A Cora-ban voltunk. Én a postán intéztem a dolgaimat, miközben Elmó a posta előtt feküdt a padlón és falatozott. Le is fényképeztem a telefonommal, mert olyan aranyos volt ott. Megcímeztem a borítékot, kitöltöttem az ajánlott levél nyomtatványát, kinéztem, Elmó még mindig falatozik. Beálltam a sorba, néha kinéztem, Elmó ugyanúgy fekszik és eszik. Sorra kerültem, fizettem, kimentem és Elmó sehol. Senki nem látta, hogy merre ment. A legfurcsább az egészben, hogy dühös lettem, nem féltettem őt. Csak az járt a fejemben, hogy most kereshetem, pedig már hazafelé indulnék. Így utólag belegondolva, nem tudnám megmagyarázni, hogy miért voltam biztos abban, hogy jól van, és egyszerűen csak meg kell keresni... Úgy 30 másodpercen belül meg is találtam, nem tűnt el olyan régen, nem juthatott messzire. Egy néni tessékelte éppen vissza a kijáratnál. Elmó már sírt és mondta, hogy nem talált. Érdekes "élmény" volt.Mondtam Elmónak, hogy veszek neki egy sípot, és ha nem talál, akkor majd belefúj és megleszek. :) Ma nem találtunk sípot, hátha holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése