mennydörgés

Ma olyan mennydörgés kezdődött délután, amilyet Elmó még nem hallott. Ijedten nézett rám az 
első dörgés után és kérdezte Mi ez?. Én a legnagyobb nyugalommal válaszoltam, hogy Dörög az ég. Ez meg is nyugtatta Elmót és tovább folytatta azt, amit az előbb a villámlás félbeszakított. Aztán még egy dörgés, még egy Mi ez, még egy Dörög az ég. Ez így folyt jó hosszú ideig. Pár óra múlva már csak rámnézett egy-egy igazán nagy dörgésnél, de mivel nem tapasztalt semmi különöset rajtam, bolondozott tovább.
Amolyan tanár-diák hangnemet használtam. Ezt úgy képzeld el, mintha egy nyelvtanfolyamon dörögne az ég. A diák megkérdezi a tanártól, hogy Mi ez?, mert tudni szeretné ezt a kifejezést is használni a jövőben. Erre a tanár azt feleli az adott nyelven, hogy Dörög az ég. Nem mondja, hogy ne félj, minden rendben, csak dörög az ég, mert eszébe sem jut, hogy fél a diák, mivel az égzengés egy természetes dolog.
Hogy miért hasznos ez a hangnem a kisgyerekeknél? Mert azt vettem észre, nemcsak a fiamnál, hanem másnál is, hogy nagyon beválik, nem rettegnek tovább. Én azt hiszem, azért mert ha más alkalommal megkérdezik a szüleiket, ők azt válaszolják: fa, bokor, virág, busz. És nem azt, hogy virág, ne félj, minden rendben, nem bánt a virág.