-Sötét van, megijedek. Lámpát kapcsolni.
Én nagyon féltem gyerekkoromban a sötéttől, és azt szeretném, ha Elmónak nem kellene rettegnie minden este. Szóval megfogtam a kezét és villanykapcsolás nélkül bementünk a kisszobába.
-Nincs teljesen sötét, látod? Ott van a ruháskosár, az is látszik. A pulcsim is látszik.
És láss csodát, hatott. Ugyanis a következő fél órában azt játszotta, hogy én ottmaradok a sötét szobában az ágyon fekve, ő pedig ki-be szaladgál, rávetődik az ágyra, körülnéz, aztán megint szaladgál egy kicsit.
Ma már ő kérte, hogy kapcsoljuk le este a lámpát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése