Pár napja egy ilyen alulról elázós napon kezdtem már unni, hogy Elmó egy óriási víztömegben szaladgál oda-vissza, én meg csak állok a "parton" már vagy öt perce. Ráadásul már majdnem az egész nadrágja tocsogott a víztől. Mondtam is neki, hogy én elindulok haza. Ő viszont úgy gondolta, majd egyszer csak utánamszalad, ha befejezte a mókázást. Azonban a hazafelé vezető úton egy úttesten kell átkelni, ő pedig még csak ott tart, hogy megáll, körülnéz, aztán elindul, ha jön autó, ha nem, szóval semmiképp sem akartam otthagyni, de akkor mi legyen? Hirtelen szokatlan ötletem támadt.
-Elmó, nézd csak! Mutatok valamit! - és páros lábbal én is beleugrottam egy pocsolyába. Elmó elnevette magát, odaszaladt és ő is ugrott.
Annyira tetszett mindkettőnknek ez a játék, hogy végül így mentünk, pontosabban ugráltunk egészen hazáig. Felszabadító érzés volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése