A múlt héten minden nap találkoztunk egy barátunkkal, akinek van egy kislánya. Ettől a kislánytól Elmó megtanult "nyávogni", pontosabban magas, félig-meddig sírós hangon nyöszörögni. Szinte elviselhetetlen kínokat éltem át az alatt a pár nap alatt, amíg "gyakorolta" új tudományát. Mindenféle kisebb stressz új alkalmat jelentett a borzasztó hang kiadására. Már-már keztem elveszíteni minden türelmemet, amikor tegnap végre abbahagyta. És ma sem próbálkozott újra. :)
Nem tudom, hogy az volt-e az oka a nyávogás befejezésének, hogy két napja beszéltem vele, de lehetséges. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, de amikor azt a bizonyos hangot adja ki, nem tudom tiszta szívvel megszoptatni. Szívesen átölelelem és megvígasztalom, ha baj van, de a nyávogás rossz hatással van rám. Nem tudom, hogy mit értett meg ebből, hiszen még nincs két éves, de a lényeg, hogy most már újra a régi. Éljen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése