Az utóbbi időben Elmó egyre gyakrabban vonul el hol az egyik, hol a másik szobába, magára zárja az ajtót, és ott fogalmam sincs mit csinál. Eddig még csak egyszer mentem be ilyenkor (természetesen kopogás után), mert ki szerettem volna hozni valamit, de amint benyitottam, megbántam, hogy nem vártam meg, hogy magától nyissa ki az ajtót. Ugyanis Elmó teljesen zavarban volt attól, hogy megláttam. Ennek láttán rögtön meggondoltam magam a kihozni való tárggyal kapcsolatban, és kimentem a szobából. És az a legfurcsább az egészben, hogy én is zavarba jöttem egy kicsit. Éreztem, hogy nem az ajtón nyitottam be, hanem a magánéletébe. Abba, ami csak az ővé, ahol nekem már semmi keresnivalóm ezentúl.
Hogy szalad az idő! Milyen gyorsan nő ez a gyerekecske! Milyen gyorsan lesz egyre önállóbb!
Kár, hogy nincs a lakásban egy olyan külön szoba, ami az övé lehetne ezentúl, ahová bármikor elvonulhatna. Lehet, hogy a hálószobát teljesen átengedem neki napközben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése