játszótér

A napokban egy ismerősöm arra panaszkodott, hogy a játszótéren csak "baj van" az Elmóval csaknem egyidős kislányával. Először furcsának találtam a dolgot, de aztán elkezdtem figyelni Elmó játszótéri viselkedését és próbáltam összehasonlítani a játszótéren kívülivel és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az ismerősömnek bizony igaza van.

Ezek után megpróbáltam rájönni, hogy vajon mi lehet a játszótéren tapasztalt feszültebb, türelmetlenebb és panaszkodósabb viselkedésnek az oka. A gyerekeket mindkét csemete szereti, tehát ez kizárva. Mi, szülők is pont úgy viselkedünk ott, mint máshol. Tehát mi sem lehetünk az oka. És egyszer csak "megvilágosodtam" :) A játékok tehetnek mindenről. Ebben a korban a gyerekek szeretik utánozni egymást vagy kipróbálni azt, amit egy másik gyerek csinál. De ha csak két hinta van és három összeszokott gyerek, akkor a kimaradt harmadik kizárva érzi magát a játékból. Ráadásul minden arról szól ott, hogy funkció szerint használjanak tárgyakat és nem arról, hogy játszanak együtt. Tehát sokkal inkább a tárgyakról szól a játszótér, mint az emberekről.

Így most egy ideje csak egy picike kis térre járunk. Itt a gyerekek együtt szaladgálnak vagy botot keresnek, amivel lehet a földet ütögetni, vagy vakondtúrást bontanak vagy krétával rajzonak. Nagyságrendekkel vidámabbak, sokkal inkább együtt vannak, nagyobb az összhang közöttük. És ami a legfurcsább: Elmó eddig sem rajongott túlzottan a játszótérért, de most már egyáltalán nem is kéri, hogy menjünk. Ő is érzi, hogy jobb nélküle.