2009. február 25., szerda
2009. február 23., hétfő
reakcióidő
Az első két alkalommal elmagyaráztam Elmónak, hogy most zavarja a többieket és ezért suttogjon, ha mondani akar valamit. Aztán kb. 1 másodperc múlva természetesen hangosan szólalt meg, amitől én ideges lettem, ezt pedig látta rajtam kicsi fiacskám is. Így nem is hallgatott rám, el kellett hagyni a terepet egy időre.
A harmadik alkalommal aztán rájöttem, hogy az lehet a baj, hogy én nem szoktam parancsolgatni Elmónak, általában nem várom el, hogy azt csinálja, amit mondok, mert nem akarok belőle kis rabszolgát faragni. Szóval egyszerűen csak nem akarja beadni a derekát... Viszont ha elmondom neki, hogy én szeretném meghallgatni az előadást, ehhez pedig halkan kellene beszélnie, aztán pedig békénhagyom őt, ha hangoskodik, ha nem, akkor egy idő múlva magától halkul a beszéde.
Ugyanezt alkalmaztam tegnap, amikor este nyolc után döngette a panelunk padlóját. Elmondtam neki, hogy miért nem akarom, hogy a szobában ugráljon, alternatívát is ajánlottam, mondván ugráljon inkább a folyosón vagy az ágyon. És egy két ugrika után, mikor megbizonyosodott róla, hogy nem fogom ráeröltetni az akaratomat, ő maga hagyta abba a dolgot. Éljen a hosszú reakcióidő!
2009. február 19., csütörtök
éjszakai felriadás
Már jó régen volt, amikor olvastam az Éjszakai gondoskodásban az éjszakai felriadásról. Azt gondoltam akkor róla, hogy nem egy természetes dolog és egy kiegyensúlyozott gyerek, aki ráadásul együtt alszik az anyjával, nem riad fel így. És lehet, hogy valóban így van.
Tegnap este én még nagyban az interneten lófráltam, amikor Elmó elaludt az ölemben. Egy idő múlva eléggé kényelmetlen lett ágyként funkcionálni, így átvittem Elmót a hálószobába, aztán visszaültem a géphez. Úgy tíz perc múlva hallottam egy kis mocorgást, aztán egy kis nyöszörgést, ami sírásba csapott át. Mivel szokott egy kis nyöszörgés lenni, amikor a takartót küzdi le magáról egyszem gyerekecském, az első pillanatban nem mentem oda hozzá. Csak akkor, amikor már sírt. Ült az ágyon és csukva volt a szeme. Kérdeztem tőle, hogy mi van, felvettem. De remegett és csak sírt. Aztán, pár másodperc múlva, amikor úgy gondoltam, hogy már kezd lenyugodni, letettem és mondtam neki, hogy most elmegyek a wc-re, aztán jövök vissza és alszunk. De ő úgy nézett rám, mintha egy ősszörny lennék és sírva elmenekült. Aztán visszanézett, felismert és az ölembe mászott. Olyan volt az egész, mintha nem tudott volna rendesen felébredni, mintha az álom és a valóság összekeveredett volna a kis fejében, vagy alvajárt volna. Felvettem, elmentünk pisilni, aztán lefeküdtünk aludni. Már régen rájöttem, hogy nem kell babusgatni Elmót, sokkal hamarabb megnyugszik, ha folyik az élet körülötte. Tehát mire lefeküdtünk az ágyba, addigra már meg is nyugodott.
És akkor eszembe jutott, hogy máskor is felült éjszaka, vagy csak készült felülni, de én felébredtem erre és egyből: -Na gyere, feküdj csak vissza, betakarlak. Szóval amikor ott vagyok, nincs nagy riadás. Ha nem vagyok ott, van. Mert nem fordítom vissza idejében.
2009. február 18., szerda
festés
Már nagyon ráfért egy jó kis festés a lakásra. Csak eddig nem volt erőm elkezdeni. Most viszont megembereltem magam, nekiálltam és még segítségem is akadt. Csak az új pulcsit sajnálom, amit Elmón felejtettem.
2009. február 15., vasárnap
varázssíp
Nem is kellett sípot venni. :) Eszembe jutott, hogy van már itthon egy smile-s változat. Felkötöttem Elmó nyakába és elmondtam neki, hogy ha nem talál, akkor fújja meg és én megleszek. (Szeretném, ha továbbra is szabadon sétálgathatna ismerős helyeken úgy, hogy közben folyamatosan biztonságban érzi magát és nem indul el rossz irányba, hogy megkeressen.) Főpróbát is tartottunk: elmentünk a Tescoba. Érdekes volt nézni, hogy jutott el Elmóig az, amit mondtam. Volt, amikor nem látott és egyből nyúlt is a síphoz. De volt olyan is, hogy először nem talált, megkeresett, aztán nagy vidáman sípolt egyet. Azt hiszem, a sorrend finomítása végett még szükségünk lesz egy kis edzésre.
2009. február 13., péntek
Elmó eltűnt
Mondtam Elmónak, hogy veszek neki egy sípot, és ha nem talál, akkor majd belefúj és megleszek. :) Ma nem találtunk sípot, hátha holnap...
2009. február 10., kedd
akvárium 2
2009. február 8., vasárnap
akvárium
2009. február 5., csütörtök
a szoptatás előnye
2009. február 4., szerda
vásárlás
2009. február 3., kedd
egészséges táplálkozás 2.
Mivel ma reggel Elmó nem jutott más ennivalóhoz, mint az alma, narancs és bio tönkölypehely, és tegnap "ki is éheztettem"egy kicsit, egészségesen indult a napja. És terveim szerint így is fog folytatódni. Ezentúl csak heti egyszer készítek olyan ételt, amit ő kifejezetten kér.
Egyébként nagyon vicces volt, amikor nagy gondolkodás után bekapta az első almadarabot, aztán pedig közölte, hogy -Ez finom nekem! Szeretem az almát! Pedig mostanában akármikor ettem mellette almát, ő nem kért belőle. Mondjuk halrudacskás joghurttal teli gyomorral nem is csodálom.