2012. július 30., hétfő

képzavar

Bicajozunk. Egyszer csak Elmó megszólal:
-Réka! Álljunk meg! Valami megszúrt!
Megállunk.
-Mutasd, mi az! Hol van?
-A combomon.
-Biztos szúnyogcsípés.
-Nem. Biztos napszúrást kaptam.
:D :D :D

2011. április 3., vasárnap

kondenzcsík

Nézegetjük Elmóval a repülőket az égen. Mindegyiknek van kondenzcsíkja. De nem is. Az egyiknek nincs. Erre Elmó:
-Biztosan nem kötözték hozzá.

2011. február 21., hétfő

Elmó az ápoló

Pénteken este jól bezabáltam (ez nem evés volt, zabálás). Szombaton hajnalban a szervezetem úgy döntött, hogy nem lesz ez így rendben, ez azért mégis csak sok, gyors emésztőrendszer-tisztítást kell végrehajtani. Ezt rendben meg is tette. Ez azonban nem volt elég, másnap reggel hidegrázós lázra ébredtem, ami egészen a következő éjszakáig eltartott. Szegény Elmó a nap nagy részében csak unatkozott, mivel én aludtam. A köztes részekben pedig nagy lelkesen hordta nekem a vizet, hogy tudjak inni. Még a sót is lebányászta a magas polcról. Aztán meg "áspis, kerekes"-ezett a tenyeremen, hátha attól meggyógyulok.
Egyszer arra keltem, hogy simogatja az ujjacskájával az arcomat. Gondoltam is, hogy milyen édes! Aztán kinyitottam a szememet, és kiderült, hogy ez nem is ujjacska. Egy zöld filctollal rajzolt rám indián harcidíszt édesen. Rosszul is voltam, aranyos is volt, hagytam, hadd fejezze be a művet.
Ma megkérdeztem tőle, hogy miért rajzolt az arcomra, amikor beteg voltam. Azt válaszolta:
-Azért, hogy meglepődjél.
Hát, ez bejött.

2011. január 11., kedd

lélekvándorlás továbbfejlesztve

Elmó egyik este ezzel állt elő:
Ha majd felnőtt leszek és gazdag, akkor nagyon sok játékot fogok venni, meg legót, és akkor ha majd megint kisbaba leszek, akkor nagyon sok játékom lesz és tudok velük majd játszani.
Amikor mondtam neki, hogy a játékokat nem lehet így "hagyományozni", azt válaszolta, hogy majd erősen fogni fogja a kezében. És az anyukád hasában is fogni fogod?- kérdeztem. Erre már csak mosolygott. De aztán később kiderült, hogy arra is képes lenne :D

2010. november 10., szerda

csak úgy, mert tetszik

Peter Handke: Mikor a gyermek gyermek volt

Mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment.
patak helyett bőgő nagy folyót akart,
s e tócsa helyett a tengert.

mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
mindennek lelke volt még,
s egy volt minden lélek.

mikor a gyermek gyermek volt
semmiről nem volt véleménye.
nem volt megrögzött szokása,
elszaladgált a helyéről, törökülésben ült,
forgója volt a feje búbján,
és nem grimaszolt ha fényképezték.

mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton:
miért vagyok én én s miért nem te?
miért vagyok én itt, és miért nem ott?
hogy kezdődött az idő,
s hol ér véget a tér?
életünk ezen a földön nem csupán egy álom?
mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem
csak egy világ előtti világ csalóka képe?
tényleg létezik a gonosz, és emberek,
akikben benn lakik a gonosz?
hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem nem voltam.
és hogy egyszer én, aki én vagyok
nem leszek már az aki vagyok.

mikor a gyermek gyermek volt,
alig ment le a torkán a spenót,
a borsó, a tejberizs,
most megeszi mindegyiket,
és nem csak akkor, ha muszáj.

mikor a gyermek gyermek volt,
egyszer idegen ágyban ébredt,
most meg újra és újra.
sok ember tűnt neki szépnek,
most meg csak szerencsés esetben.
látta maga előtt, milyen a paradicsom,
most meg csak sejteni képes.
nem tudta elképzelni a semmit,
most meg undorodik tőle.

mikor a gyermek gyermek volt,
magával ragadta a játék,
most belefeledkezni csak a munkába tud.

mikor a gyermek gyermek volt,
elég volt neki, ha almát és kenyeret evett,
mint ahogy ma is még.
a bogyók bogyóként hulltak a kezébe,
mint ahogy ma is még.
a friss diótól érdes lett a nyelve,
mint ahogy ma is még.
minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott,
s minden városban egy még nagyobb város után.
jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt,
mint ahogy ma is még.
megijedt minden idegentől,
mint ahogy ma is még.
úgy várta az első havat,
mint ahogy ma is még.

mikor a gyermek gyermek volt,
egy botot lándzsaként a falnak dobott,
s az ott rezeg ma is még.

2010. november 2., kedd

ki legyen a feleség

Mostanában néztük meg újra a Mamma Miát, pár napja pedig egy olyan filmet, amiben szintén volt esküvő. Két napja az étkezőasztalnál Elmó elő is jött az ötletével:
-Nekem is lesz esküvőm.
-És ki lesz a feleséged.
-Te, mamika.
-Én nem lehetek, az anyukád vagyok. Válassz valaki mást.
-Akkor nagyanyám.
- :) Ő sem lehet. A családból nem lehet választani.
-Akkor Ádi. (Ádám)
-Magyarországon nem lehet. De a fiúk általában lányt szoktak választani.
-Akkor legyen Petra, Janka anyukája... De az nem jó, mert félni fogok, ha Janka sír.
-Akkor válassz valaki mást.
-Akkor Mariann! (A barátjának, Csanádnak az anyukája.)
-Ó, ez jó ötlet, akkor ott lenne Csanád is... De Mariannak már van párja. Mégsem lesz jó.
-...
-Nehéz dönteni, ugye?
-Igen.
-De még nagyon sok időd van. Úgyis csak akkor lehet esküvőd, ha már felnőtt leszel.
És ekkor szegény Elmócika majdnem elsírta magát. Ő már most szeretett volna esküvőt, nem nagykorában. Teljesen letört attól, hogy neki még olyan sokat kell várnia. Oda kellett ültetni az ölembe, hogy megölelgethessem és megvigasztalhassam szegénykét.

2010. október 31., vasárnap

a könyvtári lopás esete


A Somogyi Könyvtárban nemcsak könyvek, hanem társasjátékok is vannak a gyerekrészlegen. Most, hogy sokszor rossz az idő, többször is elmentünk Elmóval vagy a gyerekekkel. Elmó egyik kedvence az a hódos játék, amiben a hód alól úgy kell kipiszkálni a műanyagból készült farönköket :) , hogy közben a hód ne essen le vagy ne billenjen nagyon meg. Ha nem voltunk elég ügyesek, akkor a hód aranyos hadarós manóhangon leszid minket. Nagyon vicces a hangja, így Elmó és a többi gyerek is inkább direkt megszólaltatja, és nem a játékszabályokkal törődik. Ebből a játékból lopott el Elmó egy alkatrészt úgy két hete. Már csak itthon vettem észre és természetesen később vissza is vittük, de nem is ez a lényeg. Mit gondolsz, mi kellett Emlócikának? A képen a jobb oldali zöld dombocska vagy micsoda alatt van egy vékonyka kis fabot. Ezzel kell a műanyag farönköket kitologatni a hód alól. Na, ez kellett olyan nagyon. Nem a farönk. Nem a hód. A bot.

2010. október 9., szombat

Elmó nadrágot vesz


Nagyi adott egy kis pénzt Elmónak ruhára. El is indultunk a Plazaba, merthogy a C&A ad olyan kis aranyos kártyácskát, amire pénzt lehet feltölteni és ezzel úgy, mint egy bankkártyával ruhát vásárolni. Elmó ezt nagyon szereti.
Szóval beértünk a Plazaba, és a játékbolt után elindultunk nadrágot venni. Mivel még nem volt a csodakártyán a pénz, hanem a pénztárcámban lapult, ezért bementünk először a H&M-be. Láttam az egyik csanás fiún egy olyan kényelmes és praktikus nadrágot, hogy azt szerettem volna megnézni.
Először elmentünk a lány cuccok mellett. Aztán jöttek a pizsamák. Aztán nem jött semmi. Mivel a pizsik mellett ott volt egy ilyen csoda:
Ezek után már se nadrág, se semmi nem volt fontos. És nem is lehetett úgy sétálgatni napközben, hogy ne legyen látható. Nem ám, hogy majd a nadrág és a kabát alá vesszük fel. Nem. A pókruha alá kellet betuszkolni a nadrágot és a triplapulcsit is.
A kép a másnap reggeli induláskor készült.

2010. szeptember 30., csütörtök

a bakugan előnye

Elmó pár napot töltött a nagyinál. Meg is lett az eredménye, Bakugan rajongó lett. Eddig soha nem látott ilyen rajzfilmet, többek között azért, mert nincs kábeltévénk, és azért sem, mert ha olyan helyen voltunk, ahol ment a "mesecsatorna", akkor a "csúnya" meséknél Elmó mindig szólt nekem, hogy ez csúnya, kapcsoljam el. Nem tudom, hogy most hogy volt bátorsága mégis megnézni egyet... Ráadásul ez a csatorna nagyon rafinált egy valami, ugyanis a mese után vagy előtt egy Bakugan reklámot is leadott. Így Elmó most már azt is megtudta, hogy ezt az izét meg is lehet ám venni a boltban. És lám, ennek is van előnye: rövidke kis életében (alig több, mint 4 évesen) most már másodjára képes a pénzét a pénztárcájában tartni, és gyűjteni. Eddig mindig az utolsó fillérig mindent elköltött. Ha már csak nagyon kevés volt, ropit vett, hogy az a kevés is eltűnjön végre, mert az azért mégsem szép, hogy ott van a pénz és nem veszünk rajta semmit.
De van ám még más előnye is az új hobbinak. Ezt a játékot úgy lehet játszani, hogy két háromjegyű számot össze kell adni, és össze kell hasonlítani másik két háromjegyű szám összegével. Akié a több pont, az győz. Ehhez ismerni kell a számokat. Mondtam Elmónak, hogy vagy én mondom meg mindig, hogy ki győzött vagy megtanulja az írott számokat értelmezni. Nagy örömömre az utóbbit választotta. Ez az otthonoktatás egyik fontos része: kihasználni a gyerek érdeklődését, és csak azokat tanítani, ami éppen nagyon fontos neki. Íme az első lecke:
Már egész jól megy neki. Igaz, hogy eddig már ismerte a 0, 1, 2, 3 és 8 számokat, így nem nehéz az indulás. A kis négyzetekre pont ráfér egy duplo, így érdekesebb a rakosgatás, aztán pedig a számolgatás. Alatta vannak a "tesztszámok", amiknek a megoldását felülről puskázva önállóan le is tudja ellenőrizni.
És ha még mindig nem lenne elég a Bakugan dicsőítése, akkor meg tudom még említeni a bukfencezést. Elmó ezelőtt félt tőle, nem volt kedve csinálni. Nem mintha erőltettem volna. De mivel a játék olyan, hogy egy golyót el kell gurítani, ami a gurítás végén kinyílik, és borzadványos izé lesz belőle, Elmó pedig újabban Bakugannak képzeli magát, mondtam neki, hogy akkor az igazi a bakuganság, ha bukfenc után nyílik ki borzadványos izévé. Így most szaladgál körbe a szobában bukfencek sorát kivitelezve, aztán "kinyílik" és artikulálatlan hangon próbálja rémísztgetni a körülötte lévőket.
Ezek után már szinte szeretem a Bakugant.

2010. szeptember 6., hétfő

ágyba hozott reggeli

A családi napközi azzal jár, hogy a hálószoba kivételével "ÁNTSZ-tiszatságúnak" kell lennie a lakásnak. Elmó elég sokszor nyitás környékén vagy azután ébred, így a reggelijét az ágy mellé szoktam kikészíteni, hogy amikor felébred, ne a konyhát kenje/morzsázza össze.
Tegnap vasárnap volt. Elmó 6 körül ébredt, én pedig egy kicsit tovább szerettem volna lustálkodni, így 8-kor keltem. És mi fogadott? Egy kis tányérkán ott volt a fejem mellett egy szelet kenyér. Elmóci ágyba hozta nekem a reggelit :D

2010. március 30., kedd

enyém!!!

Családi napközit nyitottam pár hónapja. Amikor ezt az ismerőseim megtudták, a legtöbben azt kérdezgették tőlem, hogy mi lesz a játékokkal. Mivel fognak játszani nálunk a gyerekek? Ugyanis én eddig (és most is) hagytam Elmónak, hogy megvédje a magántulajdonát. Nem mondtam neki, hogy "Ne legyél irigy!". Ugyanakkor elvártam tőle, hogy ha valaki visszakéri a kis lapátját, azonnal adja is vissza neki. A játszótéren úgy tűnt, hogy az én gyerekem egy önző kis törpe, de a napköziben kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így. Mivel biztos benne, hogy a magántulajdona tiszteletben van tartva, ezért nálunk bárki bármivel játszhat. Egyszer sem mondta valamire, hogy az az övé, ezért adja azt vissza neki a másik gyerkőc. Ha valami újdonság kerül a készletbe, azt Elmó a hálószobában tartja pár napig a többiektől elzárva, aztán egyszer csak előhozza, és onnantól kezdve az már a "közösben" van.
Ezzel csak azt akarom kibökni, hogy nem attól lesz önzetlen a gyerek, ha önzetlenségre tanítjuk már 1 éves kora óta. Azt vettem észre, hogy éppen azoknak a gyerekeknek nagyobb az esélyük az önzőségre, akik a "Ne legyél irigy"-re voltak nevelve. A magántulajdon tisztelete nálunk sokkal jobban bevált.

2010. február 28., vasárnap

kártyázunk, sakkozunk, dominózunk

Pár napja gondoltam egyet, és megmutattam Elmónak a sakkot. Érdeklik a katonák, erről az oldalról próbáltam hát megközelíteni a dolgot. Elmondtam, hogy ez itt két hadsereg, akik egymást támadják, ez itt a lovas katona, ez meg itt a gyalogos, akinek már nincs lova... Úgy tűnt, hogy lesz belőle valami, fogunk mi még sakkozni, el is kezdtünk lépegetni, de aztán mégsem kattant be a "szabály", így annyiban is hagytam a dolgot egy pár napig. Aztán eszembe jutott, hogy vannak olyan sakkprogramok a neten, ahol valóban püfölik egymást a katonák, amikor az egyik figura leüt egy másikat, gondoltam ez látványos lesz, így letöltöttem egyet és figyeltem a hatást. Elmó most már imádja a sakkot ... nézni. :) A táblás verziót azonban azóta is mellőzük.
Kártyázni és dominózni viszont szoktunk. Meglepően hamar megtanulta Elmó a Makaót, vagy micsodát. Itt azonos kártyákat kell egymásra tenni szín vagy szám szerint. Pl. a treff 7-esre lehet tenni bármilyen treffet, de bármilyen 7-est is. Annyiban módosítottam a szabályokon, hogy nincs nyertes, addig játszunk, ameddig meg nem unjuk.
A dominónk sem a nyerésre hajt. Abból hosszú vonatot próbálunk összeállítani, ahol csak az azonos számok kapcsolódnak össze, a különbözőknél szétszakad a vonat. Így itt a cél egy minél hosszabb vonat létrehozása lett.
A szabályokat csak lassan próbálom bevezetni. Most még csak arra figyelünk, hogy egyszerre csak egy kártyát/dominót lehet letenni, utána már a másikunk következik.
Hogy miért nem nyer senki? Erről majd legközelebb...