Elmó még mindig szeretne kismotort, én pedig még mindig nem tartom jó dolognak, ezért nem veszek neki. Ő még mindig elcsaklizza a játszótéri motorokat, a tulajdonosok pedig egy idő múlva még mindig visszakérik őket. Elmó reakciójában azonban fordulat állt be. Tegnap egyszer, ma kétszer döntött úgy, hogy ha elveszik a tőle a motor, akkor ő csendben sírdogál mellettem, de közben nem szeretné, ha felvenném és nem fogadja el más felajánlott motorját sem. Egyszerűen csak elsiratja az általa eredetileg kiválasztott motort, aztán játszik tovább. Amikor pedig hazaérve elmeséli, hogy mi történt vele aznap (mostanában ez szokásává vált), akkor szépen elmondja, hogy:
-Voltunk a játszin. És felmásztam magasra, a mászókára. Aztán motoroztam. Aztán Janka elvitte a motort és én sírtam. Aztán elmentünk a boltba...
Én pedig le vagyok nyűgözve, mert úgy érzem, ez a változás az önállósághoz vezető út egyik nagy lépése.
en is ugy erzem, egy egy hatalmas lepes. gratulalok Nektek! es valoban jobb a beka ,mint a fegyverek. minden tekintetben;)
VálaszTörlésUgye-ugye?! :D
VálaszTörlésÉpp akartam neked e-mailt írni, mert dietetikust keresek a biokajás, gyerekjógás csanámhoz és gondoltam hátha ismersz egyet, de most látom csak, hogy te külföldiában élsz :(