reakcióidő

Mostanában figyeltem fel arra, hogy érdemes kivárni egy hosszabb reakcióidőt, ha kérek valamit Elmótól. Egyre többször megyünk az utóbbi időben olyan helyekre, ahol a hangoskodás nemkívánatos dolog. Viszont olyan sokat tanulok ezeken a helyeken, hogy nincs szándékomban Elmó kora miatt távol maradni.
Az első két alkalommal elmagyaráztam Elmónak, hogy most zavarja a többieket és ezért suttogjon, ha mondani akar valamit. Aztán kb. 1 másodperc múlva természetesen hangosan szólalt meg, amitől én ideges lettem, ezt pedig látta rajtam kicsi fiacskám is. Így nem is hallgatott rám, el kellett hagyni a terepet egy időre.
A harmadik alkalommal aztán rájöttem, hogy az lehet a baj, hogy én nem szoktam parancsolgatni Elmónak, általában nem várom el, hogy azt csinálja, amit mondok, mert nem akarok belőle kis rabszolgát faragni. Szóval egyszerűen csak nem akarja beadni a derekát... Viszont ha elmondom neki, hogy én szeretném meghallgatni az előadást, ehhez pedig halkan kellene beszélnie, aztán pedig békénhagyom őt, ha hangoskodik, ha nem, akkor egy idő múlva magától halkul a beszéde.

Ugyanezt alkalmaztam tegnap, amikor este nyolc után döngette a panelunk padlóját. Elmondtam neki, hogy miért nem akarom, hogy a szobában ugráljon, alternatívát is ajánlottam, mondván ugráljon inkább a folyosón vagy az ágyon. És egy két ugrika után, mikor megbizonyosodott róla, hogy nem fogom ráeröltetni az akaratomat, ő maga hagyta abba a dolgot. Éljen a hosszú reakcióidő!