xilofon

Csak olyan hangot adó játékot vegyél a gyerekednek, amit napi több órában is képes vagy hallgatni! :)

kisbaba

(előljáróban csak annyit, hogy Elmó nem használ cumit, nincs kiságya, szobatiszta)

Egy három hónapos kisbaba és anyukája társaságában töltöttük a mai napot. És mivel Elmó éppen az utánzós korszakát éli, ma a kisbaba lett az áldozat, pontosabban a minta. Ezt úgy képzeld el, hogy Elmó két évesen hanyatt feküdt a nap nagy részében, közben pedig nyöszörgött vagy rúgdosott a lábaival. A kisbaba átpelenkázása után Elmó is pelenkáért könyörgött. Miután megkapta, abban feszített a tükör előtt és nem is vette le, csak órák múlva. Egy óvatlan pillanatban megszerezte a kicsi cumiját is, amit aztán nagy élvezettel dugdosott a saját szájába. A nap csúcspontja pedig az volt, amikor bemászott a kiságyba, felhúzta a zenélő-forgó játékot, aztán lefeküdt alá és a babó hangját utánozva rúgdosott és kalimpált a kezeivel.

szülinapi ajándék

Elmó születésnapjára szemüveg(keret)ben érkeztek az ikrek. Hiába hoztak autót, gumicukrot, buborékfújót (Elmó kedvenceit), Elmó csak egy szemüvegre vágyott. Így előkerestem az én régi napszemüvegemet, hogy aztán ez legyen Elmó legbecsesebb ajándéka.

buli

A tkn-ben az a jó, hogy nem zavar a gyerekem jelenléte. Tegnap például együtt voltunk csajbuliban. Na jó, nem volt teljesen csajbuli, mert Elmó is ott volt és ő ugyebár férfi :)... És nem is zavart sok vizet, mert kilenckor már ágyan volt és egészen éjfélig aludt is. Akkor lett ugyanis vége a bulinak és mi hazamentünk. Szuper jól éreztem magam! Meg kell ismételni!!!!!!!! :D

betét

Én teljesen őszinte vagyok Elmóhoz, semmit sem titkolok el előle.

Most éppen menstruálok...

Elmó: Betétet, én is!

Én: De a fiúk nem szoktak betétet hordani, csak a lányok. És te fiú vagy.

Elmó: Betétet, és is!

Én: Jól van. Tessék.

Elmó most betéttel a gatyájában ül itt mellettem :D

tkn pontok

Ez van kiírva a füdőszöbatükrömre:

1. Elmó önálló személyiség. Saját akarata van. Saját érzései vannak.

2. Elmó hasonlítani akar a körültte lévő idősebb emberekre.

3. Elmó rendszerető.

4. Ha nem veszélyeztet testi sérülést vagy anyagi kárt Elmó viselkedése, akkor nem alkalmazok kényszert a viselkedés megváltoztatására.

5. Elmó a mindennapi teendőimben nem akadályoz.

6. Elmó saját maga szeretné megismerni a saját határait.

Majd valamikor, ha több időm lesz, megmagyarázok egy-két dolgot a pontokkal kapcsolatban. Például, hogy mit jelent pontosan az, hogy "rendszerető". De most mennem kell aludni. Holnap hosszú napom lesz.

csak két perc

Elmóval egy hosszú lépcsősoron mentünk le, hogy aztán elinduljunk hazafelé... Gondoltam én... Ezzel szemben ő a hosszú lépcsősoron való lejövetel után a hosszú lépcsősorra való felmászást tervezte, aztán pedig a korlát hiánya miatti lépcsőfokonként való leülést, fenéken lejjebb csúszást, felállást, leülést, fenéken lejjebb csúszást, felállást... Én még a felmászás fázisa előtt szép lassan elindultam a cél, pontosabban az én célom felé, Elmó pedig a már jól bevált mosolygással, integetéssel és hangos Sziázással adta tudtomra, hogy az a cél tényleg csak az én célom, ő most lépcsőzni fog, ha törik, ha szakad.

Szerencsére egy pár napja kiírtam a tükrömre a tkn pontokat (mindjárt leírom ide, a blogba is), így most eszembe jutott az, hogy "Elmónak saját akarata van." és "Elmó saját maga szeretné megismerni a saját határait.", szóval úgy döntöttem, hogy mivel nem időre megyek haza és a végkimerültség miatti halál sem fenyeget, türelmes leszek és kivárom, mi lesz és meddig tarta lépcsőmászás. Így kb. 50 méter után megálltam és nézelődtem egy kicsit.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de kettő percnél biztosan nem több, és már szaladt is felém Elmó nagy büszkén és boldogan, utána pedig együtt mentünk haza.

Néha a boldogsághoz és az összhanghoz elég csak két perc türelem.

játszótér

A napokban egy ismerősöm arra panaszkodott, hogy a játszótéren csak "baj van" az Elmóval csaknem egyidős kislányával. Először furcsának találtam a dolgot, de aztán elkezdtem figyelni Elmó játszótéri viselkedését és próbáltam összehasonlítani a játszótéren kívülivel és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az ismerősömnek bizony igaza van.

Ezek után megpróbáltam rájönni, hogy vajon mi lehet a játszótéren tapasztalt feszültebb, türelmetlenebb és panaszkodósabb viselkedésnek az oka. A gyerekeket mindkét csemete szereti, tehát ez kizárva. Mi, szülők is pont úgy viselkedünk ott, mint máshol. Tehát mi sem lehetünk az oka. És egyszer csak "megvilágosodtam" :) A játékok tehetnek mindenről. Ebben a korban a gyerekek szeretik utánozni egymást vagy kipróbálni azt, amit egy másik gyerek csinál. De ha csak két hinta van és három összeszokott gyerek, akkor a kimaradt harmadik kizárva érzi magát a játékból. Ráadásul minden arról szól ott, hogy funkció szerint használjanak tárgyakat és nem arról, hogy játszanak együtt. Tehát sokkal inkább a tárgyakról szól a játszótér, mint az emberekről.

Így most egy ideje csak egy picike kis térre járunk. Itt a gyerekek együtt szaladgálnak vagy botot keresnek, amivel lehet a földet ütögetni, vagy vakondtúrást bontanak vagy krétával rajzonak. Nagyságrendekkel vidámabbak, sokkal inkább együtt vannak, nagyobb az összhang közöttük. És ami a legfurcsább: Elmó eddig sem rajongott túlzottan a játszótérért, de most már egyáltalán nem is kéri, hogy menjünk. Ő is érzi, hogy jobb nélküle.

alvás

A most következő teljesen jelentéktelen esetről csak azért írok, mert hihetetlenül sok anyának gondot okoz az altatás és nekik szeretném elmesélni, hogy milyen az, ha egyáltalán nem törődik valaki az altatással.

Szóval az eset. Ma háromra volt időpontom a fogorvoshoz. Elmó kettőkor kérte, hogy tegyem bele a hordozóerszénybe. Két percen belül el is aludt. Én negyed háromkor úgy szerettem volna átöltözni, hogy Elmó ne ébredjen fel, de nem sikerült. Tehát Elmó összesen bő 10 percig szunyókált. Aztán a fogorvosi látogatás után minden úgy folyt, mint bármelyik másik napon. Elmó fáradt és lassabb volt ugyan délután, de bármikor megkérdeztem, hogy menjünk-e aludni, ő nemet mondott. A szokásos esti 9-kor már ágyban volt és aludt. Ennyi a nagy story.

Vagy talán még annyit hozzáteszek a dologhoz, hogy mivel soha nem "kényszerítem" Elmót alvásra, ezért ha álmos, szól nekem, hogy aludni szeretne. Persze ezt nem így mondja, hanem úgy, hogy "Menni kisszobába tete.". (A Tete a tejet, a szopást jelenti.)

Tehát, ha valaki egyáltalán nem törődik az altatással, annak lehet, hogy havonta egyszer a gyereke nem fog aludni délután, de ettől még nem történik semmi más, csak az, hogy nem alszik a gyerek délután. Itt a vége, fuss el véle.

focipálya

Elmó ma este azt mondta, "Teniszezzünk. Menni akarok focipályára.". El is indultunk a kis műanyag teniszütőre hasonlító bigyulánkkal és egy szivacslabdával a focipálya felé. Azonban a közelébe érve láttam, hogy a "nagyfiúk" már elfoglalták a pályát és természetesen ők nem teniszeznek, hanem fociznak. :) Ekkor azt mondtam Elmónak, hogy mivel valószínűleg a fiúkat zavarnánk, ezért én csak a focipálya melletti járdán teniszezek vele, de a pályára nem megyek be. Erre Elmó: JÓ! és bement a pályára. Én meg egy padra ültem és elfoglaltam magam az e-mailjeimmel. (De hülyén néz ki ez a szó igy! Már mint az: e-mailjeimmel...) Egy pár perc múlva felnéztem és mit látok és hallok?

-Nem merek nagyot rúgni, mert nem akarom fejbe rúgni a kicsit.
-Rúgjad nyugodtan, eléállok.

És tényleg. Elmó a kapuban guggolt, mert már fáradt volt és nem bírt állni, előtte egy fiú állt, háttal neki. De a fiú csak az Elmó-védő ember volt, mert a kapuban állt még a kapus is. És persze szemben velük volt a labdát rúgni akaró srác. Nem tudtam megállni nevetés nélkül...

Egészen sokáig elfocizgattak így, aztán az Elmó-védő beszédbe is elegyedett Elmóval. És ami a legfontosabb, hogy annak ellenére, hogy biztos voltam benne, hogy majd kiküldik a fiamat a "nagyok" vagy kiutálják, éppen hogy vigyáztak rá és foglalkoztak is vele. Az ilyen esetek mindig elgondolkodtatnak és legtöbbször arra a következtetésre jutok, hogy előnyösebb nem beleszólni a kisgyerekek dolgába, mert így sokkal több jobb dolog történik így velük.

tanácstalanság

Egy kertesházban olyan sok dolog menne könnyebben, de mi panelban élünk...

Este én már nagyon fáradt voltam, haza szerettem volna menni. Elmó közvetlenül a lépcsőházunk előtt ült elmélyedve egy számára teljesen új és izgalmas dologban. És nekem fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Mivel fáradt voltam, az általában ilyen esetekben nagyon sikeres kreativitásom is cserben hagyott. Ilyen eseteken azt értem, hogy két különböző dolgot akarunk mindketten egyidőben csinálni. Máskor eszembe szokott jutni valami megoldás, de most végem volt.

Aztán véletlenül megoldódott a dolog, mert Elmó hihetetlenül viccesnek találta azt, hogy a pólójánál fogva mentettem meg egy újabb fenékre eséstől. Én pedig kaptam az alkalmon és ugyanígy, a pólójánál fogva rángattam haza, miközben ő óriásiakat kacagott. Még itthon is folytattuk a "játékot" egészen addig, amíg a póló el nem szakadt. :)

Szóval végül hazaértünk, de hogy holnap mi lesz, azt még nem tudom. Ugyanis Elmó kb. egy hete számomra hihetetlenül gyors ütemben önállósította magát és már azt sem bánja, ha eltűnök a szeme elől pár percre. Egyszerűen csak azt mondja, ha távolodok: Szia! és közben mosolyog. Tök jó fej! Imádom!!! :D

pocsolya

Elmó: Pocsolyába. Bele.

Én: O.K. De amikor befejezed a tapicskolást, hazamegyünk.

Elmó: (gondolkozik, aztán...) Jó.

Csakhogy fáradt volt a drága, és arra gondolt, hogy ülve biztosan kényelmesebb pancsolni és...

Elmó: Hideg!

Én: :) Levegyem a nadrágodat?

Elmó: Jó.

... és a félpucér Elmóval szépen hazasétáltunk.

fülfájás 2.

Ma szerencsére annyira lehült a levegő, hogy anélkül tudott Elmó a téli fejpántjában flangálni 4 egész órát, hogy hőgutát kapott vona. Ez sokkal kényelmesebb viselet lehetett számára, mint az, amit tegnap eszkábáltam össze... A melegítés és a tegnapi cseppentős-melegítős "gyógyítás" elég volt ahhoz, hogy elmúljon az erős fülfájás és egyszer se mondja a nap folyamán, hogy "Fáj!". És mindez orvosi vizsgálat, szomorkodás és gyógyszerek nélkül! ;)

fülfájás

Elmó ma többször is panaszosan mondta nekem, hogy "Fáj!" és közben a fülére mutogatott. Megnyomtam azt a pontot, ahol a fülgyulladást lehet "diagnosztizálni" és meg kellett állapítanom, hogy sajnos tényleg az fájt neki. Délután meleg olívaolajat cseppentettem a fülébe, aztán készítettem neki egy fülmelegítőt gumírozott hajpántból és gyapjúból. A cseppentést sírás kisérte, a hajpántról pedig hallani sem akart. Ahogy meglátta magát benne a tükörben, rögtön letépte a fejéről és nem is engedte visszatenni. Gondoltam egyet és felvettem én is egy hajpántot. Ha hiszed, ha nem, bevált. Fél óra hosszan hajlandó volt fejpántban flangálni és focizni velem a focipályán!

Este újabb cseppentés és újabb melengetés volt kilátásban, de mivel nem tartom jónak az erőszakos gyógyítást (délután is csak nagy ijedtségembet folyamodtam hozzá), így most inkább hagytam elaludni szegénykét és csak utána cseppentgettem és melegítettem, most már sós tasakkal a fájós fülecskéjét.

ovi

Elmó már egy pár hónapja szeretne bejutni a házunk melletti óvodába. Olyan sok játék és olyan sok gyerek van ott, hogy szerinte az egy szuper jó hely lehet. Ahová ráadásul én nem akarom bevinni, hiába is kér...

Ma azonban rájött, hogy az ovi kapuja nem zár jól, és ha elég erősen rángatja, kinyílik. Önelégült boldogsággal be is vette a terepet, az ugyanis most csak az övé volt, az ovisok ebédeltek. Én mondam ugyan neki a már jól bevált "Na akkor szia!" varázsmondatomat, de mivel túl közel (kb. 20 méterre) van a házunk, őt ez most nem hatotta meg és csak ment beljebb egyre nagyobb vigyorral az arcán. Engem nem is zavart különösebben a dolog, gondoltam majd kijön egyszer, és nagyon lassan elindultam hazafelé. Persze közben vissza-vissza néztem, mert kiváncsi voltam, mit is csinál Elmó. De egyszer csak megijedtem. Egy olyan csúszda létrájára mászott fel, ami gyakorlatilag a levegőben ért véget, ha pedig arról lecsúszik, nagy sírás-rívás lesz a vége. És ettől majd jól lebukunk és az óvónők is jól leszidnak minket, hogy belógott Elmó, szóval bementem egyszem fiamért. Mit mondjak, elég hosszasan kellett őt győzködnöm, de végül megengedte, hogy felvegyem és hazavigyem.