karácsonyi készülődés

...mézeskalácsot is gyártottunk. Elmó kreatívabb volt, mint én...

sötétben

Tegnap este Elmó a ruháskosárban szeretett volna üldögélni. Mondtam neki, hogy a kisszobában van.

-Sötét van, megijedek. Lámpát kapcsolni.

Én nagyon féltem gyerekkoromban a sötéttől, és azt szeretném, ha Elmónak nem kellene rettegnie minden este. Szóval megfogtam a kezét és villanykapcsolás nélkül bementünk a kisszobába.

-Nincs teljesen sötét, látod? Ott van a ruháskosár, az is látszik. A pulcsim is látszik.

És láss csodát, hatott. Ugyanis a következő fél órában azt játszotta, hogy én ottmaradok a sötét szobában az ágyon fekve, ő pedig ki-be szaladgál, rávetődik az ágyra, körülnéz, aztán megint szaladgál egy kicsit.

Ma már ő kérte, hogy kapcsoljuk le este a lámpát.

pocsolyák

Elmó imádja a gumicsizmáját, lelkesen gázol benne a nagy pocsolyákban. Persze mindig csupa víz lesz a ruhája egész az alsógatyájáig.

Pár napja egy ilyen alulról elázós napon kezdtem már unni, hogy Elmó egy óriási víztömegben szaladgál oda-vissza, én meg csak állok a "parton" már vagy öt perce. Ráadásul már majdnem az egész nadrágja tocsogott a víztől. Mondtam is neki, hogy én elindulok haza. Ő viszont úgy gondolta, majd egyszer csak utánamszalad, ha befejezte a mókázást. Azonban a hazafelé vezető úton egy úttesten kell átkelni, ő pedig még csak ott tart, hogy megáll, körülnéz, aztán elindul, ha jön autó, ha nem, szóval semmiképp sem akartam otthagyni, de akkor mi legyen? Hirtelen szokatlan ötletem támadt.

-Elmó, nézd csak! Mutatok valamit! - és páros lábbal én is beleugrottam egy pocsolyába. Elmó elnevette magát, odaszaladt és ő is ugrott.

Annyira tetszett mindkettőnknek ez a játék, hogy végül így mentünk, pontosabban ugráltunk egészen hazáig. Felszabadító érzés volt!

lomtalanítás

Nagytakarítás van nálunk. Mindent kipakolok mindenhonnan. Elmó nagy élvezettel kutakodik a már rég elfeledett kacatjaim között. Felpróbálja a gyűrűimet, nézegeti a képeslapokat, lapozgatja a naplómat. Egyszer csak megkérdezi:

-Mi ez?

-Gumi.

-Kinyitom.

-Nyissad.

-Megeszem.

-Neeeeeeeeeee!

hányás

Amikor Elmó pár hónappal ezelőtt, életében először hányt egyet, én nem voltam a közelben. Éppen a konyhában csináltam valamit, amikor ő egyszer csak odajött hozzám, a markát mutatta és azt kérdezte:
-Mi ez?
-Hányás. Hánytál. Gyere, megmosom a kezed és a szád, aztán lecserélem a pólódat.
És ezzel el is volt intézve.

Ma nyertem egy csomó pénzt :) és ennek örömére Elmó választhatott magának valamit a boltban. Ő rostos italt kért. Már odakint, pár korty után azt mondta:
-Ittam belőle, motyorog a hasam.
-Fáj a hasad?
-Nem.
Tovább sétáltunk és csak jóval később láttam meg, hogy a kabátja ujján hányás van.

Igazán örülök, hogy akkor, hónapokkal ezelőtt nem csaptam nagy hűhót a hányás körül, mert így Elmó valamiféle (bár kicsit kellemetlen, de) természetes dologként fogja fel az egészet és nem ijed meg tőle.

újra itt

Jó darabig el voltam tünve. Hát igen. Nem voltam egy minta tkn-es, az biztos.

Anyagi gondjaim voltak, amit elég nehezen viseltem. Ideges, feszült, ingerlékeny voltam. Minden kis dolgon kiakadtam, dühös lettem és bizony kiabáltam is. Emiatt a szörnyű viselkedés és hangulat miatt állandóan haragudtam magamra, amitől még inkább ingerültté váltam... És ez ment két hónapig. Szegény Elmó! Remélem, hamar kiheveri ezt az időszakot. Én mindenesetre azon vagyok, hogy ez így legyen.

a tél bizony hideg

Elmó zokniban akarta lekisérni az autójához a barátnőmet. Nem, nem arról van szó, hogy nem akart felvenni cipőt vagy csizmát. Szó szerint csak zokni volt rajta. Gondoltam magamban, Hajrá!

A liftig semmi sem történt, csak a golyói váltak szinte láthatatlan méretűvé :) Még a liftben sem szólt. De amikor végül kinyílt a lift ajtaja és megcsapta a hideg, onnantól csak annyit tudott mondani: Kabátot, kérem, kabátot! :D És akkor szépen visszamentünk a lakásba felöltözni és most már télhez méltó öltözetben végre eljutottunk egészen az autóig.

le vagyok szídva

Van az a szokás, hogy tessék-köszönöm-szívesen. Jelen pillanatban azonban Elmó még csak a tessék-köszönömmel van tisztában és szerinte csak ez létezik. Úgyhogy amikor odaadok neki valamit, ez történik:

-Tessék.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Nem szívesen. Köszönöm.

napszemüveg

Eddig azt hittem, hogy a 35 fokos nyári hőségben felvett gumicsizma ötletét nem lehet túlszárnyalni, de nagyot tévedtem. Elmó a minap az esti sötétségben ötletesen napszemüvegben indult útnak. Amikor kiértünk a lépcsőházból, csodálkozó hangon mondta, hogy sötét van, aztán pedig "lecsillagozta" az egyik köztéri lámpát.

kész rémálom

Elmónak folyik az orra. De annyira, hogy nem ritkán percenként ötször-hatszor megtörli, esetleg ugyanennyiszer tüsszent a törlések előtt. A nap végére eléggé türelmetlenné is vált, mindent túlreagált. Egy darabig nem is volt ezzel baj, megnyugtattam, ahogy tudtam, csakhogy este triciklivel akart sétálni. Hozzáteszem, eddig kb. ötször használta, nem nagyon szereti, mert a nehézkes tekeréshez lassu sebesség társul...

Szóval elindultunk. Úgy tíz méter megtétele után megakadt a tricikli valamiben, mire Elmó sírva üvöltötte, hogy Megakadtam!, közben pedig mindkét lábával nyomta a pedálokat, így aztán sehova sem haladt. Egy idő múlva mégis csak elindult, de megint megakadt, aztán véletlenül belehajtott a fűbe, aztán a járdán lévő repedésbe, aztán ..... Komolyan mondom, kész rémálom volt. Az egy órás sétából kb. fél órát sírt, de nem hagyta, hogy felvegyem vagy bármit is tegyek, mert egyedül akarta megcsinálni, aznoban a két lábbal egyszerre nyomás technikájával ez ugye nem ment. Egyre dühösebb és kétségbeesettebb lett szegényke. Na persze én is.

A gyötrelemnek végül erőszakkal vetettem véget. Egyik kezemmel felkaptam Elmót a járgányról, másikkal a járgányt és irány haza. Persze Elmó egy kicsit méltatlankodott, de hamar rájött, hogy mit is szeretne leginkább és azt mondta: -Hazamenni, kap tete!, ami annyit tesz, hogy ha hazaérünk, szopizni fog. És így is lett. Szépen összebújtunk, megnyugodtunk, én pedig magamban megfogadtam, hogy soha többé nem kerül ki a tricikli a lakásból. :)

teljes félreértés

Elmó a mosógépen lévő ábrákat nézegeti. Egyszer csak rábök egyre és megkérdezi:
-Mi ez?
-Gyapjú.
-Nem látszik a mackó.
-Nem mackó. Gyapjú.
-Elbújt a mackó.
Hát lehet ezzel vitatkozni? :D

fogkrémet

-Fogkefe, megtaláltam!
-Jól van.
-Kérek fogkrémet!
-Milyet kérsz? Epreset, zöldalmásat vagy aloe verásat?
-Fogkrémet.

induljunk!

Mióta Elmó elkezdett önállóan közlekedni, a legtöbb esetben én csak közlöm vele, hogy elindulok és ő erre jön utánam. Volt ugyan egy rövid időszak, amikor kipróbálta, milyen az, ha az ember gyereke külön utakon jár, de azt hiszem, nem tetszett igazán neki és mostanában már újra mindenhová velem tart.

A hétvégén egy "kajáldában" jártunk, ahol az evés befejeztével Elmó levette a cipőjét és úgy szaladgált, meg bolondozott. Néha megkérdeztem tőle, hogy elinduljunk-e, de ő maradni akart. Egy idő múlva azonban már nem bírtam tovább ott üldögélni és várni, mikor lesz vége a bolondozásnak és kijelentettem, hogy elindulok más elfoglaltság után nézni. Elmó annak rendje és módja szerint jött is utánam. Zokniban... Sasszemem rögtön ki is szúrta a dolgot... miután már elhagytuk a terepet... :D

sirályok

Elmó már egy ideje mindent utánozni akar...

Ma kacsákat nézegettünk egy kis tó mellett, amikor egyszer csak sirályok kezdtek el repkedni a fejünk felett. Elmó megkérdezte, hogy mi az. Én pedig mondtam, hogy repülnek a sirályok. Erre ő:

- Én is akarok repülni!
- Akkor repülj!
- ... Nem tudok - mondta és közben kicsit szomorkásan mosolygott.

találmány

Mi a fogzással egybekötött megfázás legjobb gyógyszere?

Mézbe mártogatott fogkefe.

arcmasszázs

Elmó megfázott. De annyira, hogy úgy bedugult az orra, hogy nem tud szopni, ami viszont az alváshoz eddig elengedhetetlen volt. Ma is a szokásos módon próbált elaludni, de mivel az egy korty tej, egy levegővétel, egy korty tej, egy levegővétel... nem túl megnyugtató és pihentető, csak panaszkodott szegénykém. Aztán valahogy eszembe jutott, hogy megmasszírozom az orrnyergét és a szemöldökcsontját, hátha az segít valamennyire csökkenteni az orrdugulást. De nem segít. Viszont Elmó 10 másodpercen belül elaludt! :)

érdekes világ

Mostanában Elmó nem hallgat rám. Sajnos túl sok dologra mondtam azt az utóbbi időben, hogy Ne csináld!, így kezdi azt hinni, hogy ennek a mondatnak a használata csak valamiféle furcsa szokásommá vált, amit bizonyos időközönként, rendszeresen megismétlek. Tudom, hogy erre az a megoldás, hogy jobban meggondolom, mire mondok ezentúl nemet, de amíg Elmó is rájön arra, hogy kigyógyultam a Ne csináld! skandálásából, addig el kell telni egy kis időnek. Az idő lerövídítése céljából új taktikát eszeltem ki: megkérem az Elmó cselekedete következtében valószínűleg kárt szenvedő emberkét, hogy ő maga kérje meg Elmót arra, hogy inkább más szórakozás után nézzen. Nagyon eszes taktika, csakhogy a világ ellenem fordult...

Tegnap egy hiperszuper marketben voltunk, Elmó beszabadult egy használaton kívüli pénztárba és elkezdte kapcsolgatni a Fő-Fő kapcsoló gombot. Erre a biztonsági őr belemordult az éterbe, miszerint ezt talán nem kellene csinálni. Mire én: Maga szóljon rá a gyerekre, mert nekem nem hiszi el, hogy jobb volna abbahagyni a dolgot. Erre a biztonsági őr csak tanácstalanul mosolyog. Mire én: Komolyan mondom, tényleg szóljon neki! Erre a biztonsági őr még szélesebb szájjal mosolyog. Na akkor tudod, mit - gondoltam magamban, - egyen meg a fene. Elmó jól szórakozik. Engem meg, ha jobban belegondolok, nem is zavar annyira... :)

xilofon

Csak olyan hangot adó játékot vegyél a gyerekednek, amit napi több órában is képes vagy hallgatni! :)

kisbaba

(előljáróban csak annyit, hogy Elmó nem használ cumit, nincs kiságya, szobatiszta)

Egy három hónapos kisbaba és anyukája társaságában töltöttük a mai napot. És mivel Elmó éppen az utánzós korszakát éli, ma a kisbaba lett az áldozat, pontosabban a minta. Ezt úgy képzeld el, hogy Elmó két évesen hanyatt feküdt a nap nagy részében, közben pedig nyöszörgött vagy rúgdosott a lábaival. A kisbaba átpelenkázása után Elmó is pelenkáért könyörgött. Miután megkapta, abban feszített a tükör előtt és nem is vette le, csak órák múlva. Egy óvatlan pillanatban megszerezte a kicsi cumiját is, amit aztán nagy élvezettel dugdosott a saját szájába. A nap csúcspontja pedig az volt, amikor bemászott a kiságyba, felhúzta a zenélő-forgó játékot, aztán lefeküdt alá és a babó hangját utánozva rúgdosott és kalimpált a kezeivel.

szülinapi ajándék

Elmó születésnapjára szemüveg(keret)ben érkeztek az ikrek. Hiába hoztak autót, gumicukrot, buborékfújót (Elmó kedvenceit), Elmó csak egy szemüvegre vágyott. Így előkerestem az én régi napszemüvegemet, hogy aztán ez legyen Elmó legbecsesebb ajándéka.

buli

A tkn-ben az a jó, hogy nem zavar a gyerekem jelenléte. Tegnap például együtt voltunk csajbuliban. Na jó, nem volt teljesen csajbuli, mert Elmó is ott volt és ő ugyebár férfi :)... És nem is zavart sok vizet, mert kilenckor már ágyan volt és egészen éjfélig aludt is. Akkor lett ugyanis vége a bulinak és mi hazamentünk. Szuper jól éreztem magam! Meg kell ismételni!!!!!!!! :D

betét

Én teljesen őszinte vagyok Elmóhoz, semmit sem titkolok el előle.

Most éppen menstruálok...

Elmó: Betétet, én is!

Én: De a fiúk nem szoktak betétet hordani, csak a lányok. És te fiú vagy.

Elmó: Betétet, és is!

Én: Jól van. Tessék.

Elmó most betéttel a gatyájában ül itt mellettem :D

tkn pontok

Ez van kiírva a füdőszöbatükrömre:

1. Elmó önálló személyiség. Saját akarata van. Saját érzései vannak.

2. Elmó hasonlítani akar a körültte lévő idősebb emberekre.

3. Elmó rendszerető.

4. Ha nem veszélyeztet testi sérülést vagy anyagi kárt Elmó viselkedése, akkor nem alkalmazok kényszert a viselkedés megváltoztatására.

5. Elmó a mindennapi teendőimben nem akadályoz.

6. Elmó saját maga szeretné megismerni a saját határait.

Majd valamikor, ha több időm lesz, megmagyarázok egy-két dolgot a pontokkal kapcsolatban. Például, hogy mit jelent pontosan az, hogy "rendszerető". De most mennem kell aludni. Holnap hosszú napom lesz.

csak két perc

Elmóval egy hosszú lépcsősoron mentünk le, hogy aztán elinduljunk hazafelé... Gondoltam én... Ezzel szemben ő a hosszú lépcsősoron való lejövetel után a hosszú lépcsősorra való felmászást tervezte, aztán pedig a korlát hiánya miatti lépcsőfokonként való leülést, fenéken lejjebb csúszást, felállást, leülést, fenéken lejjebb csúszást, felállást... Én még a felmászás fázisa előtt szép lassan elindultam a cél, pontosabban az én célom felé, Elmó pedig a már jól bevált mosolygással, integetéssel és hangos Sziázással adta tudtomra, hogy az a cél tényleg csak az én célom, ő most lépcsőzni fog, ha törik, ha szakad.

Szerencsére egy pár napja kiírtam a tükrömre a tkn pontokat (mindjárt leírom ide, a blogba is), így most eszembe jutott az, hogy "Elmónak saját akarata van." és "Elmó saját maga szeretné megismerni a saját határait.", szóval úgy döntöttem, hogy mivel nem időre megyek haza és a végkimerültség miatti halál sem fenyeget, türelmes leszek és kivárom, mi lesz és meddig tarta lépcsőmászás. Így kb. 50 méter után megálltam és nézelődtem egy kicsit.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de kettő percnél biztosan nem több, és már szaladt is felém Elmó nagy büszkén és boldogan, utána pedig együtt mentünk haza.

Néha a boldogsághoz és az összhanghoz elég csak két perc türelem.

játszótér

A napokban egy ismerősöm arra panaszkodott, hogy a játszótéren csak "baj van" az Elmóval csaknem egyidős kislányával. Először furcsának találtam a dolgot, de aztán elkezdtem figyelni Elmó játszótéri viselkedését és próbáltam összehasonlítani a játszótéren kívülivel és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az ismerősömnek bizony igaza van.

Ezek után megpróbáltam rájönni, hogy vajon mi lehet a játszótéren tapasztalt feszültebb, türelmetlenebb és panaszkodósabb viselkedésnek az oka. A gyerekeket mindkét csemete szereti, tehát ez kizárva. Mi, szülők is pont úgy viselkedünk ott, mint máshol. Tehát mi sem lehetünk az oka. És egyszer csak "megvilágosodtam" :) A játékok tehetnek mindenről. Ebben a korban a gyerekek szeretik utánozni egymást vagy kipróbálni azt, amit egy másik gyerek csinál. De ha csak két hinta van és három összeszokott gyerek, akkor a kimaradt harmadik kizárva érzi magát a játékból. Ráadásul minden arról szól ott, hogy funkció szerint használjanak tárgyakat és nem arról, hogy játszanak együtt. Tehát sokkal inkább a tárgyakról szól a játszótér, mint az emberekről.

Így most egy ideje csak egy picike kis térre járunk. Itt a gyerekek együtt szaladgálnak vagy botot keresnek, amivel lehet a földet ütögetni, vagy vakondtúrást bontanak vagy krétával rajzonak. Nagyságrendekkel vidámabbak, sokkal inkább együtt vannak, nagyobb az összhang közöttük. És ami a legfurcsább: Elmó eddig sem rajongott túlzottan a játszótérért, de most már egyáltalán nem is kéri, hogy menjünk. Ő is érzi, hogy jobb nélküle.

alvás

A most következő teljesen jelentéktelen esetről csak azért írok, mert hihetetlenül sok anyának gondot okoz az altatás és nekik szeretném elmesélni, hogy milyen az, ha egyáltalán nem törődik valaki az altatással.

Szóval az eset. Ma háromra volt időpontom a fogorvoshoz. Elmó kettőkor kérte, hogy tegyem bele a hordozóerszénybe. Két percen belül el is aludt. Én negyed háromkor úgy szerettem volna átöltözni, hogy Elmó ne ébredjen fel, de nem sikerült. Tehát Elmó összesen bő 10 percig szunyókált. Aztán a fogorvosi látogatás után minden úgy folyt, mint bármelyik másik napon. Elmó fáradt és lassabb volt ugyan délután, de bármikor megkérdeztem, hogy menjünk-e aludni, ő nemet mondott. A szokásos esti 9-kor már ágyban volt és aludt. Ennyi a nagy story.

Vagy talán még annyit hozzáteszek a dologhoz, hogy mivel soha nem "kényszerítem" Elmót alvásra, ezért ha álmos, szól nekem, hogy aludni szeretne. Persze ezt nem így mondja, hanem úgy, hogy "Menni kisszobába tete.". (A Tete a tejet, a szopást jelenti.)

Tehát, ha valaki egyáltalán nem törődik az altatással, annak lehet, hogy havonta egyszer a gyereke nem fog aludni délután, de ettől még nem történik semmi más, csak az, hogy nem alszik a gyerek délután. Itt a vége, fuss el véle.

focipálya

Elmó ma este azt mondta, "Teniszezzünk. Menni akarok focipályára.". El is indultunk a kis műanyag teniszütőre hasonlító bigyulánkkal és egy szivacslabdával a focipálya felé. Azonban a közelébe érve láttam, hogy a "nagyfiúk" már elfoglalták a pályát és természetesen ők nem teniszeznek, hanem fociznak. :) Ekkor azt mondtam Elmónak, hogy mivel valószínűleg a fiúkat zavarnánk, ezért én csak a focipálya melletti járdán teniszezek vele, de a pályára nem megyek be. Erre Elmó: JÓ! és bement a pályára. Én meg egy padra ültem és elfoglaltam magam az e-mailjeimmel. (De hülyén néz ki ez a szó igy! Már mint az: e-mailjeimmel...) Egy pár perc múlva felnéztem és mit látok és hallok?

-Nem merek nagyot rúgni, mert nem akarom fejbe rúgni a kicsit.
-Rúgjad nyugodtan, eléállok.

És tényleg. Elmó a kapuban guggolt, mert már fáradt volt és nem bírt állni, előtte egy fiú állt, háttal neki. De a fiú csak az Elmó-védő ember volt, mert a kapuban állt még a kapus is. És persze szemben velük volt a labdát rúgni akaró srác. Nem tudtam megállni nevetés nélkül...

Egészen sokáig elfocizgattak így, aztán az Elmó-védő beszédbe is elegyedett Elmóval. És ami a legfontosabb, hogy annak ellenére, hogy biztos voltam benne, hogy majd kiküldik a fiamat a "nagyok" vagy kiutálják, éppen hogy vigyáztak rá és foglalkoztak is vele. Az ilyen esetek mindig elgondolkodtatnak és legtöbbször arra a következtetésre jutok, hogy előnyösebb nem beleszólni a kisgyerekek dolgába, mert így sokkal több jobb dolog történik így velük.

tanácstalanság

Egy kertesházban olyan sok dolog menne könnyebben, de mi panelban élünk...

Este én már nagyon fáradt voltam, haza szerettem volna menni. Elmó közvetlenül a lépcsőházunk előtt ült elmélyedve egy számára teljesen új és izgalmas dologban. És nekem fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Mivel fáradt voltam, az általában ilyen esetekben nagyon sikeres kreativitásom is cserben hagyott. Ilyen eseteken azt értem, hogy két különböző dolgot akarunk mindketten egyidőben csinálni. Máskor eszembe szokott jutni valami megoldás, de most végem volt.

Aztán véletlenül megoldódott a dolog, mert Elmó hihetetlenül viccesnek találta azt, hogy a pólójánál fogva mentettem meg egy újabb fenékre eséstől. Én pedig kaptam az alkalmon és ugyanígy, a pólójánál fogva rángattam haza, miközben ő óriásiakat kacagott. Még itthon is folytattuk a "játékot" egészen addig, amíg a póló el nem szakadt. :)

Szóval végül hazaértünk, de hogy holnap mi lesz, azt még nem tudom. Ugyanis Elmó kb. egy hete számomra hihetetlenül gyors ütemben önállósította magát és már azt sem bánja, ha eltűnök a szeme elől pár percre. Egyszerűen csak azt mondja, ha távolodok: Szia! és közben mosolyog. Tök jó fej! Imádom!!! :D

pocsolya

Elmó: Pocsolyába. Bele.

Én: O.K. De amikor befejezed a tapicskolást, hazamegyünk.

Elmó: (gondolkozik, aztán...) Jó.

Csakhogy fáradt volt a drága, és arra gondolt, hogy ülve biztosan kényelmesebb pancsolni és...

Elmó: Hideg!

Én: :) Levegyem a nadrágodat?

Elmó: Jó.

... és a félpucér Elmóval szépen hazasétáltunk.

fülfájás 2.

Ma szerencsére annyira lehült a levegő, hogy anélkül tudott Elmó a téli fejpántjában flangálni 4 egész órát, hogy hőgutát kapott vona. Ez sokkal kényelmesebb viselet lehetett számára, mint az, amit tegnap eszkábáltam össze... A melegítés és a tegnapi cseppentős-melegítős "gyógyítás" elég volt ahhoz, hogy elmúljon az erős fülfájás és egyszer se mondja a nap folyamán, hogy "Fáj!". És mindez orvosi vizsgálat, szomorkodás és gyógyszerek nélkül! ;)

fülfájás

Elmó ma többször is panaszosan mondta nekem, hogy "Fáj!" és közben a fülére mutogatott. Megnyomtam azt a pontot, ahol a fülgyulladást lehet "diagnosztizálni" és meg kellett állapítanom, hogy sajnos tényleg az fájt neki. Délután meleg olívaolajat cseppentettem a fülébe, aztán készítettem neki egy fülmelegítőt gumírozott hajpántból és gyapjúból. A cseppentést sírás kisérte, a hajpántról pedig hallani sem akart. Ahogy meglátta magát benne a tükörben, rögtön letépte a fejéről és nem is engedte visszatenni. Gondoltam egyet és felvettem én is egy hajpántot. Ha hiszed, ha nem, bevált. Fél óra hosszan hajlandó volt fejpántban flangálni és focizni velem a focipályán!

Este újabb cseppentés és újabb melengetés volt kilátásban, de mivel nem tartom jónak az erőszakos gyógyítást (délután is csak nagy ijedtségembet folyamodtam hozzá), így most inkább hagytam elaludni szegénykét és csak utána cseppentgettem és melegítettem, most már sós tasakkal a fájós fülecskéjét.

ovi

Elmó már egy pár hónapja szeretne bejutni a házunk melletti óvodába. Olyan sok játék és olyan sok gyerek van ott, hogy szerinte az egy szuper jó hely lehet. Ahová ráadásul én nem akarom bevinni, hiába is kér...

Ma azonban rájött, hogy az ovi kapuja nem zár jól, és ha elég erősen rángatja, kinyílik. Önelégült boldogsággal be is vette a terepet, az ugyanis most csak az övé volt, az ovisok ebédeltek. Én mondam ugyan neki a már jól bevált "Na akkor szia!" varázsmondatomat, de mivel túl közel (kb. 20 méterre) van a házunk, őt ez most nem hatotta meg és csak ment beljebb egyre nagyobb vigyorral az arcán. Engem nem is zavart különösebben a dolog, gondoltam majd kijön egyszer, és nagyon lassan elindultam hazafelé. Persze közben vissza-vissza néztem, mert kiváncsi voltam, mit is csinál Elmó. De egyszer csak megijedtem. Egy olyan csúszda létrájára mászott fel, ami gyakorlatilag a levegőben ért véget, ha pedig arról lecsúszik, nagy sírás-rívás lesz a vége. És ettől majd jól lebukunk és az óvónők is jól leszidnak minket, hogy belógott Elmó, szóval bementem egyszem fiamért. Mit mondjak, elég hosszasan kellett őt győzködnöm, de végül megengedte, hogy felvegyem és hazavigyem.

kisebb fájdalom gyógyítása

Ma felfedeztem egy csodálatos dolgot!

Eddig, ha Elmó megütőtte magát valahol, odajött hozzám és én ilyenkor megsimogattam azon a helyen, ahol neki fájt. De egy pár napja olyan sokszor jött ilyen varázs-símogatásokért, hogy kezdtem azt hinni, valamit elrontottam. Így ma taktikát váltottam. Amikor Elmó beütötte a hátát, és panaszosan nézett rám, azt mondtam neki, hogy símogassa meg ott, ahol fáj. Ettől rögtön minden rendbe is jött :) 

rémálom

Tegnap éjjel Elmó kétségbeesett nyöszörgéssel ébredt és azt hajtogatta csúszda, csúszda. Arra gondoltam, hogy rosszat álmodhatott és ettől ébredt fel, csakhogy ő erről nem tud. Mármint arról, hogy az előbb csak álmodott és most ébren van.

Én nem szoktam Elmót nyugtatgatni, mert azt vettem észre, ha így teszek, éppen hogy az ellenkezőjét érem el annak, amit szeretnék. Ilyenkor nem megnyugszik, hanem elkezd jobban sírni. Talán azért, mert ha nyugtatom, akkor tudja, hogy valami nincs rendben... Na mindegy. Nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy mi lett a felriadás után.

Mivel biztos voltam benne, hogy azért nyöszörög, mert most azonnal tovább szeretne csúszdázni, azt mondtam neki, hogy bár az előbb a csúszdánál volt, és most idekerült a kisszobába, ha lefekszik és gyorsan elalszik újra, akkor lehet, hogy folytathatja a csúszdázást. Elmó erre rögtön megnyugodott, hozzám bújt és kb. egy percen belül visszaaludt.

szobatisztaság

Elmó már fél éve szobatiszta. Ha szeretne pisilni, kéri a bilit. Néha egy kis pisit becsurgat, éppen csak annyit, csak az alsógatyája lesz nedves, de a nadrágja már nem. Ilyenkor odajön hozzám és azt mondja, bepisiltem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bilin ülve szeretné folytatni az elkezdett dolgát.
Tegnap meztelenül odajött hozzám és mondta, hogy bepisilt. Én nem láttam semmi nyomát, gondoltam most így kéri a bilit. El is indultam érte, de aztán észrevettem, hogy nincs már rá szükség. Hogy is mondjam?... Nem pisi volt. :(

borzasztó hangok

A múlt héten minden nap találkoztunk egy barátunkkal, akinek van egy kislánya. Ettől a kislánytól Elmó megtanult "nyávogni", pontosabban magas, félig-meddig sírós hangon nyöszörögni. Szinte elviselhetetlen kínokat éltem át az alatt a pár nap alatt, amíg "gyakorolta" új tudományát. Mindenféle kisebb stressz új alkalmat jelentett a borzasztó hang kiadására. Már-már keztem elveszíteni minden türelmemet, amikor tegnap végre abbahagyta. És ma sem próbálkozott újra. :)
Nem tudom, hogy az volt-e az oka a nyávogás befejezésének, hogy két napja beszéltem vele, de lehetséges. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, de amikor azt a bizonyos hangot adja ki, nem tudom tiszta szívvel megszoptatni. Szívesen átölelelem és megvígasztalom, ha baj van, de a nyávogás rossz hatással van rám. Nem tudom, hogy mit értett meg ebből, hiszen még nincs két éves, de a lényeg, hogy most már újra a régi. Éljen!

hajvágás

Már több hónapja próbálom levágni Elmó haját, mert szerintem nyáron kellemesebb lenne röviden (meg nekem úgy jobban is tetszik), de eddig akármikor kérdeztem, hogy levághatom-e, ő mindig nemet mondott. Tegnap megtört a jég! Este ismét megkérdeztem és ő azt mondta, jó. Nagy vidáman siettem az ollóért, de mire visszaértem, meggondolta magát és csak az ollót kérte el. Én erre csalódottan kérdeztem, hogy miért, hiszen az előbb még azt mondta, jó, de ő csak vidáman játszott az ollóval tovább. Úgy egy perc múlva olyasmi mozdulatot tett, mintha a haját vágná, aztán visszaadta az ollót és kapcsolgatni kezdte a villanyt. Erre én?! Miközben kapcsolgatod a villanyt, levághatom a hajad? A válasz: jó. Két percen belül végeztem és mind a ketten jól szórakoztunk közben. Most csudaszép :D

kamionos találkozó

Ma kamionos találkozón voltunk, de Elmót nem csak a kamionok érdekelték. Összehaverkodott egy kisfiúval. Egy ideig szaladgáltak, aztán a kisfiú beugrott az autójukba, Elmó utána. Kisfiú ki, Elmó maradt. És mire odamentem, már a biztonsági övet akarta magán bekapcsolni... :D

A legélvezetesebb azért mégis a kamion volt

ébredés

Én kávét szoktam inni, ha felébredek, Elmó inkább anyatejet.

Ma délután a szokásos ébredezős hangokat hallva itthagytam a számítógépet árválkodni és Elmóhoz mentem, hogy szopizhasson egy kicsit. De ő nem ébredt fel, ahogy azt gondoltam, hanem szépen visszaaludt. Láttam rajta ugyan, hogy kb. 5 perc múlva fel fog kelni, de annyira érdekes volt a cikk, amit találtam, hogy mindenképpen azonnal akartam elolvasni, így visszasétáltam ide. Amikor leültem, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha próbaképpen énekelnék valami Elmó által ismert és szeretett dalt, így annak ellenére, hogy nem lát, tudni fogja, ha majd felébred, hogy itt vagyok a közelben. Számomra hihetetlen dolog történt. Az ébredés utáni kötelező szopizást elfelejtve Elmó mosolyogva jött át hozzám a hálószobából, letelepedett mellém a kanapéra és érdeklődve figyelte a monitort, majd a legnagyobb természetességgel feltette a mostanában első helyen álló kedvenc kérdését: Mi ez?

mennydörgés

Ma olyan mennydörgés kezdődött délután, amilyet Elmó még nem hallott. Ijedten nézett rám az 
első dörgés után és kérdezte Mi ez?. Én a legnagyobb nyugalommal válaszoltam, hogy Dörög az ég. Ez meg is nyugtatta Elmót és tovább folytatta azt, amit az előbb a villámlás félbeszakított. Aztán még egy dörgés, még egy Mi ez, még egy Dörög az ég. Ez így folyt jó hosszú ideig. Pár óra múlva már csak rámnézett egy-egy igazán nagy dörgésnél, de mivel nem tapasztalt semmi különöset rajtam, bolondozott tovább.
Amolyan tanár-diák hangnemet használtam. Ezt úgy képzeld el, mintha egy nyelvtanfolyamon dörögne az ég. A diák megkérdezi a tanártól, hogy Mi ez?, mert tudni szeretné ezt a kifejezést is használni a jövőben. Erre a tanár azt feleli az adott nyelven, hogy Dörög az ég. Nem mondja, hogy ne félj, minden rendben, csak dörög az ég, mert eszébe sem jut, hogy fél a diák, mivel az égzengés egy természetes dolog.
Hogy miért hasznos ez a hangnem a kisgyerekeknél? Mert azt vettem észre, nemcsak a fiamnál, hanem másnál is, hogy nagyon beválik, nem rettegnek tovább. Én azt hiszem, azért mert ha más alkalommal megkérdezik a szüleiket, ők azt válaszolják: fa, bokor, virág, busz. És nem azt, hogy virág, ne félj, minden rendben, nem bánt a virág.

gumicsizma

Ma egyszem fiacskám gumicsizámban indult útnak a harminc fok feletti hőségben. Bár felajánlottam neki a szandált, a papucsot és a cipőt is, ő nem tartotta olyan jó ötletnek őket, mint én és maradt a gumicsizma mellett. Így flangált jó negyed órán keresztül az utcán, mire rájött arra, hogy miért is tettem be a hátizsákomba indulás előtt a szandálját. :)

nagyobbak

Egy kis játszótéren voltunk tegnap délután, ahol Elmón kívül csak egy 8-10 év körüli gyerek játszott. Először csak egymás után csúszkáltak a csúszdán, én pedig bevallom, egy kicsit aggódva figyeltem őket, mert Elmó nem nagyon jutott szóhoz, pontosabban csúszdához, mert mire rá került volna a sor, a nagyobb fiú mindig eléfurakodott. Először reklamált ugyan Elmó, de aztán hozzászokott a helyzethez. Bár engem egy kicsit zavart a "nagyfiú" viselkedése, nem szóltam bele a játékba, mivel Elmó nem kért segítséget tőlem.
Miközben a mobilomat bűvöltem, időnként felnéztem és láttam, hogy a nagyfiú néha rámnéz egy-egy Elmó ellen szóló hadművelet után, ellenőrizve a reakciómat, de én csak mosolyogtam és bűvöltem tovább a kütyüt. És egyszer csak bekövetkezett a csoda! Szerintem annak köszönhetően, hogy nem szóltam bele a furcsán induló játékba, a nagyfiú elkezdett valóban játszani Elmóval. Bohóckodott neki és viccből elesett, amikor észrevette, hogy ezen Elmó milyen jóízűen kacag. Kergették egymást és kavicsokat dobáltak a levegőbe. Elmó istenien érezte magát!
Kiváncsi vagyok, mi lett volna, ha hős amazon módjára kicsi fiacskám védelmére kelek a furcsa kezdet egyik pillanatában.

szökőkút

Egy pár órája megbizonyosodtam arról, hogy egy kisgyerek akkor ijed meg csak nagyon, ha a szülei is megijednek.
Elöljáróban annyit, hogy Elmó soha nem járt babaúszásra és a hajmosást is utálja.
Ma délután egy szökőkút esett az utunkba, amit természetesen közelről érdemes csak megnézni. Elmó felállt a szélére és onnan nyúlkált a vízsugárba. Máskor is sokszor csinált már ilyesmit, csakhogy most fáradt és álmos volt, ezért figyelmetlen is és egyszercsak zsupsz, belepottyant. Annyira meglepődött, hogy meg sem mozdult, csak szép lassan arccal lefelé elmerült. Én ott álltam egy lépésre tőle, így csak egy-két másodpercig tartott a nagy kaland, de ez is éppen elég volt ahoz, hogy a hazafelé vezető úton folyamatosan azt mondogassa: vízbe, vízbe. De nem is erről szeretnék most írni, hanem arról, hogy miután kikaptam, nem kezdtem el újraéleszteni :) vagy ilyesmi, hanem csak kedvesen dorgáltam, mondván óvatosabban kell a szökőkút szélén állni és jobb volna nem belepottyanni, mert most csuron vizes lettél, még jó, hogy ilyen szépen süt a nap és könnyen meg tudsz száradni, és szerencsére van nálunk száraz póló és alsógatya... Tehát nem nyugtatgattam vagy sajnáltam nagy együttérzően, csak elmagyaráztam a történtek okát és következményét, mert hirtelen ez az ötletem támadt abban a pillanatban. És milyen jó, hogy hallgattam erre a belső hangra! Elmó éppen hogy csak panaszkodott egy kicsikét, de nem sírt, nem akadt ki, csak egy kis tejet kért, aztán - és most jön a lényeg - újra felállt a szökőkút szélére. Ezzel megbizonyosodhattam, hogy jól reagáltam az esetre.
Ma késő délután még lehet, hogy visszanézünk, kiváncsi vagyok, hogy mennyire fog látszani rajta az óvatosság.

ragtapasz

Ma rájöttem, hogyan lehet elérni azt, hogy Elmó ne piszkálja le a ragtapaszt a lábáról...
Két napja belelépett egy hegyes alumínium izébe és mára egy kicsit begyulladt a helye. Fertőtlenítés után bekentem a sebet hámosító kenőccsel és leragasztottam. Utóbbit azért, mert elég sokszor fogdossa Elmó a lábát ahhoz, hogy a keze is krémes legyen, aztán meg a szeme... szóval jobbnak láttam ragtapaszt tenni a lábára. Mivel eddig nem nagyon kapott ilyesmit, most nagy izgalommal elkezdte kaparászi, piszkálni a természetesen macikákat ábrázoló újdonságot. Mit tesz ilyenkor egy megértő anyuka? Megtiltja a ragtapaszpiszkálást? Neeeeeeem. Beragasztja a térdét is! :D Nagyon bevált. Könnyeb is elérni, mint a talpat, meg látni is jobban lehet és én sem tiltakozok nagy hevesen. :)
Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a dupla ragasztást.

Akkor hát kezdjük el!

Ma találkoztunk egy barátunkkal. Majd másfél órát beszélgettünk egy "étteremben" anélkül, hogy Elmó unalmában elkezdett volna valami bolondságot művelni. És mi a titok? Ez egy kerthelyiség volt, mellette egy parkkal. Egy parkban pedig mi más lehet a növényeken kívűl? Kavicsos út!... Elmó, miután teleette magát, egy kicsit labdázott, aztán átsétált a parkba és leült az útra a kavicsokat nézegetni és dobálni. És mivel nem szóltam rá sem a dobálás, sem pedig a földön üldögélés miatt, ő nagyon boldogan és nagyon sokáig elszórakoztatta magát.
Éljenek A Kavicsos Utak!