Elmó agyában a magasságérzékelő-rendszer meghibásodott. Először nem is vettem észre, csak az volt a furcsa, hogy miután elfáradt és felvettem a nyakamba, szinte azon nyomban leszállt. Arra gondoltam, hogy talán rosszul állt a kukija és megnyomódott. Úgy ötven méter séta után, "újra" elfáradt. Mondtam neki, hogy ölben nem tudom vinni a kezemben lévő szatyor miatt, szóval vagy gyalogol tovább vagy a nyakamba ül. A lovaglást választotta. De pár lépés után megintcsak lekéreszkedett. Újabb séta, újabb felkéreszkedés. Mostanra már kezdett elfutni a méreg a le-fel ugrálás miatt, de csak felvettem. És most már végre Elmó elárulta, hogy miért nem jó neki odafenn.
-Magas, magas, magasan vagyok.
Így végül gyalog mentünk hazáig. De itthon még nem volt vége a félelmetes magasságoknak. Azt kérte, hogy vegyem fel. Ölbe vettem. Úgy kapaszkodott kezével-lábával, mint még soha. Ha nem tartom tovább a kezemmel, akkor sem esett volna le.
Éppen főztem ekkor, szóval nem tudtam ölben tartani. Elővettem a hordozóerszényt és beletettem. De most is elkezdte mondogatni, hogy magasan van és "lemenni, lemenni".
Szóval mostanában valószínűleg sétálgatni fog a lelkem. Azért remélem, hamar megjavul a rendszer!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése