Elmó mosogat

Elmó most két és fél éves :)

meghibásodás

Elmó agyában a magasságérzékelő-rendszer meghibásodott. Először nem is vettem észre, csak az volt a furcsa, hogy miután elfáradt és felvettem a nyakamba, szinte azon nyomban leszállt. Arra gondoltam, hogy talán rosszul állt a kukija és megnyomódott. Úgy ötven méter séta után, "újra" elfáradt. Mondtam neki, hogy ölben nem tudom vinni a kezemben lévő szatyor miatt, szóval vagy gyalogol tovább vagy a nyakamba ül. A lovaglást választotta. De pár lépés után megintcsak lekéreszkedett. Újabb séta, újabb felkéreszkedés. Mostanra már kezdett elfutni a méreg a le-fel ugrálás miatt, de csak felvettem. És most már végre Elmó elárulta, hogy miért nem jó neki odafenn.
-Magas, magas, magasan vagyok.
Így végül gyalog mentünk hazáig. De itthon még nem volt vége a félelmetes magasságoknak. Azt kérte, hogy vegyem fel. Ölbe vettem. Úgy kapaszkodott kezével-lábával, mint még soha. Ha nem tartom tovább a kezemmel, akkor sem esett volna le.
Éppen főztem ekkor, szóval nem tudtam ölben tartani. Elővettem a hordozóerszényt és beletettem. De most is elkezdte mondogatni, hogy magasan van és "lemenni, lemenni".
Szóval mostanában valószínűleg sétálgatni fog a lelkem. Azért remélem, hamar megjavul a rendszer!

fénykép

 
Elmó újabban imádja, ha fényképezem vagy videót készítek róla. Az eredményt mindig nagy izgalommal nézegeti, aztán új pózt, mutatványt eszel ki, én újra lefényképezem, ő pedig újra megnézi. Ha tetszik neki az eredmény, gyakorolja egy kicsit, hogy később is menjen :)

rend

Még nem is írtam arról, hogy milyen jó dolgom van itthon, ha pakolásról (így hívjuk egymás között), azaz rendcsinálásról van szó. Ma is olyan gyorsan készen lettünk, hogy csak na! :)
Ez úgy szokott történni, hogy amikor elkezdek takarítás előtt rendet tenni a lakásban, megkérdezem Elmót, hogy segít-e nekem. Ha esetleg nemet mond, az is rendben van, később úgyis meggondolja magát. De tényleg! Ha pedig igent, akkor már előre örülök, hogy milyen hamar készen leszünk. A segítség abból áll, hogy a kezébe adok valamit és megmondom neki, hogy hova vigye. Pl. ezt tedd a szennyeskosárba, a konyhába az asztalra, a nagyszobába stb. Vagy pedig, amiket már magától is tud, azt megcsinálja maga. Beteszi a legós vödörbe a legót és a duplót, a többi játékot a másik tartóba, a fajátékot a fajátékos tárolóba, a könyvet a könyvespolcra.
A rend után jöhet a tisztaság. Porszívózás közben segít a porszívónak jó hangosnak lenni. Amíg porszívózok, addig ő szaladgál és jó hangosan kiabál. Utálja a porszívót... Utána következik a felmosás. Ez az egyik kedvenc szórakozása. Kis felmosóvödör, kis felmosó is jár neki. Képes fél óráig tisztogatni a folyosót és a konyhát. Közben néha fenékre is ül :), de ezt már írtam.
A lényeg, hogy mind a ketten jól szórakozunk pakolás közben és mindent összevetve : Jó dolgom van itthon!

újra a játszótéren

Végre süt a nap! Le a kabáttal! Irány a külvilág!
Elmó a játszótérre kívánkozott ma, így délután el is mentünk. Aki azt mondja, hogy gyerek mellett a játszótéren nem lehet tanulni, az nagyon téved. Amíg Elmó ellófrált a játszin, addig én olyan szépen eltanulgattam, hogy öröm volt nézni :)A telcsre felvettem a legújabb angol hanganyagaimat, a szöveg is rajta volt, így tényleg kifejezetten hatékonyan tudtam tanulni. Közben pedig Elmó felfedezte, hogy már nem tud olyan ügyesen felmászni a létrán, mint tavaly. Nem baj, majd gyakorol.

tanulás

Egy pár napja már küzdök a html nyelvvel és a tökéletes színek kódjainak megtalálásával. Soha nem gondoltam volna, de utóbbi nehezebben megy, mint a html nyelv megértése.
De nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy kisgyerek mellett is lehet tanulni. Elmó most két és fél éves, és tök simán tudok mellette html-t tanulni, a színekkel kisérletezni :), és közben az e-mailjeimre válaszolni. Csak annyi a dolgom, hogy néha-néha, amikor Elmó megkívánja, odaengedem őt a számítógép elé és elolvasom, amit "ír". Számára ez szórakoztató, nekem egy kis pihenés. Aztán jöhet megint a tanulás és a munka nekem, Elmónak meg a könyvek lapozgatása, a táncolás és a szopizás. Ennyi az egész.

ária

Ha reggel áriát nézünk, délre ez lesz az eredmény

reakcióidő

Mostanában figyeltem fel arra, hogy érdemes kivárni egy hosszabb reakcióidőt, ha kérek valamit Elmótól. Egyre többször megyünk az utóbbi időben olyan helyekre, ahol a hangoskodás nemkívánatos dolog. Viszont olyan sokat tanulok ezeken a helyeken, hogy nincs szándékomban Elmó kora miatt távol maradni.
Az első két alkalommal elmagyaráztam Elmónak, hogy most zavarja a többieket és ezért suttogjon, ha mondani akar valamit. Aztán kb. 1 másodperc múlva természetesen hangosan szólalt meg, amitől én ideges lettem, ezt pedig látta rajtam kicsi fiacskám is. Így nem is hallgatott rám, el kellett hagyni a terepet egy időre.
A harmadik alkalommal aztán rájöttem, hogy az lehet a baj, hogy én nem szoktam parancsolgatni Elmónak, általában nem várom el, hogy azt csinálja, amit mondok, mert nem akarok belőle kis rabszolgát faragni. Szóval egyszerűen csak nem akarja beadni a derekát... Viszont ha elmondom neki, hogy én szeretném meghallgatni az előadást, ehhez pedig halkan kellene beszélnie, aztán pedig békénhagyom őt, ha hangoskodik, ha nem, akkor egy idő múlva magától halkul a beszéde.

Ugyanezt alkalmaztam tegnap, amikor este nyolc után döngette a panelunk padlóját. Elmondtam neki, hogy miért nem akarom, hogy a szobában ugráljon, alternatívát is ajánlottam, mondván ugráljon inkább a folyosón vagy az ágyon. És egy két ugrika után, mikor megbizonyosodott róla, hogy nem fogom ráeröltetni az akaratomat, ő maga hagyta abba a dolgot. Éljen a hosszú reakcióidő!

éjszakai felriadás

Már jó régen volt, amikor olvastam az Éjszakai gondoskodásban az éjszakai felriadásról. Azt gondoltam akkor róla, hogy nem egy természetes dolog és egy kiegyensúlyozott gyerek, aki ráadásul együtt alszik az anyjával, nem riad fel így. És lehet, hogy valóban így van.

Tegnap este én még nagyban az interneten lófráltam, amikor Elmó elaludt az ölemben. Egy idő múlva eléggé kényelmetlen lett ágyként funkcionálni, így átvittem Elmót a hálószobába, aztán visszaültem a géphez. Úgy tíz perc múlva hallottam egy kis mocorgást, aztán egy kis nyöszörgést, ami sírásba csapott át. Mivel szokott egy kis nyöszörgés lenni, amikor a takartót küzdi le magáról egyszem gyerekecském, az első pillanatban nem mentem oda hozzá. Csak akkor, amikor már sírt. Ült az ágyon és csukva volt a szeme. Kérdeztem tőle, hogy mi van, felvettem. De remegett és csak sírt. Aztán, pár másodperc múlva, amikor úgy gondoltam, hogy már kezd lenyugodni, letettem és mondtam neki, hogy most elmegyek a wc-re, aztán jövök vissza és alszunk. De ő úgy nézett rám, mintha egy ősszörny lennék és sírva elmenekült. Aztán visszanézett, felismert és az ölembe mászott. Olyan volt az egész, mintha nem tudott volna rendesen felébredni, mintha az álom és a valóság összekeveredett volna a kis fejében, vagy alvajárt volna. Felvettem, elmentünk pisilni, aztán lefeküdtünk aludni. Már régen rájöttem, hogy nem kell babusgatni Elmót, sokkal hamarabb megnyugszik, ha folyik az élet körülötte. Tehát mire lefeküdtünk az ágyba, addigra már meg is nyugodott.

És akkor eszembe jutott, hogy máskor is felült éjszaka, vagy csak készült felülni, de én felébredtem erre és egyből: -Na gyere, feküdj csak vissza, betakarlak. Szóval amikor ott vagyok, nincs nagy riadás. Ha nem vagyok ott, van. Mert nem fordítom vissza idejében.

festés

Már nagyon ráfért egy jó kis festés a lakásra. Csak eddig nem volt erőm elkezdeni. Most viszont megembereltem magam, nekiálltam és még segítségem is akadt. Csak az új pulcsit sajnálom, amit Elmón felejtettem.

varázssíp

Nem is kellett sípot venni. :) Eszembe jutott, hogy van már itthon egy smile-s változat. Felkötöttem Elmó nyakába és elmondtam neki, hogy ha nem talál, akkor fújja meg és én megleszek. (Szeretném, ha továbbra is szabadon sétálgathatna ismerős helyeken úgy, hogy közben folyamatosan biztonságban érzi magát és nem indul el rossz irányba, hogy megkeressen.) Főpróbát is tartottunk: elmentünk a Tescoba. Érdekes volt nézni, hogy jutott el Elmóig az, amit mondtam. Volt, amikor nem látott és egyből nyúlt is a síphoz. De volt olyan is, hogy először nem talált, megkeresett, aztán nagy vidáman sípolt egyet. Azt hiszem, a sorrend finomítása végett még szükségünk lesz egy kis edzésre.

Elmó eltűnt

A Cora-ban voltunk. Én a postán intéztem a dolgaimat, miközben Elmó a posta előtt feküdt a padlón és falatozott. Le is fényképeztem a telefonommal, mert olyan aranyos volt ott. Megcímeztem a borítékot, kitöltöttem az ajánlott levél nyomtatványát, kinéztem, Elmó még mindig falatozik. Beálltam a sorba, néha kinéztem, Elmó ugyanúgy fekszik és eszik. Sorra kerültem, fizettem, kimentem és Elmó sehol. Senki nem látta, hogy merre ment. A legfurcsább az egészben, hogy dühös lettem, nem féltettem őt. Csak az járt a fejemben, hogy most kereshetem, pedig már hazafelé indulnék. Így utólag belegondolva, nem tudnám megmagyarázni, hogy miért voltam biztos abban, hogy jól van, és egyszerűen csak meg kell keresni... Úgy 30 másodpercen belül meg is találtam, nem tűnt el olyan régen, nem juthatott messzire. Egy néni tessékelte éppen vissza a kijáratnál. Elmó már sírt és mondta, hogy nem talált. Érdekes "élmény" volt.
Mondtam Elmónak, hogy veszek neki egy sípot, és ha nem talál, akkor majd belefúj és megleszek. :) Ma nem találtunk sípot, hátha holnap...

akvárium 2

Most egy kicsit gondban vagyok. Szegény Elmónak a haját is leüvöltöttem tegnap, amikor már megint az akváriumba akart dobni valamit. Két napja több óra munkám volt a halakkal, hogy legalább egy párat megmentsek, mert a nagy akváriumfeltöltés ropival lett megspékelve, amitől a víz elkezdett zavaros lenni, a halak meg csak pipáltak... a végére három hal maradt életben. A többi örökre megbékélt :( Mondtam Momónak, hogy meghaltak a halak, mert teledobálta az akváriumot. Gondoltam, hogy ez semmit nem mond neki, csak azt látja, hogy most kevesebb a hal. Tehát megpróbáltam máshogy elmagyarázni: Fáj a halaknak, megbetegednek, ha így bánunk velük. De ezek szerint ezt sem fogta fel, mert még mindig "szórakoztatni" akarja szegény túlélőket. Az a bajom a dologgal, hogy látszik Elmón, hogy nem gonoszságból vagy az én bosszantásomra teszi, amit tesz, hanem tényleg "játszani", kapcsolatot teremteni akar a halakkal. De úgy sajnálom őket. Tényleg nem tudom, hogy lehetne megérteni egy két és fél éves gyerekkel, hogy a kicsike halacskák nem igazi játszópajtások. Ha macska vagy kutya lenne itthon, az megvédené magát és Elmó rögtön megértené, hogy van, amit meg lehet tenni velük és van, amit nem... Hát ez van... Mindenesetre Elmótól bocsánatot kértem, elmondtam neki, hogy nagyon dühös lettem, azért kiabáltam. De ezek után sem fogom neki hagyni, hogy az akváriumba oda nem illő dolgokat tegyen. Ma már egy kis ennivalót azért beletehetett.

akvárium

Az akvárium a lakás dísze. Kivéve, ha vasárnap sokat pihenek és alszok, Elmó pedig szöszmötöl, dolgozik, szórakoztatja a halakat... De a lényeg, hogy mindegyik hal túlélte az akciót, bár most már nem úszkálnak nagy vidáman kajára várva, ha közeledek feléjük, inkább menekülnek. Ja és a tüdős csigát sem láttam még olyan gyorsan a víz felszíne felé közeledni, mint amikor végre kiszabadítottam. Nem baj, majd megbékélnek...