Elmó, a hős

Családi napközi vezetői tanfolyamon voltunk Elmóval. Péntek-szombat-vasárnap egy huzamban. Sokaknak egy óra a "hivatalban" is kibírhatatlan egy ilyen idős kisgyerekkel, de nem nekünk :D
Az első napon rajta kívül volt még két kisgyerek és egy felügyelő. Ha csak a két kisgyerek lett volna, sokkal vidámabb lett volna az élet, mert Elmó nem szereti, ha kifejezetten foglalkoznak vele vagy megmondják neki, hogy mit csináljon. Ő inkább szeret a maga feje után menni, vagy csak egyszerűen nézelődni. Bár hozzá kell tennem, hogy nem arról van szó, hogy Szilvi (ő felügyelt a gyerekekre) valami szörnyű, erőszakos ember lenne. Sőt, nagyon kedves és türelmes, csak ő amolyan óvónénis tipus, akihez Elmó nincs hozzászokva. Így egyszem fiacskám inkább bent ült velem a tanfolyamon. Szóval az első nap csupa unatkozás elleni szopival telt.
A második napon már nem volt gyerek és Szilvi sem. Viszont Elmóé volt az összes játék, könyv, lapát, motor, labda. Eleinte ez érdekes is volt, azonban a sok üldögélő felnőtt és a sok gyerek nélküli játék egy idő múlva eléggé unalmassá vált, így gyakorlatilag ez a nap is egy szopós nap lett. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ezen a napon már a tanfolyam kitelepült a szabadba, így néha tudtunk Elmóval focizni is. Persze közben azért szorgalmasan jegyzeteltem és hallgattam, hogy miről van szó.
A harmadik nap már nem volt ilyen vidám. Elmó tudta, hogy mi vár rá és amint beértünk a kapunk, panaszosan elkezdte mondogatni, hogy ő a játszira akar menni, nem ide. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy azért vagyunk itt, hogy később majd nekünk is lehessen ovink, ahol sok gyerek lesz, meg minden. Azt hiszem, hogy megértette a lényeget. Vagy legalábbis sejtette a hangsúlyból, hogy ez van, de később ebből valami jó fog kisülni. Így megnyugodott és tudomásul vette, hogy ez a nap is ugyanolyan unatkozós, szopizós nap lesz, mint az előző kettő. De nem hisztizett, nem cirkuszolt, csak néha mondogatta, hogy -Mamika, elmenni akarok!
Mikor hazaértünk, Elmó azt mondta:
-Menjünk játszira. De nem oda. Gyerekekhez. :)
Természetesen kifulladásig ottmaradtunk. Egy hős megérdemel ennyit!