2008. augusztus 11., hétfő

tanácstalanság

Egy kertesházban olyan sok dolog menne könnyebben, de mi panelban élünk...

Este én már nagyon fáradt voltam, haza szerettem volna menni. Elmó közvetlenül a lépcsőházunk előtt ült elmélyedve egy számára teljesen új és izgalmas dologban. És nekem fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Mivel fáradt voltam, az általában ilyen esetekben nagyon sikeres kreativitásom is cserben hagyott. Ilyen eseteken azt értem, hogy két különböző dolgot akarunk mindketten egyidőben csinálni. Máskor eszembe szokott jutni valami megoldás, de most végem volt.

Aztán véletlenül megoldódott a dolog, mert Elmó hihetetlenül viccesnek találta azt, hogy a pólójánál fogva mentettem meg egy újabb fenékre eséstől. Én pedig kaptam az alkalmon és ugyanígy, a pólójánál fogva rángattam haza, miközben ő óriásiakat kacagott. Még itthon is folytattuk a "játékot" egészen addig, amíg a póló el nem szakadt. :)

Szóval végül hazaértünk, de hogy holnap mi lesz, azt még nem tudom. Ugyanis Elmó kb. egy hete számomra hihetetlenül gyors ütemben önállósította magát és már azt sem bánja, ha eltűnök a szeme elől pár percre. Egyszerűen csak azt mondja, ha távolodok: Szia! és közben mosolyog. Tök jó fej! Imádom!!! :D

1 megjegyzés:

  1. Ma is minden rendben ment. Elmó annyira elfáradt, hogy egy kicsit nyöszörgött, erre én megkérdeztem, hogy felvegyem-e, mire ő igent mondott. Így nagy egyetértésben sétáltunk (vagy sétáltam) haza.

    VálaszTörlés