ovi

Elmó már egy pár hónapja szeretne bejutni a házunk melletti óvodába. Olyan sok játék és olyan sok gyerek van ott, hogy szerinte az egy szuper jó hely lehet. Ahová ráadásul én nem akarom bevinni, hiába is kér...

Ma azonban rájött, hogy az ovi kapuja nem zár jól, és ha elég erősen rángatja, kinyílik. Önelégült boldogsággal be is vette a terepet, az ugyanis most csak az övé volt, az ovisok ebédeltek. Én mondam ugyan neki a már jól bevált "Na akkor szia!" varázsmondatomat, de mivel túl közel (kb. 20 méterre) van a házunk, őt ez most nem hatotta meg és csak ment beljebb egyre nagyobb vigyorral az arcán. Engem nem is zavart különösebben a dolog, gondoltam majd kijön egyszer, és nagyon lassan elindultam hazafelé. Persze közben vissza-vissza néztem, mert kiváncsi voltam, mit is csinál Elmó. De egyszer csak megijedtem. Egy olyan csúszda létrájára mászott fel, ami gyakorlatilag a levegőben ért véget, ha pedig arról lecsúszik, nagy sírás-rívás lesz a vége. És ettől majd jól lebukunk és az óvónők is jól leszidnak minket, hogy belógott Elmó, szóval bementem egyszem fiamért. Mit mondjak, elég hosszasan kellett őt győzködnöm, de végül megengedte, hogy felvegyem és hazavigyem.