Elmó tegnap este nagyon fáradt volt, de nem tudott elaludni. A lámpákat már lekapcsoltam, feküdtünk az ágyban, Elmó pedig forgolódott. Nekem fájt a hátam, ezért megfordultam, hátha úgy jobb lesz. Momó ezt utálja, nem tudom, hogy miért, és ilyenkor át szokott feküdni a másik oldalamra, nehogy már ne lássa az arcomat. Most azonban más jutott az eszébe. Elkezdett éktelenül sírva kiabálni, hogy:
-Segítség! Segítség! Nem akarom! Nem akarom!
Mindezt egy papírvékony falú panellakásban. Ilyen kínosan még soha nem éreztem magam ezelőtt. Mert mi van akkor, ha valamelyik szomszéd azt képzeli, teljesen jogosan, hogy én most éppen tüzes vassal szúrkálom a gyerekemet. Nem valami bíztató kilátások a jövendőbeli családi napközi engedélyeztetéséhez...
Azt hiszem, valahogy meg kellene tanítanom Elmót a Segítség szó valódi jelentésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése