focipálya

Elmó ma este azt mondta, "Teniszezzünk. Menni akarok focipályára.". El is indultunk a kis műanyag teniszütőre hasonlító bigyulánkkal és egy szivacslabdával a focipálya felé. Azonban a közelébe érve láttam, hogy a "nagyfiúk" már elfoglalták a pályát és természetesen ők nem teniszeznek, hanem fociznak. :) Ekkor azt mondtam Elmónak, hogy mivel valószínűleg a fiúkat zavarnánk, ezért én csak a focipálya melletti járdán teniszezek vele, de a pályára nem megyek be. Erre Elmó: JÓ! és bement a pályára. Én meg egy padra ültem és elfoglaltam magam az e-mailjeimmel. (De hülyén néz ki ez a szó igy! Már mint az: e-mailjeimmel...) Egy pár perc múlva felnéztem és mit látok és hallok?

-Nem merek nagyot rúgni, mert nem akarom fejbe rúgni a kicsit.
-Rúgjad nyugodtan, eléállok.

És tényleg. Elmó a kapuban guggolt, mert már fáradt volt és nem bírt állni, előtte egy fiú állt, háttal neki. De a fiú csak az Elmó-védő ember volt, mert a kapuban állt még a kapus is. És persze szemben velük volt a labdát rúgni akaró srác. Nem tudtam megállni nevetés nélkül...

Egészen sokáig elfocizgattak így, aztán az Elmó-védő beszédbe is elegyedett Elmóval. És ami a legfontosabb, hogy annak ellenére, hogy biztos voltam benne, hogy majd kiküldik a fiamat a "nagyok" vagy kiutálják, éppen hogy vigyáztak rá és foglalkoztak is vele. Az ilyen esetek mindig elgondolkodtatnak és legtöbbször arra a következtetésre jutok, hogy előnyösebb nem beleszólni a kisgyerekek dolgába, mert így sokkal több jobb dolog történik így velük.