, így Elmócika a tiltakozása ellenére megkapta a kúpját.

a hordozás újabb előnye

A háti hordozás egy eddig számomra ismeretlen előnyét fedeztem fel a minap. Elmó egy autóval a kezében pattant a hátamra. Az autók pedig ugye gurulni szoktak. Fel-le, fel-le. A hátamon!!! Pont, mint egy könnyed masszázs. Leírhatatlanul kellemes érzés.

2009. június 8., hétfő

a ló túloldala

Elmó átesett a ló túloldalára. Eddig nem bántott soha senkit, ha egy gyerek kivette a kezéből a játékot, ő csak sírt és tőlem kért segítséget. Mostanra azonban megfigyelte, hogy ha valaki agresszívan viselkedik, annak egyszerűen több játék jut. Úgy egy hete próbálgatja az új tudományát és egyre hatásosabban képes elriasztani vele maga körül a többi gyereket. Rekedt torokhangon üvölt minden feléje közeledő gyerekre, miszerint: "Nem adom oda! Az enyém!". Nem is vesznek el tőle újabban semmit. De nem is szivesen játszanak vele. Kiváncsi vagyok, mikor veszi észre az utóbbit is.
Engem egyébként túlzottan zavar a dolog, próbálom neki egy-egy alkalommal elmagyarázni, hogy az adott gyerkőc nem is látta, hogy van egyáltalán valami nála, egyszerűen csak örült a találkozásnak, azért szaladt olyan lelkesen. Legtöbbször megérti, de azt is látom rajta, hogy az esetek nagy részében valójában csak tesztel. Figyeli a reakciókat. Aztán örül az új "hatalomnak". Aztán pedig úgy játszik megint, mint régen. Én meg alig várom, hogy végre kitapasztalja az új "tudományta" eredményeit, aztán már csak valódi esetekben használja. Remélem, hamar eljön az az idő :)

2009. június 6., szombat

viták helyett

Elmó még nincs 3 éves, de már érti, hogy ha van az embernek valamennyi pénze, és vásárol belőle valamit, akkor egy másik valamire már lehet, hogy nem futja.
Két napja kitalálta, hogy úthengert szeretne venni a zsebpénzéből. El is indultunk egy játékbolt felé, de útközben még beugrottunk nyomtatni. Volt ott egy üdítőautomata, amit Elmó imád nyomkodni. Kezdte is előhalászni a mellénye alól a kis pénztárcáját és kérte, hogy segítsek. Miközben elkezdtem segíteni, elmagyaráztam neki, hogy ha most üdítőt vesz, akkor lehet, hogy nem marad majd elég pénze úthengerre. És mi történt? Azon nyomban visszatuszkolta a mellény alá a pénztárcát és azt mondta, hogy: "Nem kell." Én pedig boldog voltam, és arra gondoltam, hogy megint lépett egy nagyot az önállóság felé vezető úton. Aztán pedig az jutott eszembe, hogy milyen jó dolgom is van nekem! Míg más anyukák őrülten kiabálják a sokkal nagyobb gyereküknek, hogy: "Nem érted, hogy nincs rá pénzünk?!", addig Elmó már ennyi idősen saját maga tudja, hogyan is működik a pénz világának ez a része.

2009. június 3., szerda

ajándék

Ma Elmó megkapta a havi zsebpénzét. Egy óra múlva vett is egy fagyit. Aztán elmentünk a boltba. Ő chipset szeretett volna. Mondtam neki,  hogy én nem veszek, de van saját pénze, abból megveheti. Ezek után pedig nagy meglepetésemre megkérdezte, hogy én mit kérek, mit szeretek. Rámutattam az egyik zacskóra, de rögtön közöltem is, hogy én erre nem akarok költeni. Nem voltam benne biztos ugyanis, hogy meg akar hívni. De azt mondta, hogy ő fizeti. Vett nekem ajándékot! Most pedig leírhatatlanul boldog vagyok! Kaptam ajándékot! :)

2009. május 27., szerda

nádihegedű

Ma készítettem Elmónak egy nádihegedűt. Nem találtam a neten túl jó leírást, hogyan is lehetne megcsinálni, ezért természetesen meg sem szólalt. De a gyerekek szerencsére nem látják olyan sötéten a dolgokat, mint a felnőttek, így Elmó nagy boldogan adta elő legújabb szerzeményét, nádihegedű kísérettel.

video

2009. május 26., kedd

multifunkciós hordozókendő

 

Ha elalszik a bicajülésben a gyerkőc és lifeg a feje, akkor sem vittük magunkkal potyára a kendőt... :)
Posted by Picasa

2009. május 24., vasárnap

boldog gyerekek

Sokszor irigylem a gyerekeket. Olyan szabadok, könnyedek, koncentráltak.
A héten azt csodáltam meg bennük, hogy milyen könnyedén tudnak együtt játszani és milyen könnyedén tudnak elszakadni egymástól. Borfesztiválra jártunk ugyanis egész héten Elmóval. Olyan zenéket lehetett ott hallani élőben, amilyeneket még Elmó soha nem hallott előtte. Olyan táncokat láthatott, amilyeneket még én sem láttam. És olyan fokhagymás lángost ehetett velem, amilyentől hatalmas illatfelhőt tudtunk húzni magunk után...
Amikor megálltunk egy-egy színpad mellett, általában már együtt játszott egy-két gyerek. Elmó odaszaladt hozzájuk, gyorsan pár másodperc alatt megfigyelte a játékot és a szereplőit, aztán már be is kapcsolódott. Korosztály és persze személyiségfüggő volt, hogy milyen gyorsan fogadták el, de mindig elfogadták. Aztán, amikor a gyerekek szétszéledtek (általában a szülők helyváltoztató magatartása miatt), az ottmaradt gyerek szépen megkereste a szüleit és ezzel el is volt rendezve az elválás. Elképzeltem, milyen jó lenne, ha így működne a felnőttek világa is.

a gyerekek nem játékszerek

Borzasztóan dühít, amikor egyes emberek azt hiszik, hogy a gyerekek kis játékszerek, akik azért vannak, hogy gombnyomásra szórakoztassák őket. Ha pedig ezt nem teszik, akkor butának vagy szégyenlősnek nevezik őket.
Ma Elmó egy kislánnyal szaladgált az egyik használaton kívüli színpadon. Egyszer csak odajött egy néni és azt mondta, hogy ha valaki a színpadon van, annak énekelni vagy zenélni KELL. Na, én már a Kell szó hallatán felhúztam magam, de nem szóltam semmit. A gyerekek sem. (Én csak akkor szoktam beleszólni ilyen dolgokba, ha Elmó kérdőn néz rám, de most nem tette.) Erre a néni elkezdte mondogatni, hogy biztos ismernek valamilyen dalt, anyák napjára is tunulniuk kellet valamit. De amikor még mindig nem történ semmi, a jó öreg zsarolós módszerrel próbálkozott, miszerint "ilyen buták vagytok?". Ekkor kínjában elkezdett énekelni valamit a kislány, de túl halk volt és a néni már nem hallotta meg, mert már el is fordult és indult útjára.
Csodálatos boldogság és megkönnyebbülés járta át a levegőt és újra kezdődhetett az önfeledt szaladgálás.

2009. május 21., csütörtök

versenyszellem

Ma este az 5-6 éves Viki fogócskázni szeretett volna Elmóval. Elmónak azonban fogalma sem volt arról, hogy miről is szól pontosan ez a dolog, ezért elmagyaráztuk neki. Úgy tűnt, hogy meg is értett mindent. Szaladt, ha el akarta kapni Viki, és szaladt Viki után, amikor ő lett a fogó. De egy ponton teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ő nem érti a versenyzést, mint olyat, csak az "együtt" létezik számára.
Viki a csúszda tetejéről csalogatta a fogó Elmót felfelé, egy kicsit lelógatta a lábát is, hogy Elmónak könnyebb dolga legyen. De amikor Elmó majdnem elcsípte, felrántotta a lábát. És újra kezdődőtt az egész csalogatósdi előről. Egyszer csak Elmó megszólalt:
-Lecsúszol? Akkor elkapom a lábad.
És tényleg. Eredetileg azt mondtuk mindketten neki, hogy a cél az, kapja el Viki lábát és ő egyáltalán nem értette azt, hogy ha ezzel a céllal Viki is tisztában van, miért nem akarja megvalósítani.

2009. május 18., hétfő

könnyebb út

Olyan sokszor hallottam már, hogy a mai fiatalok mindig a könnyebb utat választják és hogy ez milyen szörnyű. Szerintem meg az a furcs, ha valaki szánt szándékkal egy nehezebb utat választ, holott van egy könnyebb is...
Ma délelőtt Újszegeden volt dolgunk, hazafelé pedig betértün a ligetbe. Van ott egy picike játszótér egy csőszerű csúszdával. Elmó is és én is le szerettünk volna csúszni rajta, de Elmó nem tudott és pedig nem mertem felmászni a kötélhágcsós, kötélhálós felfelé vezető úton. Ezért egy könnyebb utat eszeltünk ki. Felmásztunk magán a csúszdán visszafelé. Íme az eredmény:

video

A legviccesebb a dologban, hogy a többi gyereknek ez a csúszdára való feljutás nem jutott eddig eszébe és most hihetetlen élvezettel csúsztak le ők is a tőlünk tanult új technikával.

2009. május 17., vasárnap

a hordozás előnye maga a szabadság

Egyre több helyen lehet olvasni olyan írásokat, amik azt hangsúlyozzák, hogy a hordozókendős hordozás milyen jó a babák lelkének és szellemi fejlődésnek, könnyebb vele a tömegközlekedés stb. De nekem leginkább az tetszik benne, hogy így szabad vagyok. Nem kell hazaérnünk minden nap időre a délutáni alváshoz, mert a kendőben is jókat lehet aludni. Tudom, tudom, babakocsiban is jókat lehet aludni, csakhogy itt jön a képbe a mozgólépcső, a lépcső, a troli, a szmog és az, hogy ha megállunk, a gyerek hamar felébredhet. A kendőben a baba vagy jelen esetben Elmó-nagyfiú folyamatos mozgást érez, hacsak nem tartom vissza a lélegzetemet, így teljes nyugalomban aludhat addig, amíg szüksége van rá.
Tegnap este is ennek a hihetetlen szabadságnak az előnyeit élveztem ki. Elmentünk a belvárosi borfesztiválra, sétáltunk, nézelődtünk, moziztunk egy kicsit, aztán (ébren már csak én) hallgattam egy kis zenét és amikor elfáradtam, szépen hazaslattyogtam. Elmó imádta az első egy órát, miért hagytam volna otthon valaki másra? Én meg imádtam az egészet, miért maradtam volna otthon?...

2009. május 16., szombat

a Red Bull Racing-en

Ezt hozta ki Elmóból a Red Bull Racing.

video

szép álmok

Elmó mostanában egyre többször jön oda hozzám egy könyvvel, hogy megmutasson benne egy tárgyat, és azt mondja, venni kell ilyet. Én erre általában azt mondom, hogy nem KELL venni, de biztosan nagyon szeretnéd. Közben pedig tudom, hogy ha a világ összes pénze az enyém lenne, akkor sem vennék meg neki mindent, amit egy pillanatra megkíván. Nekem nem ilyen az értékrendem és valami teljesen mást szeretnék neki is átadni. Például szoktunk könyvtárba járni, ahol ő választhatja ki azt a könyvet, amit hazaviszünk. Így könyvügyben már sejti, hogy nem kell a világ össze könyvének egy példányával rendelkeznünk ahhoz, hogy akár minden nap újat nézegethessen. De játék-, lom- és érdekestárgy-kölcsönző nem üzemel errefelé, így egy teljesen új ötletet eszeltem ki. Amikor tegnap este odajött hozzám, hogy egy nagyobbacska favonatot szeretne, amibe ő is bele tud ülni, azt mondtam neki, hogy bár nem fogunk olyat venni, ha majd elalszik, álmodhat róla és akkor majd vonatozhat kedvére. Akkora lelkesedésre tényleg nem számítottam, amit akkor Elmó produkált! Csuda édes volt, ugrándozott és azt kiabálta -Igeeeeeeeen!

2009. május 13., szerda

zsebpénz

Elmó másfél éves kora körül játékvásárlás ügyben kisebb viták alakultak ki közöttünk. Elmó a világ összes labdáját meg szerette volna vetetni magának, én viszont nem tartottam ezt valami fantasztikus ötletnek. Rendszeresen kitaláltam, hogy milyen játék lenne jó neki, ő pedig rendszeresen kitalálta, hogy mégiscsak inkább egy labda lenne a tökéletes választás. Én az ötödik labda tájékán elkezdtem az újabb labdákra sajnálni a pénzt. Ugyanakkor az sem tetsztett, hogy ha más játékot vettem, azzal alig játszott Elmó. És egyszer csak kipattant a fejemből a nagy felfedezés, miszerint ezentúl adok Elmónak napi 100 forintot, amit majd arra költ, amire csak akar. Így engem nem fog az őrületbe kergetni a labdamánia, ő pedig nyugodtan és boldogan vásárolhat, amit csak akar. Legtöbbször természetesen kis tömör gumilabdátkat és nagy felfújt labdákat vett akkoriban.
Mostanra legalább 30 labdája van Elmónak. És még ki tudja mennyi lesz?

2009. május 12., kedd

havipénz

Elmó eddig minden nap (amikor nem feljetettem el :) ) kapott száz forintot zsebpénz gyanánt. De egy alig két és fél éves gyerek ugye nem a gyüjtögetésről szokott híres lenni, így mindig csak apróságokat tudott magának venni. Tegnap azonban egyoldalúan módosítottam a fizetési szerződést, minek következtében ezentúl havi 3000,-ot kap kézhez. Ma Elmó meg is vette élete első igazán nagy markolóját!
Hogy miért adok egy ilyen kis gyereknek zsebpénzt? Holnap kiderül...

2009. május 11., hétfő

egy másfél éves tanítgatása

Mostanában semmi különös nem történik velünk, ezért ma is egy "Elmó annóról" írok.
Azt ugye tudjuk, hogy a gyerekek utánozni szeretnék a felnőtteket, de sokan nem tudják, hogyan lehetne ezt a tulajdonságot kihasználni. Persze a kihasználni szót most jó értelemben használom. Én a következőképpen csináltam: Elmó amikor már stabilan járt és egyre kevésbé volt számára izgalmas a helyváltoztatás ilyen formája, más felnőttes elfoglaltság is kezdte érdekelni. Például a mosogatás és a főzés. Kezdjük a mosogatással. Leírhatatlan boldogságot érzett, amikor pancsolhatott a mosogatóban, öntögethette egyik pohárból a másikba a vizet, de amikor kilocsolta a vizet a mosogatón kívülre, a játéknak vége szakadt, mert én levettem a székről, amin addig állt és nem engedtem tovább mosogatni. Megmondtam neki, hogy csak akkor mosogathat, ha nem pancsolja ki a vizet. Ma nem sikerült, holnap újra próbálkozhat. És itt jön a lényeg. Valóban így is tettem. Nem mondtam neki 10 perc múlva, hogy -Na jól van, gyere mosogass tovább! Másnap viszont szépen odaállítottam a széket, feltettem rá Elmót és hajrá. Egy hét alatt megtanulta, hogy lehet nálunk mosogatni.
A főzéssel ugyanez volt. Ha egyszer belecsapta a fakanalat az ételbe, számára már véget is ért a főzőcskézés. Ez az elfoglaltság, mármint a főzés valószínűleg nagyobb csoda lehetett neki, mert mindössze három alkalom után tudott úgy kavargatni, mint amit az előző bejegyzésben már megmutattam.
És ez nem varázslat, és szerintem nem is Elmó természetén múlik. Próbálja ki a saját gyerekével, aki nem hiszi. Meg fog lepődni :)

2009. május 9., szombat

kesztyűben nyáron

 
A természetközeli nevelés sok veszekedéstől, idegeskedéstől és dackorszaktól kímél meg engem. Vegyük például a mai napot. Délután annyira sütött a nap, hogy égette a bőrömet, Elmó ennek ellenére téli kesztyűben indult el velem otthonról. Más lehet, hogy levetette volna vele, mert butaság, de szerintem ezt teljesen felesleges tiltás. Hisz nem okoz sérülést vagy anyagi kárt. Elmó örült, hogy megtalálta a régi kesztyűjét és boldogan tologatta vele az új rollerét, én meg örültem, hogy örül. Az egész akció 10 percig tartott, hiszen egy fagyit elég nehéz kesztyűben nyalogatni.:)

Elmo anno

Már elég régóta terveztem, hogy ezt a kis videot felteszem ide, csak valahogy mindig kiment a fejemből. A felvételen Elmó még nincs másfél éves.

video

2009. május 6., szerda

fegyverek

video
Mi nem nézünk lövöldözős filmeket vagy rajzfilmeket. Elmó nem is nagyon tudja, hogy mit csinálnak a nagyfiúk a játszótéren, amikor egymásra mutogatva, puff-puff hangot hallatva szaladgálnak. Tegnap azonban valaki elhozott magával egy kattogós pisztolyt. Elmó el volt ragadtatva, főleg mivel kölcsön is kapta és ő is kattoghatott, miközben másra mutogatott vele. Egyből ki is jelentette, hogy neki is kell egy ilyen. De én olyan utálatos vagyok, hogy nem csak a motort, de a fegyvereket is ellenzem, így eszembe jutott, hogy van más kattogós játék is és megígértem, hogy egy olyat veszek neki már holnap. Az igéret szép szó, jó sokáig kerestük, de végre megtaláltuk azt a valószínűleg Szegeden egyedüli boltot, ahol lehet békapattintót venni. Ha valaki nem tudná, hogy mi ez, íme:



Most őszintén. Nem sokkal humánusabb?! És ugyanolyan boldogan kattintgatott ezzel is, mint a másikkal :)

ne vígasztalj!

Elmó még mindig szeretne kismotort, én pedig még mindig nem tartom jó dolognak, ezért nem veszek neki. Ő még mindig elcsaklizza a játszótéri motorokat, a tulajdonosok pedig egy idő múlva még mindig visszakérik őket. Elmó reakciójában azonban fordulat állt be. Tegnap egyszer, ma kétszer döntött úgy, hogy ha elveszik a tőle a motor, akkor ő csendben sírdogál mellettem, de közben nem szeretné, ha felvenném és nem fogadja el más felajánlott motorját sem. Egyszerűen csak elsiratja az általa eredetileg kiválasztott motort, aztán játszik tovább. Amikor pedig hazaérve elmeséli, hogy mi történt vele aznap (mostanában ez szokásává vált), akkor szépen elmondja, hogy:
-Voltunk a játszin. És felmásztam magasra, a mászókára. Aztán motoroztam. Aztán Janka elvitte a motort és én sírtam. Aztán elmentünk a boltba...
Én pedig le vagyok nyűgözve, mert úgy érzem, ez a változás az önállósághoz vezető út egyik nagy lépése.

2009. május 4., hétfő

motor

Elmó már másfél éves kora óta nagyon vágyik egy kismotorra. Én viszont nagyon ellene vagyok a motorozásnak. Már akkor eldöntöttem, hogy nekünk ilyen járgányunk nem lesz, amikor még csak terhes voltam. Van viszont itthon tricikli. Ilyet sem akartam, de ajándékba kaptunk egyet és mégis csak nagyságrendekkel jobb, mint a motor. Szerintem. Elmó nem osztja a véleményem, de hát ez van. :)
A játszótéren a következő szokott történni motor és tricikli ügyben. Mivel minden gyereknek van motorja, Elmó is szeretne motorozni, így elcsaklizza az éppen szabadon álló példányokat, aztán nagy boldogan tovarobog. Triciklije viszont senki másnak nincs, vagy legalábbis nem közlekedik vele, mert a motor mellett az nehézkesnek számít. Szóval a kis motortulajdonosok meg Elmó triciklijére vágynak és azzal közlekednek. Ha tudnak. De tologatni is jó, meg a pedálját forgatni. :) Így mindkét tábor nagyon boldog. A mi kis kétszemélyes családunk azért, mert nincs motor, de mégis lehet motorozni, a többi gyerek meg azért, mert feltűnt egy új járgány a színen. Tehát, ha jobban belegondolok, kifejezetten közcélú az, hogy nem veszek kismotort Elmónak.

2009. április 21., kedd

én is szopizhatok

Elmó tegnap este ezt mondta nekem:
-Mamika, kérsz tetét?
(Nálunk a tete anyatejet és mellet jelent.) Először azt hittem, hogy csak rosszul fejezi ki magát és szopizni akar. De nem, mert ismét megkérdezte és közben most már a pólóját is felhúzta. Mit lehet ilyenkor tenni? Megpuszikáltam a tetéjét és közöltem vele, hogy abból nem jön tej. Erre azt mondja, hogy a papának is van tetéje. Persze, hogy van, de abból sem jön tej. Furcsa, csodálkozó arcot vágott és szerintem semmit sem értett.

2009. április 14., kedd

varázslatos olivaolaj

Elmónak egy kis piros folt lett a fenekén. Nem nagyon érdekelt, azt gondoltam, majd elmúlik. Én az immunrendszerben hiszek, nem a bogyókban. De nem múlt el. Sőt, elkezdett terjedni, Elmó pedig panaszkodott, hogy fáj. Nála a fáj szó nem csak fájdalmat jelent, hanem néha viszketést vagy égést is, szóval nem tudtam mi lehet pontosan a baj. Próbáltam utánanézni a dolognak az egyik kedvenc könyvbemben, a Gyerekorvos nélkülben, de csak ekcémáról írt, én meg úgy döntöttem, hogy nem az :) Így hát A nagy gyermekkalauzban kutattam tovább. Ott a gomba leírása volt a "legszimpatikusabb", ráadásul másfél éve nekem is volt gombás eredetű mellgyulladásom, szóval gombát diagnosztizáltam. (Gyerekorvosuk ne tépjék ki az összes hajukat :D) A könyv olivaolajat ajánlott illóolajokkal. Az illóolajos változat csipte Elmó fenekét, így enélkül folytattam a "kezelést". Három vagy négy napig kenegettem, plusz pucérkodhatott nyugodtan itthon.
Most gyönyörűséges a bőr a fenekén! Pont, mint a babapopsi. :D

2009. április 8., szerda

újra a hátamon

Elmó kb. 1 éves kora óta nem volt a hátamra kötve a hordozókendőben. Akkor kezdett igazán önálló lenni és már nem volt rám, mint járműre szüksége csak akkor, amikor elfáradt. De ilyenkor legtöbbször már hazafelé tartottunk, szóval nem volt gond a kézben vagy erszényben hordozás.
Mostanában azonban egyre kevésbé bírtam már kézben. Ha a nyakamban lovagolt, a derekam fájdult meg. A hátamra pedig nem volt hajlandó "felkötözködni". Pedig nekem úgy lett volna a legkényelmesebb.
Tudtam, hogy valamit én ronthattam el, ezért tegnap hadicselhez folyamodtam. Amikor elindultunk egy kifejezetten hosszabb útra, az út előtt elmondtam Elmónak, hogy ha nem jön a hátamra, akkor gyalog kell végigsétálnia az utat. Azt mondta jó. Ennyiben is maradtunk.
Biztos voltam benne, hogy nem fog felkéreszkedni a hátamra, mert annyira nem szereti, ezért nem is vittem magammal kendőt. Természetesen nem volt igazam és hazafelé azt mondta az uraság, ha vegyem fel a hátamra. Mit lehet ilyenkor tenni? Felkaptam a hátamra úgy, hogy a feneke alatt tartottam, ő pedig a vállamba kapaszkodott. És csodák csodájára azt mondta, hogy vicces így. Én pedig boldog voltam és reménykedtem, hogy legközelebb kendővel is menni fog.
Ma már egy a hátamra felkötött gyerekecskével indultam el itthonról!!! Igaz, hogy még lötyögött, igaz, hogy még gyakorolni kell a feszességet, de végre megtört a jég! Éljenek a hadicselek!

2009. április 6., hétfő

ez már nem vicces

Elmó tegnap este nagyon fáradt volt, de nem tudott elaludni. A lámpákat már lekapcsoltam, feküdtünk az ágyban, Elmó pedig forgolódott. Nekem fájt a hátam, ezért megfordultam, hátha úgy jobb lesz. Momó ezt utálja, nem tudom, hogy miért, és ilyenkor át szokott feküdni a másik oldalamra, nehogy már ne lássa az arcomat. Most azonban más jutott az eszébe. Elkezdett éktelenül sírva kiabálni, hogy:
-Segítség! Segítség! Nem akarom! Nem akarom!
Mindezt egy papírvékony falú panellakásban. Ilyen kínosan még soha nem éreztem magam ezelőtt. Mert mi van akkor, ha valamelyik szomszéd azt képzeli, teljesen jogosan, hogy én most éppen tüzes vassal szúrkálom a gyerekemet. Nem valami bíztató kilátások a jövendőbeli családi napközi engedélyeztetéséhez...
Azt hiszem, valahogy meg kellene tanítanom Elmót a Segítség szó valódi jelentésére.

Elmó, a hős

Családi napközi vezetői tanfolyamon voltunk Elmóval. Péntek-szombat-vasárnap egy huzamban. Sokaknak egy óra a "hivatalban" is kibírhatatlan egy ilyen idős kisgyerekkel, de nem nekünk :D
Az első napon rajta kívül volt még két kisgyerek és egy felügyelő. Ha csak a két kisgyerek lett volna, sokkal vidámabb lett volna az élet, mert Elmó nem szereti, ha kifejezetten foglalkoznak vele vagy megmondják neki, hogy mit csináljon. Ő inkább szeret a maga feje után menni, vagy csak egyszerűen nézelődni. Bár hozzá kell tennem, hogy nem arról van szó, hogy Szilvi (ő felügyelt a gyerekekre) valami szörnyű, erőszakos ember lenne. Sőt, nagyon kedves és türelmes, csak ő amolyan óvónénis tipus, akihez Elmó nincs hozzászokva. Így egyszem fiacskám inkább bent ült velem a tanfolyamon. Szóval az első nap csupa unatkozás elleni szopival telt.
A második napon már nem volt gyerek és Szilvi sem. Viszont Elmóé volt az összes játék, könyv, lapát, motor, labda. Eleinte ez érdekes is volt, azonban a sok üldögélő felnőtt és a sok gyerek nélküli játék egy idő múlva eléggé unalmassá vált, így gyakorlatilag ez a nap is egy szopós nap lett. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ezen a napon már a tanfolyam kitelepült a szabadba, így néha tudtunk Elmóval focizni is. Persze közben azért szorgalmasan jegyzeteltem és hallgattam, hogy miről van szó.
A harmadik nap már nem volt ilyen vidám. Elmó tudta, hogy mi vár rá és amint beértünk a kapunk, panaszosan elkezdte mondogatni, hogy ő a játszira akar menni, nem ide. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy azért vagyunk itt, hogy később majd nekünk is lehessen ovink, ahol sok gyerek lesz, meg minden. Azt hiszem, hogy megértette a lényeget. Vagy legalábbis sejtette a hangsúlyból, hogy ez van, de később ebből valami jó fog kisülni. Így megnyugodott és tudomásul vette, hogy ez a nap is ugyanolyan unatkozós, szopizós nap lesz, mint az előző kettő. De nem hisztizett, nem cirkuszolt, csak néha mondogatta, hogy -Mamika, elmenni akarok!
Mikor hazaértünk, Elmó azt mondta:
-Menjünk játszira. De nem oda. Gyerekekhez. :)
Természetesen kifulladásig ottmaradtunk. Egy hős megérdemel ennyit!

2009. április 2., csütörtök

jó idő, más Elmó

Amíg tél volt és hideg, Elmó alig akart kimozdulni itthonról. Most, hogy itt a jó idő, alig lehet hazaimádkozni. Minden egyes alkalommal, amikor dél körül hazajövünk, és útközben elmondom neki, mi fog történni, a mondandómat azzal fejezem be, hogy "aztán visszajövünk" vagy "aztán elmegyünk a városba". Különben még azt hinné, hogy otthon maradunk örökre és nagyon rosszkedvűen tartana csak velem.

2009. április 1., szerda

nincs kedve...

A játszótéren egy kislány szeretett volna Elmóval játszani. Elmónak azonban nem volt kedve hozzá. Megkérdezte tőlem a kislány, hogy miért nem játszik vele Elmó. Erre én: -Nincs kedve. És tényleg! Miért keresek mindig magyarázatokat Elmó viselkedésére? Ezek után nem fogok. Csak azt mondom: Nincs kedve. :)

2009. március 26., csütörtök

meghibásodás

Elmó agyában a magasságérzékelő-rendszer meghibásodott. Először nem is vettem észre, csak az volt a furcsa, hogy miután elfáradt és felvettem a nyakamba, szinte azon nyomban leszállt. Arra gondoltam, hogy talán rosszul állt a kukija és megnyomódott. Úgy ötven méter séta után, "újra" elfáradt. Mondtam neki, hogy ölben nem tudom vinni a kezemben lévő szatyor miatt, szóval vagy gyalogol tovább vagy a nyakamba ül. A lovaglást választotta. De pár lépés után megintcsak lekéreszkedett. Újabb séta, újabb felkéreszkedés. Mostanra már kezdett elfutni a méreg a le-fel ugrálás miatt, de csak felvettem. És most már végre Elmó elárulta, hogy miért nem jó neki odafenn.
-Magas, magas, magasan vagyok.
Így végül gyalog mentünk hazáig. De itthon még nem volt vége a félelmetes magasságoknak. Azt kérte, hogy vegyem fel. Ölbe vettem. Úgy kapaszkodott kezével-lábával, mint még soha. Ha nem tartom tovább a kezemmel, akkor sem esett volna le.
Éppen főztem ekkor, szóval nem tudtam ölben tartani. Elővettem a hordozóerszényt és beletettem. De most is elkezdte mondogatni, hogy magasan van és "lemenni, lemenni".
Szóval mostanában valószínűleg sétálgatni fog a lelkem. Azért remélem, hamar megjavul a rendszer!

2009. március 24., kedd

fénykép

 
Elmó újabban imádja, ha fényképezem vagy videót készítek róla. Az eredményt mindig nagy izgalommal nézegeti, aztán új pózt, mutatványt eszel ki, én újra lefényképezem, ő pedig újra megnézi. Ha tetszik neki az eredmény, gyakorolja egy kicsit, hogy később is menjen :)
Posted by Picasa

2009. március 14., szombat

rend

Még nem is írtam arról, hogy milyen jó dolgom van itthon, ha pakolásról (így hívjuk egymás között), azaz rendcsinálásról van szó. Ma is olyan gyorsan készen lettünk, hogy csak na! :)
Ez úgy szokott történni, hogy amikor elkezdek takarítás előtt rendet tenni a lakásban, megkérdezem Elmót, hogy segít-e nekem. Ha esetleg nemet mond, az is rendben van, később úgyis meggondolja magát. De tényleg! Ha pedig igent, akkor már előre örülök, hogy milyen hamar készen leszünk. A segítség abból áll, hogy a kezébe adok valamit és megmondom neki, hogy hova vigye. Pl. ezt tedd a szennyeskosárba, a konyhába az asztalra, a nagyszobába stb. Vagy pedig, amiket már magától is tud, azt megcsinálja maga. Beteszi a legós vödörbe a legót és a duplót, a többi játékot a másik tartóba, a fajátékot a fajátékos tárolóba, a könyvet a könyvespolcra.
A rend után jöhet a tisztaság. Porszívózás közben segít a porszívónak jó hangosnak lenni. Amíg porszívózok, addig ő szaladgál és jó hangosan kiabál. Utálja a porszívót... Utána következik a felmosás. Ez az egyik kedvenc szórakozása. Kis felmosóvödör, kis felmosó is jár neki. Képes fél óráig tisztogatni a folyosót és a konyhát. Közben néha fenékre is ül :), de ezt már írtam.
A lényeg, hogy mind a ketten jól szórakozunk pakolás közben és mindent összevetve : Jó dolgom van itthon!

2009. március 10., kedd

újra a játszótéren

Végre süt a nap! Le a kabáttal! Irány a külvilág!
Elmó a játszótérre kívánkozott ma, így délután el is mentünk. Aki azt mondja, hogy gyerek mellett a játszótéren nem lehet tanulni, az nagyon téved. Amíg Elmó ellófrált a játszin, addig én olyan szépen eltanulgattam, hogy öröm volt nézni :)A telcsre felvettem a legújabb angol hanganyagaimat, a szöveg is rajta volt, így tényleg kifejezetten hatékonyan tudtam tanulni. Közben pedig Elmó felfedezte, hogy már nem tud olyan ügyesen felmászni a létrán, mint tavaly. Nem baj, majd gyakorol.

2009. március 3., kedd

tanulás

Egy pár napja már küzdök a html nyelvvel és a tökéletes színek kódjainak megtalálásával. Soha nem gondoltam volna, de utóbbi nehezebben megy, mint a html nyelv megértése.
De nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy kisgyerek mellett is lehet tanulni. Elmó most két és fél éves, és tök simán tudok mellette html-t tanulni, a színekkel kisérletezni :), és közben az e-mailjeimre válaszolni. Csak annyi a dolgom, hogy néha-néha, amikor Elmó megkívánja, odaengedem őt a számítógép elé és elolvasom, amit "ír". Számára ez szórakoztató, nekem egy kis pihenés. Aztán jöhet megint a tanulás és a munka nekem, Elmónak meg a könyvek lapozgatása, a táncolás és a szopizás. Ennyi az egész.

2009. február 25., szerda

2009. február 23., hétfő

reakcióidő

Mostanában figyeltem fel arra, hogy érdemes kivárni egy hosszabb reakcióidőt, ha kérek valamit Elmótól. Egyre többször megyünk az utóbbi időben olyan helyekre, ahol a hangoskodás nemkívánatos dolog. Viszont olyan sokat tanulok ezeken a helyeken, hogy nincs szándékomban Elmó kora miatt távol maradni.
Az első két alkalommal elmagyaráztam Elmónak, hogy most zavarja a többieket és ezért suttogjon, ha mondani akar valamit. Aztán kb. 1 másodperc múlva természetesen hangosan szólalt meg, amitől én ideges lettem, ezt pedig látta rajtam kicsi fiacskám is. Így nem is hallgatott rám, el kellett hagyni a terepet egy időre.
A harmadik alkalommal aztán rájöttem, hogy az lehet a baj, hogy én nem szoktam parancsolgatni Elmónak, általában nem várom el, hogy azt csinálja, amit mondok, mert nem akarok belőle kis rabszolgát faragni. Szóval egyszerűen csak nem akarja beadni a derekát... Viszont ha elmondom neki, hogy én szeretném meghallgatni az előadást, ehhez pedig halkan kellene beszélnie, aztán pedig békénhagyom őt, ha hangoskodik, ha nem, akkor egy idő múlva magától halkul a beszéde.

Ugyanezt alkalmaztam tegnap, amikor este nyolc után döngette a panelunk padlóját. Elmondtam neki, hogy miért nem akarom, hogy a szobában ugráljon, alternatívát is ajánlottam, mondván ugráljon inkább a folyosón vagy az ágyon. És egy két ugrika után, mikor megbizonyosodott róla, hogy nem fogom ráeröltetni az akaratomat, ő maga hagyta abba a dolgot. Éljen a hosszú reakcióidő!

2009. február 19., csütörtök

éjszakai felriadás

Már jó régen volt, amikor olvastam az Éjszakai gondoskodásban az éjszakai felriadásról. Azt gondoltam akkor róla, hogy nem egy természetes dolog és egy kiegyensúlyozott gyerek, aki ráadásul együtt alszik az anyjával, nem riad fel így. És lehet, hogy valóban így van.

Tegnap este én még nagyban az interneten lófráltam, amikor Elmó elaludt az ölemben. Egy idő múlva eléggé kényelmetlen lett ágyként funkcionálni, így átvittem Elmót a hálószobába, aztán visszaültem a géphez. Úgy tíz perc múlva hallottam egy kis mocorgást, aztán egy kis nyöszörgést, ami sírásba csapott át. Mivel szokott egy kis nyöszörgés lenni, amikor a takartót küzdi le magáról egyszem gyerekecském, az első pillanatban nem mentem oda hozzá. Csak akkor, amikor már sírt. Ült az ágyon és csukva volt a szeme. Kérdeztem tőle, hogy mi van, felvettem. De remegett és csak sírt. Aztán, pár másodperc múlva, amikor úgy gondoltam, hogy már kezd lenyugodni, letettem és mondtam neki, hogy most elmegyek a wc-re, aztán jövök vissza és alszunk. De ő úgy nézett rám, mintha egy ősszörny lennék és sírva elmenekült. Aztán visszanézett, felismert és az ölembe mászott. Olyan volt az egész, mintha nem tudott volna rendesen felébredni, mintha az álom és a valóság összekeveredett volna a kis fejében, vagy alvajárt volna. Felvettem, elmentünk pisilni, aztán lefeküdtünk aludni. Már régen rájöttem, hogy nem kell babusgatni Elmót, sokkal hamarabb megnyugszik, ha folyik az élet körülötte. Tehát mire lefeküdtünk az ágyba, addigra már meg is nyugodott.

És akkor eszembe jutott, hogy máskor is felült éjszaka, vagy csak készült felülni, de én felébredtem erre és egyből: -Na gyere, feküdj csak vissza, betakarlak. Szóval amikor ott vagyok, nincs nagy riadás. Ha nem vagyok ott, van. Mert nem fordítom vissza idejében.

2009. február 18., szerda

festés

Már nagyon ráfért egy jó kis festés a lakásra. Csak eddig nem volt erőm elkezdeni. Most viszont megembereltem magam, nekiálltam és még segítségem is akadt. Csak az új pulcsit sajnálom, amit Elmón felejtettem.

Posted by Picasa

2009. február 15., vasárnap

varázssíp

Nem is kellett sípot venni. :) Eszembe jutott, hogy van már itthon egy smile-s változat. Felkötöttem Elmó nyakába és elmondtam neki, hogy ha nem talál, akkor fújja meg és én megleszek. (Szeretném, ha továbbra is szabadon sétálgathatna ismerős helyeken úgy, hogy közben folyamatosan biztonságban érzi magát és nem indul el rossz irányba, hogy megkeressen.) Főpróbát is tartottunk: elmentünk a Tescoba. Érdekes volt nézni, hogy jutott el Elmóig az, amit mondtam. Volt, amikor nem látott és egyből nyúlt is a síphoz. De volt olyan is, hogy először nem talált, megkeresett, aztán nagy vidáman sípolt egyet. Azt hiszem, a sorrend finomítása végett még szükségünk lesz egy kis edzésre.

2009. február 13., péntek

Elmó eltűnt

A Cora-ban voltunk. Én a postán intéztem a dolgaimat, miközben Elmó a posta előtt feküdt a padlón és falatozott. Le is fényképeztem a telefonommal, mert olyan aranyos volt ott. Megcímeztem a borítékot, kitöltöttem az ajánlott levél nyomtatványát, kinéztem, Elmó még mindig falatozik. Beálltam a sorba, néha kinéztem, Elmó ugyanúgy fekszik és eszik. Sorra kerültem, fizettem, kimentem és Elmó sehol. Senki nem látta, hogy merre ment. A legfurcsább az egészben, hogy dühös lettem, nem féltettem őt. Csak az járt a fejemben, hogy most kereshetem, pedig már hazafelé indulnék. Így utólag belegondolva, nem tudnám megmagyarázni, hogy miért voltam biztos abban, hogy jól van, és egyszerűen csak meg kell keresni... Úgy 30 másodpercen belül meg is találtam, nem tűnt el olyan régen, nem juthatott messzire. Egy néni tessékelte éppen vissza a kijáratnál. Elmó már sírt és mondta, hogy nem talált. Érdekes "élmény" volt.
Mondtam Elmónak, hogy veszek neki egy sípot, és ha nem talál, akkor majd belefúj és megleszek. :) Ma nem találtunk sípot, hátha holnap...
Posted by Picasa

2009. február 10., kedd

akvárium 2

Most egy kicsit gondban vagyok. Szegény Elmónak a haját is leüvöltöttem tegnap, amikor már megint az akváriumba akart dobni valamit. Két napja több óra munkám volt a halakkal, hogy legalább egy párat megmentsek, mert a nagy akváriumfeltöltés ropival lett megspékelve, amitől a víz elkezdett zavaros lenni, a halak meg csak pipáltak... a végére három hal maradt életben. A többi örökre megbékélt :( Mondtam Momónak, hogy meghaltak a halak, mert teledobálta az akváriumot. Gondoltam, hogy ez semmit nem mond neki, csak azt látja, hogy most kevesebb a hal. Tehát megpróbáltam máshogy elmagyarázni: Fáj a halaknak, megbetegednek, ha így bánunk velük. De ezek szerint ezt sem fogta fel, mert még mindig "szórakoztatni" akarja szegény túlélőket. Az a bajom a dologgal, hogy látszik Elmón, hogy nem gonoszságból vagy az én bosszantásomra teszi, amit tesz, hanem tényleg "játszani", kapcsolatot teremteni akar a halakkal. De úgy sajnálom őket. Tényleg nem tudom, hogy lehetne megérteni egy két és fél éves gyerekkel, hogy a kicsike halacskák nem igazi játszópajtások. Ha macska vagy kutya lenne itthon, az megvédené magát és Elmó rögtön megértené, hogy van, amit meg lehet tenni velük és van, amit nem... Hát ez van... Mindenesetre Elmótól bocsánatot kértem, elmondtam neki, hogy nagyon dühös lettem, azért kiabáltam. De ezek után sem fogom neki hagyni, hogy az akváriumba oda nem illő dolgokat tegyen. Ma már egy kis ennivalót azért beletehetett.

2009. február 8., vasárnap

akvárium

Az akvárium a lakás dísze. Kivéve, ha vasárnap sokat pihenek és alszok, Elmó pedig szöszmötöl, dolgozik, szórakoztatja a halakat... De a lényeg, hogy mindegyik hal túlélte az akciót, bár most már nem úszkálnak nagy vidáman kajára várva, ha közeledek feléjük, inkább menekülnek. Ja és a tüdős csigát sem láttam még olyan gyorsan a víz felszíne felé közeledni, mint amikor végre kiszabadítottam. Nem baj, majd megbékélnek...
Posted by Picasa

2009. február 5., csütörtök

a szoptatás előnye

A szoptatásnak nagyon sok előnye van a kisbabakorban. De jól tud jönni nagyobb gyerekeknél is. Ma angolórán voltunk. Elmó nem nagyon ebédelt (még nem szokott teljesen hozzá az új egészségesebb kajákhoz), amitól eléggé rossz hangulatban volt. Hol el akart menni, hol beszélgetni akart velem, hol pedig szopizni. Utóbbinak kifejezetten örültem, mert így a nagy pólóm alatt majdnem az egész angolóra alatt teljes csöndben volt. Mindannyiunk örömére. Éljen a szoptatás!!!

2009. február 4., szerda

vásárlás

Egy drogériában vásároltunk ma, ahol az eladók el voltak ájulva Elmótól. Nevettek rajta és élvezték, hogy ő is vásárol. Mert ő tényleg vásárol! Vett magának "mackós vitamint" is. A tusfürdőket és a parfümöket pedig végigszagolgatta. És velem is megszagoltatta őket. Azon kezdem el gondolkozni, hogy vajon miért van az, hogy az emberek (mert máskor is kapott már ilyen De aranyos! reakciót) ennyire elcsodálkoznak rajta. Merthogy szerintem Elmó viselkedése teljesen normális és ha minden gyerek így viselkedne, valószínűleg nem csodálkozna rajta senki. Végül arra jutottam, hogy talán az az oka a dolognak, hogy manapság a gyerekek vagy le vannak kötözve a babakocsiba vagy tilos bármihez is nyúlniuk a boltban vagy bölcsiben és oviban vannak. Vajon jól van ez így?...

2009. február 3., kedd

egészséges táplálkozás 2.

Mivel ma reggel Elmó nem jutott más ennivalóhoz, mint az alma, narancs és bio tönkölypehely, és tegnap "ki is éheztettem"egy kicsit, egészségesen indult a napja. És terveim szerint így is fog folytatódni. Ezentúl csak heti egyszer készítek olyan ételt, amit ő kifejezetten kér.

Egyébként nagyon vicces volt, amikor nagy gondolkodás után bekapta az első almadarabot, aztán pedig közölte, hogy -Ez finom nekem! Szeretem az almát! Pedig mostanában akármikor ettem mellette almát, ő nem kért belőle. Mondjuk halrudacskás joghurttal teli gyomorral nem is csodálom.

2009. február 2., hétfő

egészséges táplálkozás

Hogy is mondjam, mostanában egészséges táplálkozásról szó sem volt mifelénk. Elmó gyakorlatilag csak halrudacskát, gyümölcsjoghurtot, vajastésztát és péksüteményt evett felváltva az utóbbi pár hétben. Ja, és persze szopott is mellette, szóval nem az volt a gond, hogy nem jut elég tápanyaghoz, de engem mostanra már zavart. Jó, jó, a halrudacskákat én sütöttem meg és a tésztát is én főztem, de a többihez magától jutott hozzá. Bár ha jobban belegondolok, ha nem teszek gyümölcsjoghurtot a hűtőbe, nem tudja kivenni és megenni. És még egyet kivenni és azt is megenni... És tényleg, jobban belegondoltam. És nagy nehezen rájöttem, hogy itt valamit én ronottam el. És mától nincs itthon gyümölcsjoghurt. És hiába kért Elmó halrudacskát, nem sütöttem. És nem vajas, hanem tejszínes-gombás tészta volt ma az ebéd :) Jól van na! Nem lehet mindenki tökéletes! És estére, lőn csoda, majdnem megette a zabpelyhes (cukor nélküli) sütimet. De aztán úgy döntött, hogy túl ragacsos. Sebaj, nem adom fel, eljön a holnap reggel és akkor éhes lesz, mint a farkas és reggelire csak azért is gabonapelyhet kap és gyümölcsöt! NO kifli és NO zsemle! ... Na jó, meg szopizhat is egy kicsikét...

2009. január 31., szombat

tigrisfejű

Elmó már harmadik napja egy tigrissel a fején lófrál. De várjunk csak! Most idejött hozzám és ... Jelentem, ezennel ünnepélyesen lepottyant a tigris!
Posted by Picasa

2009. január 29., csütörtök

szopizás

A lap alján látszik, hogy még mindig szoptatok. Pontosabban nem szoptatok, Elmó szopik. Nem is lenne ezzel semmi baj, csakhogy némely napokon olyan sokszor szopizik, hogy másnapra megfájdul a mellem. Ilyenkor alkudozni szoktunk. Én mézes tejet ajánlgatok, Elmó pedig azt mondja, hogy játsszak a számítógéppel, mert akkor ő az ölembe fészkelheti magát és nyugodtan "cumizhat". Fele-fele arányban szoktunk nyerni. Hol én, hol ő...

2009. január 25., vasárnap

elfutok

Elmó nagyon sok mindent kipróbál, amit más gyerekektől les el. Most éppen a nevetéssel egybekötött elszaladás volt soron. Gondolom azt hitte, hogy ez valamiféle játék az anyák és a gyerekeik között. Gyakran látni ilyen jeleneteket errefelé: gyerek elől szalad, anya meg üldözi. Szóval nagy, nevetős "elfutok!" felkiáltással Elmó is nekiindult a nagyvilágnak. Én meg az első csoldálkozásomat legyűrve mentem a másik irányba, mert hát ugye arra volt dolgom. Ezen meg Elmó csodálkozhatott el, mert úgy egy perc után már együtt sétálgattunk tovább :)

2009. január 20., kedd

báb

Elmó életében először kesztyűbábot kapott. Amikor ő is felhúzta a kezére, először hápogott (hiszen kacsabábról van szó), aztán csipegetett, mergette az ajtófélfát stb. szóval igazán úgy tűnt, hogy tudja miról is van szó. Aztán egyszer csak azt mondta:
-Fázik a kezem. Felhúztam a kesztyűt. Maminak is fázik. Felhúzni!
Azt hiszem, még korai ez a báb dolog.

2009. január 11., vasárnap

hideg

Néha érdemes egy kicsit úgy látni a világot, ahogy a gyerekek. Én például három nappal ezelőttig nem is tudtam, hogy hidegben a leheletemet akár 2-3 méterig is követni tudom a tekintetemmel. Szépen tovaszáll, mint egy kicsike felhő. Imádom! És ezt Elmó mutatta meg nekem. Köszönet érte!

2009. január 10., szombat

felmosás

Ma Elmó is segített nekem felmosni. Most két és fél éves és ennek megfelelően a nedves padlón bizonyos időközönként fenékre is esik. A mai felmosós munkaruhája (az ő kívánsága szerint) egy fél pár zokni, egy póló és egy pulcsi volt. Na már most, ha ilyen pucér üleppel ráhuppanna a jó kis fertőtlenítőszeres padlóra, biztos azon nyomban szaladnék vele a fürdőszobába, hogy leöblítsem. Mi azonban enyhe ecetes vizet használunk a felmosáshoz, így Elmó mindenféle aggodalmaskodó anyai nyaggatás nélkül tudott a következő fél órában is felmosni és szabályos időközönként a fenekére esni.

Minden kisgyerekes anyukának melegen ajánlom a környezetbarát takarítást. Így sokkal vidámabb az élet :)

2009. január 6., kedd

gépelés

Elmó azt mondta, hogy írni akar a számítógépen. Elindítottam neki a Jegyzettömb-öt, beállítottam egy jó nagy méretű betűtípust és Hajrá! Elmó egyesével nyomogatta a billentyűket, aztán mindegyik után megkérdezte, hogy mit írt. Én eleinte nagy lelkesen válaszolgattam, de jó húsz perc múlva már örültem neki, hogy inkább ő maga akarja kitalálni, mit is pötyögött be.
Az ö-re azt monda: -Ez tetszik nekem!

rongybaba 2

Tegnap elkészült az angyal-baba. Szerintem sokkal szebb és aranyosabb lett, mint a tegnap előtti, de Elmót egy cseppet sem érdekelte ez az új változat. Nem baj, nekem tetszik! :)

2009. január 4., vasárnap

rongybaba

Ma erőt vettem magamon és úgy döntöttem, hogy ha nem is lesz a végén kiállítási darab, de azért összedobok egy rongybabát. Tíz éve csináltam már egyet, de hol van az már?... Szóval elkeztem keresgélni a neten erről szóló videókat és szabásmintákat. Elmó annyira lelkes lett, hogy nem tudtam neki ellenállni és este 8-kor neki is kezdtem a nagy műnek.

Elmó imádta! A még különálló lábakat csizmának nevezte és sétáltatta, az arcot és a testet kifestette, a varrógépen ő kezelte a visszafelévarrás-kallantyút és folyamatosan kérdezgette, hogy mi ez, mi az? A vége körül kicsit összezavarodott, és már azt hajtogatta, hogy csinálunk papát, de aztán rájött, hogy baba az a papa.

Amikor elkészült A Baba, először azt mondta, hogy furcsa arca van (tényleg az volt, na :)), de aztán hozott neki lufit, megpuszilta és nagyon lassan és óvatosan hordozgatta. Jobban szerette, mint bármelyik másik bolti babáját. Én pedig ettől nagyon boldog lettem! Holnap csinálok még egyet! :D

2009. január 2., péntek

sötétben 2.

Odáig fajult a sötét tulajdonságainak izgalmas felfedezése, hogy miközben én fekszek a függőágyban :), Elmó a sötét lakásban sétálgat egy elemlámpával a kezében. A közelemben néha még ki is kapcsolja az elemlámpát egy pár másodpercre.
Ugyanakkor, ha ég a lámpa a folyosón, a kisszobában viszont nem, akár van elemlámpa, akár nincs, Elmó azt mondja: - Félek a kisszobától.
És tényleg. Ilyenkor egy kicsit én is tartok tőle...

2009. január 1., csütörtök

a majmolás netovábbja

Árok mellett jártamban tüske ment a lábamba. Rajta csak, rajta csak, mindenhová belekap. - hangzik a versike...
Elmó mesélni kezd:
-Sírtam, mert belement a tüske lábamba... Reggel. (Ez utóbbi azt jelenti, régen.)
-Nem. Neked egy fémalkatrész és egy méhecske fullánkja ment a lábadba, de tüske az nem.
-Vegyünk tüskét!
-Á, dehogy veszünk! Olyat nem árulnak.
-Boltba veszünk tüskét.
-Tudod mit? Van itthon grillpálcika. Az is szúr.
-Köszönöm... Beleszúrom lyukba - és közben a lábát böködi vele. 
Aztán egyszer csak nagy csodálkozva azt mondja: Fáj!