Mostanában semmi különös nem történik velünk, ezért ma is egy "Elmó annóról" írok.
Azt ugye tudjuk, hogy a gyerekek utánozni szeretnék a felnőtteket, de sokan nem tudják, hogyan lehetne ezt a tulajdonságot kihasználni. Persze a kihasználni szót most jó értelemben használom. Én a következőképpen csináltam: Elmó amikor már stabilan járt és egyre kevésbé volt számára izgalmas a helyváltoztatás ilyen formája, más felnőttes elfoglaltság is kezdte érdekelni. Például a mosogatás és a főzés. Kezdjük a mosogatással. Leírhatatlan boldogságot érzett, amikor pancsolhatott a mosogatóban, öntögethette egyik pohárból a másikba a vizet, de amikor kilocsolta a vizet a mosogatón kívülre, a játéknak vége szakadt, mert én levettem a székről, amin addig állt és nem engedtem tovább mosogatni. Megmondtam neki, hogy csak akkor mosogathat, ha nem pancsolja ki a vizet. Ma nem sikerült, holnap újra próbálkozhat. És itt jön a lényeg. Valóban így is tettem. Nem mondtam neki 10 perc múlva, hogy -Na jól van, gyere mosogass tovább! Másnap viszont szépen odaállítottam a széket, feltettem rá Elmót és hajrá. Egy hét alatt megtanulta, hogy lehet nálunk mosogatni.
A főzéssel ugyanez volt. Ha egyszer belecsapta a fakanalat az ételbe, számára már véget is ért a főzőcskézés. Ez az elfoglaltság, mármint a főzés valószínűleg nagyobb csoda lehetett neki, mert mindössze három alkalom után tudott úgy kavargatni, mint amit az előző bejegyzésben már megmutattam.
És ez nem varázslat, és szerintem nem is Elmó természetén múlik. Próbálja ki a saját gyerekével, aki nem hiszi. Meg fog lepődni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése