2009. február 25., szerda

2009. február 23., hétfő

reakcióidő

Mostanában figyeltem fel arra, hogy érdemes kivárni egy hosszabb reakcióidőt, ha kérek valamit Elmótól. Egyre többször megyünk az utóbbi időben olyan helyekre, ahol a hangoskodás nemkívánatos dolog. Viszont olyan sokat tanulok ezeken a helyeken, hogy nincs szándékomban Elmó kora miatt távol maradni.
Az első két alkalommal elmagyaráztam Elmónak, hogy most zavarja a többieket és ezért suttogjon, ha mondani akar valamit. Aztán kb. 1 másodperc múlva természetesen hangosan szólalt meg, amitől én ideges lettem, ezt pedig látta rajtam kicsi fiacskám is. Így nem is hallgatott rám, el kellett hagyni a terepet egy időre.
A harmadik alkalommal aztán rájöttem, hogy az lehet a baj, hogy én nem szoktam parancsolgatni Elmónak, általában nem várom el, hogy azt csinálja, amit mondok, mert nem akarok belőle kis rabszolgát faragni. Szóval egyszerűen csak nem akarja beadni a derekát... Viszont ha elmondom neki, hogy én szeretném meghallgatni az előadást, ehhez pedig halkan kellene beszélnie, aztán pedig békénhagyom őt, ha hangoskodik, ha nem, akkor egy idő múlva magától halkul a beszéde.

Ugyanezt alkalmaztam tegnap, amikor este nyolc után döngette a panelunk padlóját. Elmondtam neki, hogy miért nem akarom, hogy a szobában ugráljon, alternatívát is ajánlottam, mondván ugráljon inkább a folyosón vagy az ágyon. És egy két ugrika után, mikor megbizonyosodott róla, hogy nem fogom ráeröltetni az akaratomat, ő maga hagyta abba a dolgot. Éljen a hosszú reakcióidő!

2009. február 19., csütörtök

éjszakai felriadás

Már jó régen volt, amikor olvastam az Éjszakai gondoskodásban az éjszakai felriadásról. Azt gondoltam akkor róla, hogy nem egy természetes dolog és egy kiegyensúlyozott gyerek, aki ráadásul együtt alszik az anyjával, nem riad fel így. És lehet, hogy valóban így van.

Tegnap este én még nagyban az interneten lófráltam, amikor Elmó elaludt az ölemben. Egy idő múlva eléggé kényelmetlen lett ágyként funkcionálni, így átvittem Elmót a hálószobába, aztán visszaültem a géphez. Úgy tíz perc múlva hallottam egy kis mocorgást, aztán egy kis nyöszörgést, ami sírásba csapott át. Mivel szokott egy kis nyöszörgés lenni, amikor a takartót küzdi le magáról egyszem gyerekecském, az első pillanatban nem mentem oda hozzá. Csak akkor, amikor már sírt. Ült az ágyon és csukva volt a szeme. Kérdeztem tőle, hogy mi van, felvettem. De remegett és csak sírt. Aztán, pár másodperc múlva, amikor úgy gondoltam, hogy már kezd lenyugodni, letettem és mondtam neki, hogy most elmegyek a wc-re, aztán jövök vissza és alszunk. De ő úgy nézett rám, mintha egy ősszörny lennék és sírva elmenekült. Aztán visszanézett, felismert és az ölembe mászott. Olyan volt az egész, mintha nem tudott volna rendesen felébredni, mintha az álom és a valóság összekeveredett volna a kis fejében, vagy alvajárt volna. Felvettem, elmentünk pisilni, aztán lefeküdtünk aludni. Már régen rájöttem, hogy nem kell babusgatni Elmót, sokkal hamarabb megnyugszik, ha folyik az élet körülötte. Tehát mire lefeküdtünk az ágyba, addigra már meg is nyugodott.

És akkor eszembe jutott, hogy máskor is felült éjszaka, vagy csak készült felülni, de én felébredtem erre és egyből: -Na gyere, feküdj csak vissza, betakarlak. Szóval amikor ott vagyok, nincs nagy riadás. Ha nem vagyok ott, van. Mert nem fordítom vissza idejében.

2009. február 18., szerda

festés

Már nagyon ráfért egy jó kis festés a lakásra. Csak eddig nem volt erőm elkezdeni. Most viszont megembereltem magam, nekiálltam és még segítségem is akadt. Csak az új pulcsit sajnálom, amit Elmón felejtettem.

Posted by Picasa

2009. február 15., vasárnap

varázssíp

Nem is kellett sípot venni. :) Eszembe jutott, hogy van már itthon egy smile-s változat. Felkötöttem Elmó nyakába és elmondtam neki, hogy ha nem talál, akkor fújja meg és én megleszek. (Szeretném, ha továbbra is szabadon sétálgathatna ismerős helyeken úgy, hogy közben folyamatosan biztonságban érzi magát és nem indul el rossz irányba, hogy megkeressen.) Főpróbát is tartottunk: elmentünk a Tescoba. Érdekes volt nézni, hogy jutott el Elmóig az, amit mondtam. Volt, amikor nem látott és egyből nyúlt is a síphoz. De volt olyan is, hogy először nem talált, megkeresett, aztán nagy vidáman sípolt egyet. Azt hiszem, a sorrend finomítása végett még szükségünk lesz egy kis edzésre.

2009. február 13., péntek

Elmó eltűnt

A Cora-ban voltunk. Én a postán intéztem a dolgaimat, miközben Elmó a posta előtt feküdt a padlón és falatozott. Le is fényképeztem a telefonommal, mert olyan aranyos volt ott. Megcímeztem a borítékot, kitöltöttem az ajánlott levél nyomtatványát, kinéztem, Elmó még mindig falatozik. Beálltam a sorba, néha kinéztem, Elmó ugyanúgy fekszik és eszik. Sorra kerültem, fizettem, kimentem és Elmó sehol. Senki nem látta, hogy merre ment. A legfurcsább az egészben, hogy dühös lettem, nem féltettem őt. Csak az járt a fejemben, hogy most kereshetem, pedig már hazafelé indulnék. Így utólag belegondolva, nem tudnám megmagyarázni, hogy miért voltam biztos abban, hogy jól van, és egyszerűen csak meg kell keresni... Úgy 30 másodpercen belül meg is találtam, nem tűnt el olyan régen, nem juthatott messzire. Egy néni tessékelte éppen vissza a kijáratnál. Elmó már sírt és mondta, hogy nem talált. Érdekes "élmény" volt.
Mondtam Elmónak, hogy veszek neki egy sípot, és ha nem talál, akkor majd belefúj és megleszek. :) Ma nem találtunk sípot, hátha holnap...
Posted by Picasa

2009. február 10., kedd

akvárium 2

Most egy kicsit gondban vagyok. Szegény Elmónak a haját is leüvöltöttem tegnap, amikor már megint az akváriumba akart dobni valamit. Két napja több óra munkám volt a halakkal, hogy legalább egy párat megmentsek, mert a nagy akváriumfeltöltés ropival lett megspékelve, amitől a víz elkezdett zavaros lenni, a halak meg csak pipáltak... a végére három hal maradt életben. A többi örökre megbékélt :( Mondtam Momónak, hogy meghaltak a halak, mert teledobálta az akváriumot. Gondoltam, hogy ez semmit nem mond neki, csak azt látja, hogy most kevesebb a hal. Tehát megpróbáltam máshogy elmagyarázni: Fáj a halaknak, megbetegednek, ha így bánunk velük. De ezek szerint ezt sem fogta fel, mert még mindig "szórakoztatni" akarja szegény túlélőket. Az a bajom a dologgal, hogy látszik Elmón, hogy nem gonoszságból vagy az én bosszantásomra teszi, amit tesz, hanem tényleg "játszani", kapcsolatot teremteni akar a halakkal. De úgy sajnálom őket. Tényleg nem tudom, hogy lehetne megérteni egy két és fél éves gyerekkel, hogy a kicsike halacskák nem igazi játszópajtások. Ha macska vagy kutya lenne itthon, az megvédené magát és Elmó rögtön megértené, hogy van, amit meg lehet tenni velük és van, amit nem... Hát ez van... Mindenesetre Elmótól bocsánatot kértem, elmondtam neki, hogy nagyon dühös lettem, azért kiabáltam. De ezek után sem fogom neki hagyni, hogy az akváriumba oda nem illő dolgokat tegyen. Ma már egy kis ennivalót azért beletehetett.

2009. február 8., vasárnap

akvárium

Az akvárium a lakás dísze. Kivéve, ha vasárnap sokat pihenek és alszok, Elmó pedig szöszmötöl, dolgozik, szórakoztatja a halakat... De a lényeg, hogy mindegyik hal túlélte az akciót, bár most már nem úszkálnak nagy vidáman kajára várva, ha közeledek feléjük, inkább menekülnek. Ja és a tüdős csigát sem láttam még olyan gyorsan a víz felszíne felé közeledni, mint amikor végre kiszabadítottam. Nem baj, majd megbékélnek...
Posted by Picasa

2009. február 5., csütörtök

a szoptatás előnye

A szoptatásnak nagyon sok előnye van a kisbabakorban. De jól tud jönni nagyobb gyerekeknél is. Ma angolórán voltunk. Elmó nem nagyon ebédelt (még nem szokott teljesen hozzá az új egészségesebb kajákhoz), amitól eléggé rossz hangulatban volt. Hol el akart menni, hol beszélgetni akart velem, hol pedig szopizni. Utóbbinak kifejezetten örültem, mert így a nagy pólóm alatt majdnem az egész angolóra alatt teljes csöndben volt. Mindannyiunk örömére. Éljen a szoptatás!!!

2009. február 4., szerda

vásárlás

Egy drogériában vásároltunk ma, ahol az eladók el voltak ájulva Elmótól. Nevettek rajta és élvezték, hogy ő is vásárol. Mert ő tényleg vásárol! Vett magának "mackós vitamint" is. A tusfürdőket és a parfümöket pedig végigszagolgatta. És velem is megszagoltatta őket. Azon kezdem el gondolkozni, hogy vajon miért van az, hogy az emberek (mert máskor is kapott már ilyen De aranyos! reakciót) ennyire elcsodálkoznak rajta. Merthogy szerintem Elmó viselkedése teljesen normális és ha minden gyerek így viselkedne, valószínűleg nem csodálkozna rajta senki. Végül arra jutottam, hogy talán az az oka a dolognak, hogy manapság a gyerekek vagy le vannak kötözve a babakocsiba vagy tilos bármihez is nyúlniuk a boltban vagy bölcsiben és oviban vannak. Vajon jól van ez így?...

2009. február 3., kedd

egészséges táplálkozás 2.

Mivel ma reggel Elmó nem jutott más ennivalóhoz, mint az alma, narancs és bio tönkölypehely, és tegnap "ki is éheztettem"egy kicsit, egészségesen indult a napja. És terveim szerint így is fog folytatódni. Ezentúl csak heti egyszer készítek olyan ételt, amit ő kifejezetten kér.

Egyébként nagyon vicces volt, amikor nagy gondolkodás után bekapta az első almadarabot, aztán pedig közölte, hogy -Ez finom nekem! Szeretem az almát! Pedig mostanában akármikor ettem mellette almát, ő nem kért belőle. Mondjuk halrudacskás joghurttal teli gyomorral nem is csodálom.

2009. február 2., hétfő

egészséges táplálkozás

Hogy is mondjam, mostanában egészséges táplálkozásról szó sem volt mifelénk. Elmó gyakorlatilag csak halrudacskát, gyümölcsjoghurtot, vajastésztát és péksüteményt evett felváltva az utóbbi pár hétben. Ja, és persze szopott is mellette, szóval nem az volt a gond, hogy nem jut elég tápanyaghoz, de engem mostanra már zavart. Jó, jó, a halrudacskákat én sütöttem meg és a tésztát is én főztem, de a többihez magától jutott hozzá. Bár ha jobban belegondolok, ha nem teszek gyümölcsjoghurtot a hűtőbe, nem tudja kivenni és megenni. És még egyet kivenni és azt is megenni... És tényleg, jobban belegondoltam. És nagy nehezen rájöttem, hogy itt valamit én ronottam el. És mától nincs itthon gyümölcsjoghurt. És hiába kért Elmó halrudacskát, nem sütöttem. És nem vajas, hanem tejszínes-gombás tészta volt ma az ebéd :) Jól van na! Nem lehet mindenki tökéletes! És estére, lőn csoda, majdnem megette a zabpelyhes (cukor nélküli) sütimet. De aztán úgy döntött, hogy túl ragacsos. Sebaj, nem adom fel, eljön a holnap reggel és akkor éhes lesz, mint a farkas és reggelire csak azért is gabonapelyhet kap és gyümölcsöt! NO kifli és NO zsemle! ... Na jó, meg szopizhat is egy kicsikét...