Elmónak folyik az orra. De annyira, hogy nem ritkán percenként ötször-hatszor megtörli, esetleg ugyanennyiszer tüsszent a törlések előtt. A nap végére eléggé türelmetlenné is vált, mindent túlreagált. Egy darabig nem is volt ezzel baj, megnyugtattam, ahogy tudtam, csakhogy este triciklivel akart sétálni. Hozzáteszem, eddig kb. ötször használta, nem nagyon szereti, mert a nehézkes tekeréshez lassu sebesség társul...
Szóval elindultunk. Úgy tíz méter megtétele után megakadt a tricikli valamiben, mire Elmó sírva üvöltötte, hogy Megakadtam!, közben pedig mindkét lábával nyomta a pedálokat, így aztán sehova sem haladt. Egy idő múlva mégis csak elindult, de megint megakadt, aztán véletlenül belehajtott a fűbe, aztán a járdán lévő repedésbe, aztán ..... Komolyan mondom, kész rémálom volt. Az egy órás sétából kb. fél órát sírt, de nem hagyta, hogy felvegyem vagy bármit is tegyek, mert egyedül akarta megcsinálni, aznoban a két lábbal egyszerre nyomás technikájával ez ugye nem ment. Egyre dühösebb és kétségbeesettebb lett szegényke. Na persze én is.
A gyötrelemnek végül erőszakkal vetettem véget. Egyik kezemmel felkaptam Elmót a járgányról, másikkal a járgányt és irány haza. Persze Elmó egy kicsit méltatlankodott, de hamar rájött, hogy mit is szeretne leginkább és azt mondta: -Hazamenni, kap tete!, ami annyit tesz, hogy ha hazaérünk, szopizni fog. És így is lett. Szépen összebújtunk, megnyugodtunk, én pedig magamban megfogadtam, hogy soha többé nem kerül ki a tricikli a lakásból. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése