2011. április 3., vasárnap

kondenzcsík

Nézegetjük Elmóval a repülőket az égen. Mindegyiknek van kondenzcsíkja. De nem is. Az egyiknek nincs. Erre Elmó:
-Biztosan nem kötözték hozzá.

2011. február 21., hétfő

Elmó az ápoló

Pénteken este jól bezabáltam (ez nem evés volt, zabálás). Szombaton hajnalban a szervezetem úgy döntött, hogy nem lesz ez így rendben, ez azért mégis csak sok, gyors emésztőrendszer-tisztítást kell végrehajtani. Ezt rendben meg is tette. Ez azonban nem volt elég, másnap reggel hidegrázós lázra ébredtem, ami egészen a következő éjszakáig eltartott. Szegény Elmó a nap nagy részében csak unatkozott, mivel én aludtam. A köztes részekben pedig nagy lelkesen hordta nekem a vizet, hogy tudjak inni. Még a sót is lebányászta a magas polcról. Aztán meg "áspis, kerekes"-ezett a tenyeremen, hátha attól meggyógyulok.
Egyszer arra keltem, hogy simogatja az ujjacskájával az arcomat. Gondoltam is, hogy milyen édes! Aztán kinyitottam a szememet, és kiderült, hogy ez nem is ujjacska. Egy zöld filctollal rajzolt rám indián harcidíszt édesen. Rosszul is voltam, aranyos is volt, hagytam, hadd fejezze be a művet.
Ma megkérdeztem tőle, hogy miért rajzolt az arcomra, amikor beteg voltam. Azt válaszolta:
-Azért, hogy meglepődjél.
Hát, ez bejött.

2011. január 11., kedd

lélekvándorlás továbbfejlesztve

Elmó egyik este ezzel állt elő:
Ha majd felnőtt leszek és gazdag, akkor nagyon sok játékot fogok venni, meg legót, és akkor ha majd megint kisbaba leszek, akkor nagyon sok játékom lesz és tudok velük majd játszani.
Amikor mondtam neki, hogy a játékokat nem lehet így "hagyományozni", azt válaszolta, hogy majd erősen fogni fogja a kezében. És az anyukád hasában is fogni fogod?- kérdeztem. Erre már csak mosolygott. De aztán később kiderült, hogy arra is képes lenne :D