Egy kis játszótéren voltunk tegnap délután, ahol Elmón kívül csak egy 8-10 év körüli gyerek játszott. Először csak egymás után csúszkáltak a csúszdán, én pedig bevallom, egy kicsit aggódva figyeltem őket, mert Elmó nem nagyon jutott szóhoz, pontosabban csúszdához, mert mire rá került volna a sor, a nagyobb fiú mindig eléfurakodott. Először reklamált ugyan Elmó, de aztán hozzászokott a helyzethez. Bár engem egy kicsit zavart a "nagyfiú" viselkedése, nem szóltam bele a játékba, mivel Elmó nem kért segítséget tőlem.
Miközben a mobilomat bűvöltem, időnként felnéztem és láttam, hogy a nagyfiú néha rámnéz egy-egy Elmó ellen szóló hadművelet után, ellenőrizve a reakciómat, de én csak mosolyogtam és bűvöltem tovább a kütyüt. És egyszer csak bekövetkezett a csoda! Szerintem annak köszönhetően, hogy nem szóltam bele a furcsán induló játékba, a nagyfiú elkezdett valóban játszani Elmóval. Bohóckodott neki és viccből elesett, amikor észrevette, hogy ezen Elmó milyen jóízűen kacag. Kergették egymást és kavicsokat dobáltak a levegőbe. Elmó istenien érezte magát!
Kiváncsi vagyok, mi lett volna, ha hős amazon módjára kicsi fiacskám védelmére kelek a furcsa kezdet egyik pillanatában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése