2009. május 27., szerda

nádihegedű

Ma készítettem Elmónak egy nádihegedűt. Nem találtam a neten túl jó leírást, hogyan is lehetne megcsinálni, ezért természetesen meg sem szólalt. De a gyerekek szerencsére nem látják olyan sötéten a dolgokat, mint a felnőttek, így Elmó nagy boldogan adta elő legújabb szerzeményét, nádihegedű kísérettel.

video

2009. május 26., kedd

multifunkciós hordozókendő

 

Ha elalszik a bicajülésben a gyerkőc és lifeg a feje, akkor sem vittük magunkkal potyára a kendőt... :)
Posted by Picasa

2009. május 24., vasárnap

boldog gyerekek

Sokszor irigylem a gyerekeket. Olyan szabadok, könnyedek, koncentráltak.
A héten azt csodáltam meg bennük, hogy milyen könnyedén tudnak együtt játszani és milyen könnyedén tudnak elszakadni egymástól. Borfesztiválra jártunk ugyanis egész héten Elmóval. Olyan zenéket lehetett ott hallani élőben, amilyeneket még Elmó soha nem hallott előtte. Olyan táncokat láthatott, amilyeneket még én sem láttam. És olyan fokhagymás lángost ehetett velem, amilyentől hatalmas illatfelhőt tudtunk húzni magunk után...
Amikor megálltunk egy-egy színpad mellett, általában már együtt játszott egy-két gyerek. Elmó odaszaladt hozzájuk, gyorsan pár másodperc alatt megfigyelte a játékot és a szereplőit, aztán már be is kapcsolódott. Korosztály és persze személyiségfüggő volt, hogy milyen gyorsan fogadták el, de mindig elfogadták. Aztán, amikor a gyerekek szétszéledtek (általában a szülők helyváltoztató magatartása miatt), az ottmaradt gyerek szépen megkereste a szüleit és ezzel el is volt rendezve az elválás. Elképzeltem, milyen jó lenne, ha így működne a felnőttek világa is.

a gyerekek nem játékszerek

Borzasztóan dühít, amikor egyes emberek azt hiszik, hogy a gyerekek kis játékszerek, akik azért vannak, hogy gombnyomásra szórakoztassák őket. Ha pedig ezt nem teszik, akkor butának vagy szégyenlősnek nevezik őket.
Ma Elmó egy kislánnyal szaladgált az egyik használaton kívüli színpadon. Egyszer csak odajött egy néni és azt mondta, hogy ha valaki a színpadon van, annak énekelni vagy zenélni KELL. Na, én már a Kell szó hallatán felhúztam magam, de nem szóltam semmit. A gyerekek sem. (Én csak akkor szoktam beleszólni ilyen dolgokba, ha Elmó kérdőn néz rám, de most nem tette.) Erre a néni elkezdte mondogatni, hogy biztos ismernek valamilyen dalt, anyák napjára is tunulniuk kellet valamit. De amikor még mindig nem történ semmi, a jó öreg zsarolós módszerrel próbálkozott, miszerint "ilyen buták vagytok?". Ekkor kínjában elkezdett énekelni valamit a kislány, de túl halk volt és a néni már nem hallotta meg, mert már el is fordult és indult útjára.
Csodálatos boldogság és megkönnyebbülés járta át a levegőt és újra kezdődhetett az önfeledt szaladgálás.

2009. május 21., csütörtök

versenyszellem

Ma este az 5-6 éves Viki fogócskázni szeretett volna Elmóval. Elmónak azonban fogalma sem volt arról, hogy miről is szól pontosan ez a dolog, ezért elmagyaráztuk neki. Úgy tűnt, hogy meg is értett mindent. Szaladt, ha el akarta kapni Viki, és szaladt Viki után, amikor ő lett a fogó. De egy ponton teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ő nem érti a versenyzést, mint olyat, csak az "együtt" létezik számára.
Viki a csúszda tetejéről csalogatta a fogó Elmót felfelé, egy kicsit lelógatta a lábát is, hogy Elmónak könnyebb dolga legyen. De amikor Elmó majdnem elcsípte, felrántotta a lábát. És újra kezdődőtt az egész csalogatósdi előről. Egyszer csak Elmó megszólalt:
-Lecsúszol? Akkor elkapom a lábad.
És tényleg. Eredetileg azt mondtuk mindketten neki, hogy a cél az, kapja el Viki lábát és ő egyáltalán nem értette azt, hogy ha ezzel a céllal Viki is tisztában van, miért nem akarja megvalósítani.

2009. május 18., hétfő

könnyebb út

Olyan sokszor hallottam már, hogy a mai fiatalok mindig a könnyebb utat választják és hogy ez milyen szörnyű. Szerintem meg az a furcs, ha valaki szánt szándékkal egy nehezebb utat választ, holott van egy könnyebb is...
Ma délelőtt Újszegeden volt dolgunk, hazafelé pedig betértün a ligetbe. Van ott egy picike játszótér egy csőszerű csúszdával. Elmó is és én is le szerettünk volna csúszni rajta, de Elmó nem tudott és pedig nem mertem felmászni a kötélhágcsós, kötélhálós felfelé vezető úton. Ezért egy könnyebb utat eszeltünk ki. Felmásztunk magán a csúszdán visszafelé. Íme az eredmény:

video

A legviccesebb a dologban, hogy a többi gyereknek ez a csúszdára való feljutás nem jutott eddig eszébe és most hihetetlen élvezettel csúsztak le ők is a tőlünk tanult új technikával.

2009. május 17., vasárnap

a hordozás előnye maga a szabadság

Egyre több helyen lehet olvasni olyan írásokat, amik azt hangsúlyozzák, hogy a hordozókendős hordozás milyen jó a babák lelkének és szellemi fejlődésnek, könnyebb vele a tömegközlekedés stb. De nekem leginkább az tetszik benne, hogy így szabad vagyok. Nem kell hazaérnünk minden nap időre a délutáni alváshoz, mert a kendőben is jókat lehet aludni. Tudom, tudom, babakocsiban is jókat lehet aludni, csakhogy itt jön a képbe a mozgólépcső, a lépcső, a troli, a szmog és az, hogy ha megállunk, a gyerek hamar felébredhet. A kendőben a baba vagy jelen esetben Elmó-nagyfiú folyamatos mozgást érez, hacsak nem tartom vissza a lélegzetemet, így teljes nyugalomban aludhat addig, amíg szüksége van rá.
Tegnap este is ennek a hihetetlen szabadságnak az előnyeit élveztem ki. Elmentünk a belvárosi borfesztiválra, sétáltunk, nézelődtünk, moziztunk egy kicsit, aztán (ébren már csak én) hallgattam egy kis zenét és amikor elfáradtam, szépen hazaslattyogtam. Elmó imádta az első egy órát, miért hagytam volna otthon valaki másra? Én meg imádtam az egészet, miért maradtam volna otthon?...

2009. május 16., szombat

a Red Bull Racing-en

Ezt hozta ki Elmóból a Red Bull Racing.

video

szép álmok

Elmó mostanában egyre többször jön oda hozzám egy könyvvel, hogy megmutasson benne egy tárgyat, és azt mondja, venni kell ilyet. Én erre általában azt mondom, hogy nem KELL venni, de biztosan nagyon szeretnéd. Közben pedig tudom, hogy ha a világ összes pénze az enyém lenne, akkor sem vennék meg neki mindent, amit egy pillanatra megkíván. Nekem nem ilyen az értékrendem és valami teljesen mást szeretnék neki is átadni. Például szoktunk könyvtárba járni, ahol ő választhatja ki azt a könyvet, amit hazaviszünk. Így könyvügyben már sejti, hogy nem kell a világ össze könyvének egy példányával rendelkeznünk ahhoz, hogy akár minden nap újat nézegethessen. De játék-, lom- és érdekestárgy-kölcsönző nem üzemel errefelé, így egy teljesen új ötletet eszeltem ki. Amikor tegnap este odajött hozzám, hogy egy nagyobbacska favonatot szeretne, amibe ő is bele tud ülni, azt mondtam neki, hogy bár nem fogunk olyat venni, ha majd elalszik, álmodhat róla és akkor majd vonatozhat kedvére. Akkora lelkesedésre tényleg nem számítottam, amit akkor Elmó produkált! Csuda édes volt, ugrándozott és azt kiabálta -Igeeeeeeeen!

2009. május 13., szerda

zsebpénz

Elmó másfél éves kora körül játékvásárlás ügyben kisebb viták alakultak ki közöttünk. Elmó a világ összes labdáját meg szerette volna vetetni magának, én viszont nem tartottam ezt valami fantasztikus ötletnek. Rendszeresen kitaláltam, hogy milyen játék lenne jó neki, ő pedig rendszeresen kitalálta, hogy mégiscsak inkább egy labda lenne a tökéletes választás. Én az ötödik labda tájékán elkezdtem az újabb labdákra sajnálni a pénzt. Ugyanakkor az sem tetsztett, hogy ha más játékot vettem, azzal alig játszott Elmó. És egyszer csak kipattant a fejemből a nagy felfedezés, miszerint ezentúl adok Elmónak napi 100 forintot, amit majd arra költ, amire csak akar. Így engem nem fog az őrületbe kergetni a labdamánia, ő pedig nyugodtan és boldogan vásárolhat, amit csak akar. Legtöbbször természetesen kis tömör gumilabdátkat és nagy felfújt labdákat vett akkoriban.
Mostanra legalább 30 labdája van Elmónak. És még ki tudja mennyi lesz?

2009. május 12., kedd

havipénz

Elmó eddig minden nap (amikor nem feljetettem el :) ) kapott száz forintot zsebpénz gyanánt. De egy alig két és fél éves gyerek ugye nem a gyüjtögetésről szokott híres lenni, így mindig csak apróságokat tudott magának venni. Tegnap azonban egyoldalúan módosítottam a fizetési szerződést, minek következtében ezentúl havi 3000,-ot kap kézhez. Ma Elmó meg is vette élete első igazán nagy markolóját!
Hogy miért adok egy ilyen kis gyereknek zsebpénzt? Holnap kiderül...

2009. május 11., hétfő

egy másfél éves tanítgatása

Mostanában semmi különös nem történik velünk, ezért ma is egy "Elmó annóról" írok.
Azt ugye tudjuk, hogy a gyerekek utánozni szeretnék a felnőtteket, de sokan nem tudják, hogyan lehetne ezt a tulajdonságot kihasználni. Persze a kihasználni szót most jó értelemben használom. Én a következőképpen csináltam: Elmó amikor már stabilan járt és egyre kevésbé volt számára izgalmas a helyváltoztatás ilyen formája, más felnőttes elfoglaltság is kezdte érdekelni. Például a mosogatás és a főzés. Kezdjük a mosogatással. Leírhatatlan boldogságot érzett, amikor pancsolhatott a mosogatóban, öntögethette egyik pohárból a másikba a vizet, de amikor kilocsolta a vizet a mosogatón kívülre, a játéknak vége szakadt, mert én levettem a székről, amin addig állt és nem engedtem tovább mosogatni. Megmondtam neki, hogy csak akkor mosogathat, ha nem pancsolja ki a vizet. Ma nem sikerült, holnap újra próbálkozhat. És itt jön a lényeg. Valóban így is tettem. Nem mondtam neki 10 perc múlva, hogy -Na jól van, gyere mosogass tovább! Másnap viszont szépen odaállítottam a széket, feltettem rá Elmót és hajrá. Egy hét alatt megtanulta, hogy lehet nálunk mosogatni.
A főzéssel ugyanez volt. Ha egyszer belecsapta a fakanalat az ételbe, számára már véget is ért a főzőcskézés. Ez az elfoglaltság, mármint a főzés valószínűleg nagyobb csoda lehetett neki, mert mindössze három alkalom után tudott úgy kavargatni, mint amit az előző bejegyzésben már megmutattam.
És ez nem varázslat, és szerintem nem is Elmó természetén múlik. Próbálja ki a saját gyerekével, aki nem hiszi. Meg fog lepődni :)

2009. május 9., szombat

kesztyűben nyáron

 
A természetközeli nevelés sok veszekedéstől, idegeskedéstől és dackorszaktól kímél meg engem. Vegyük például a mai napot. Délután annyira sütött a nap, hogy égette a bőrömet, Elmó ennek ellenére téli kesztyűben indult el velem otthonról. Más lehet, hogy levetette volna vele, mert butaság, de szerintem ezt teljesen felesleges tiltás. Hisz nem okoz sérülést vagy anyagi kárt. Elmó örült, hogy megtalálta a régi kesztyűjét és boldogan tologatta vele az új rollerét, én meg örültem, hogy örül. Az egész akció 10 percig tartott, hiszen egy fagyit elég nehéz kesztyűben nyalogatni.:)

Elmo anno

Már elég régóta terveztem, hogy ezt a kis videot felteszem ide, csak valahogy mindig kiment a fejemből. A felvételen Elmó még nincs másfél éves.

video

2009. május 6., szerda

fegyverek

video
Mi nem nézünk lövöldözős filmeket vagy rajzfilmeket. Elmó nem is nagyon tudja, hogy mit csinálnak a nagyfiúk a játszótéren, amikor egymásra mutogatva, puff-puff hangot hallatva szaladgálnak. Tegnap azonban valaki elhozott magával egy kattogós pisztolyt. Elmó el volt ragadtatva, főleg mivel kölcsön is kapta és ő is kattoghatott, miközben másra mutogatott vele. Egyből ki is jelentette, hogy neki is kell egy ilyen. De én olyan utálatos vagyok, hogy nem csak a motort, de a fegyvereket is ellenzem, így eszembe jutott, hogy van más kattogós játék is és megígértem, hogy egy olyat veszek neki már holnap. Az igéret szép szó, jó sokáig kerestük, de végre megtaláltuk azt a valószínűleg Szegeden egyedüli boltot, ahol lehet békapattintót venni. Ha valaki nem tudná, hogy mi ez, íme:



Most őszintén. Nem sokkal humánusabb?! És ugyanolyan boldogan kattintgatott ezzel is, mint a másikkal :)

ne vígasztalj!

Elmó még mindig szeretne kismotort, én pedig még mindig nem tartom jó dolognak, ezért nem veszek neki. Ő még mindig elcsaklizza a játszótéri motorokat, a tulajdonosok pedig egy idő múlva még mindig visszakérik őket. Elmó reakciójában azonban fordulat állt be. Tegnap egyszer, ma kétszer döntött úgy, hogy ha elveszik a tőle a motor, akkor ő csendben sírdogál mellettem, de közben nem szeretné, ha felvenném és nem fogadja el más felajánlott motorját sem. Egyszerűen csak elsiratja az általa eredetileg kiválasztott motort, aztán játszik tovább. Amikor pedig hazaérve elmeséli, hogy mi történt vele aznap (mostanában ez szokásává vált), akkor szépen elmondja, hogy:
-Voltunk a játszin. És felmásztam magasra, a mászókára. Aztán motoroztam. Aztán Janka elvitte a motort és én sírtam. Aztán elmentünk a boltba...
Én pedig le vagyok nyűgözve, mert úgy érzem, ez a változás az önállósághoz vezető út egyik nagy lépése.

2009. május 4., hétfő

motor

Elmó már másfél éves kora óta nagyon vágyik egy kismotorra. Én viszont nagyon ellene vagyok a motorozásnak. Már akkor eldöntöttem, hogy nekünk ilyen járgányunk nem lesz, amikor még csak terhes voltam. Van viszont itthon tricikli. Ilyet sem akartam, de ajándékba kaptunk egyet és mégis csak nagyságrendekkel jobb, mint a motor. Szerintem. Elmó nem osztja a véleményem, de hát ez van. :)
A játszótéren a következő szokott történni motor és tricikli ügyben. Mivel minden gyereknek van motorja, Elmó is szeretne motorozni, így elcsaklizza az éppen szabadon álló példányokat, aztán nagy boldogan tovarobog. Triciklije viszont senki másnak nincs, vagy legalábbis nem közlekedik vele, mert a motor mellett az nehézkesnek számít. Szóval a kis motortulajdonosok meg Elmó triciklijére vágynak és azzal közlekednek. Ha tudnak. De tologatni is jó, meg a pedálját forgatni. :) Így mindkét tábor nagyon boldog. A mi kis kétszemélyes családunk azért, mert nincs motor, de mégis lehet motorozni, a többi gyerek meg azért, mert feltűnt egy új járgány a színen. Tehát, ha jobban belegondolok, kifejezetten közcélú az, hogy nem veszek kismotort Elmónak.