a bakugan előnye

Elmó pár napot töltött a nagyinál. Meg is lett az eredménye, Bakugan rajongó lett. Eddig soha nem látott ilyen rajzfilmet, többek között azért, mert nincs kábeltévénk, és azért sem, mert ha olyan helyen voltunk, ahol ment a "mesecsatorna", akkor a "csúnya" meséknél Elmó mindig szólt nekem, hogy ez csúnya, kapcsoljam el. Nem tudom, hogy most hogy volt bátorsága mégis megnézni egyet... Ráadásul ez a csatorna nagyon rafinált egy valami, ugyanis a mese után vagy előtt egy Bakugan reklámot is leadott. Így Elmó most már azt is megtudta, hogy ezt az izét meg is lehet ám venni a boltban. És lám, ennek is van előnye: rövidke kis életében (alig több, mint 4 évesen) most már másodjára képes a pénzét a pénztárcájában tartni, és gyűjteni. Eddig mindig az utolsó fillérig mindent elköltött. Ha már csak nagyon kevés volt, ropit vett, hogy az a kevés is eltűnjön végre, mert az azért mégsem szép, hogy ott van a pénz és nem veszünk rajta semmit.

De van ám még más előnye is az új hobbinak. Ezt a játékot úgy lehet játszani, hogy két háromjegyű számot össze kell adni, és össze kell hasonlítani másik két háromjegyű szám összegével. Akié a több pont, az győz. Ehhez ismerni kell a számokat. Mondtam Elmónak, hogy vagy én mondom meg mindig, hogy ki győzött vagy megtanulja az írott számokat értelmezni. Nagy örömömre az utóbbit választotta. Ez az otthonoktatás egyik fontos része: kihasználni a gyerek érdeklődését, és csak azokat tanítani, ami éppen nagyon fontos neki. Íme az első lecke:
Már egész jól megy neki. Igaz, hogy eddig már ismerte a 0, 1, 2, 3 és 8 számokat, így nem nehéz az indulás. A kis négyzetekre pont ráfér egy duplo, így érdekesebb a rakosgatás, aztán pedig a számolgatás. Alatta vannak a "tesztszámok", amiknek a megoldását felülről puskázva önállóan le is tudja ellenőrizni.

És ha még mindig nem lenne elég a Bakugan dicsőítése, akkor meg tudom még említeni a bukfencezést. Elmó ezelőtt félt tőle, nem volt kedve csinálni. Nem mintha erőltettem volna. De mivel a játék olyan, hogy egy golyót el kell gurítani, ami a gurítás végén kinyílik, és borzadványos izé lesz belőle, Elmó pedig újabban Bakugannak képzeli magát, mondtam neki, hogy akkor az igazi a bakuganság, ha bukfenc után nyílik ki borzadványos izévé. Így most szaladgál körbe a szobában bukfencek sorát kivitelezve, aztán "kinyílik" és artikulálatlan hangon próbálja rémísztgetni a körülötte lévőket.

Ezek után már szinte szeretem a Bakugant.

ágyba hozott reggeli

A családi napközi azzal jár, hogy a hálószoba kivételével "ÁNTSZ-tiszatságúnak" kell lennie a lakásnak. Elmó elég sokszor nyitás környékén vagy azután ébred, így a reggelijét az ágy mellé szoktam kikészíteni, hogy amikor felébred, ne a konyhát kenje/morzsázza össze.

Tegnap vasárnap volt. Elmó 6 körül ébredt, én pedig egy kicsit tovább szerettem volna lustálkodni, így 8-kor keltem. És mi fogadott? Egy kis tányérkán ott volt a fejem mellett egy szelet kenyér. Elmóci ágyba hozta nekem a reggelit :D

enyém!!!

Családi napközit nyitottam pár hónapja. Amikor ezt az ismerőseim megtudták, a legtöbben azt kérdezgették tőlem, hogy mi lesz a játékokkal. Mivel fognak játszani nálunk a gyerekek? Ugyanis én eddig (és most is) hagytam Elmónak, hogy megvédje a magántulajdonát. Nem mondtam neki, hogy "Ne legyél irigy!". Ugyanakkor elvártam tőle, hogy ha valaki visszakéri a kis lapátját, azonnal adja is vissza neki. A játszótéren úgy tűnt, hogy az én gyerekem egy önző kis törpe, de a napköziben kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így. Mivel biztos benne, hogy a magántulajdona tiszteletben van tartva, ezért nálunk bárki bármivel játszhat. Egyszer sem mondta valamire, hogy az az övé, ezért adja azt vissza neki a másik gyerkőc. Ha valami újdonság kerül a készletbe, azt Elmó a hálószobában tartja pár napig a többiektől elzárva, aztán egyszer csak előhozza, és onnantól kezdve az már a "közösben" van.
Ezzel csak azt akarom kibökni, hogy nem attól lesz önzetlen a gyerek, ha önzetlenségre tanítjuk már 1 éves kora óta. Azt vettem észre, hogy éppen azoknak a gyerekeknek nagyobb az esélyük az önzőségre, akik a "Ne legyél irigy"-re voltak nevelve. A magántulajdon tisztelete nálunk sokkal jobban bevált.

kártyázunk, sakkozunk, dominózunk

Pár napja gondoltam egyet, és megmutattam Elmónak a sakkot. Érdeklik a katonák, erről az oldalról próbáltam hát megközelíteni a dolgot. Elmondtam, hogy ez itt két hadsereg, akik egymást támadják, ez itt a lovas katona, ez meg itt a gyalogos, akinek már nincs lova... Úgy tűnt, hogy lesz belőle valami, fogunk mi még sakkozni, el is kezdtünk lépegetni, de aztán mégsem kattant be a "szabály", így annyiban is hagytam a dolgot egy pár napig. Aztán eszembe jutott, hogy vannak olyan sakkprogramok a neten, ahol valóban püfölik egymást a katonák, amikor az egyik figura leüt egy másikat, gondoltam ez látványos lesz, így letöltöttem egyet és figyeltem a hatást. Elmó most már imádja a sakkot ... nézni. :) A táblás verziót azonban azóta is mellőzük.
Kártyázni és dominózni viszont szoktunk. Meglepően hamar megtanulta Elmó a Makaót, vagy micsodát. Itt azonos kártyákat kell egymásra tenni szín vagy szám szerint. Pl. a treff 7-esre lehet tenni bármilyen treffet, de bármilyen 7-est is. Annyiban módosítottam a szabályokon, hogy nincs nyertes, addig játszunk, ameddig meg nem unjuk.
A dominónk sem a nyerésre hajt. Abból hosszú vonatot próbálunk összeállítani, ahol csak az azonos számok kapcsolódnak össze, a különbözőknél szétszakad a vonat. Így itt a cél egy minél hosszabb vonat létrehozása lett.
A szabályokat csak lassan próbálom bevezetni. Most még csak arra figyelünk, hogy egyszerre csak egy kártyát/dominót lehet letenni, utána már a másikunk következik.
Hogy miért nem nyer senki? Erről majd legközelebb...

gyerekdivat

Elmó néha elég vicces dolgokat talál ki. Van, hogy sapka helyett mást szeretne a fejére húzni......vagy jól jön egy szemüveg is a sapka mellé......esetleg egy alsógatya..és végül a csizma nélküli kabátos viselet. (Szerencséje, hogy mióta megszületett, egyre kevésbé hiszek a szememnek, és hiába tűnik úgy, hogy hideg van, ha lehajolok és megfogdosom a járdát, kiderül hogy kellemesen langyosra melegítette a nap...)

egyszer mindennek vége...

Most a szopizásnak lett vége. Végre. Már nagyon untam és fájt is. Néha jól jött, például amikor Elmó nagyon megütötte magát egy hatalmas esés következtében, vagy amikor feszült volt, akkor megnyugtatta, de ezen kívül nekem inkább csak nyűg volt már a szoptatás. Amikor Elmó a pocakomban volt, eldöntöttem nagyon sok mindent, amiket persze nem sikerült betartanom :), és többek között az is a Naaagy döntések között szerepelt, hogy a fiam addig fog szopizni, ameddig csak szeretne, merthogy egyszer csak úgyis meg fogja unni. Lényegében így is lett, de azért egy kicsikét rásegítettem én is ;)
Úgy történt a dolog, hogy úgy másfél hónapja összevesztünk. (Hát igen, ilyen is van nálunk néhanap.) Ezek után három napig nem kért Elmó tejet. Már a második nap hihetetlenül boldog voltam, de a harmadik nap Elmóci mégis csak tejet kért. Én erre (nagy szerencsémre) azonnal rávágtam, hogy "-De hát már leszoktál!". Mire Elmó azt hiszem elhitte, mert nem firtatta tovább. Ezt a de-hát-már-leszoktál dolgot körülbelül tízszer játszottuk el egy-két hét leforgása alatt, és csodálatos módon a rögtönzött módszer bevált. Na jó, egyszer nem vált be, akkor kapott egy kis tejet. Egyszer óriásit esett, nagyon fájt neki a háta, rögtön megszoptattam. Kétszer pedig "leszívattam" a "tetéimet", mert egy kicsit kezdtek feszülni, és nem szerettem volna tejlázat kapni. Volt már benne részem egyszer, annyi elég is volt. De a többi alkalommal működött a de-hát-már-leszoktál-hagylál-békén. :)
Szóval ennyi. Kész, vége. Nincs tovább "tete". A három és fél éves fiam már csak tehéntejet iszik néhanap. Éljen! Éljen! ;)

pókember, ó ne!

Átkozom a napot, amikor Elmónak elárultam, hogy mi a neve annak az izének az egyik "gyerek"újságban. Én csak sorban álltam a boltban, Elmó odaszaladt hozzám egy újsággal a kezében, és megkérdezte, hogy "Mi ez?", én pedig mit sem sejtve válaszoltam: Pókember. Ettől a ponttól kezdődött a Elmó-féle-pókember-mánia. Bárhol meglátott egyet, nagy vidáman mutogatta nekem is. Én azonban körülbelül úgy viszonyulok a pókemberhez, mint egy vallásos ember az ördöghöz. Komolyan mondom, hogy kiráz tőle a hideg, annyira idétlen szerencsétlen szerzet. Egy időben mondtam is Elmónak, hogy előttem most már ki ne ejtse a nevét, mert azon nyomban megüt a guta. :)
Ezen előzmények után most elmesélem, hogyan vásárolt a karácsonyra a nagynénjétől kapott C&A-s aranyos kis kártyácskájával az édes, drága kisfiam.
Először is választott magának alsógatyókat.
Aztán kis trikók következtek.

Ezután jött a "versenyautós" póló.

És amikor már úgy tűnt, hogy mindketten boldogan távozunk a boltból, Elmó észrevette a borzalom netovábbját. Így most csak ő boldog, de ő nagyon :D

most már leteremtek mindenkit :)

Nemrég felfigyeltem arra, hogy Elmó megpróbálja használni az én szabályaimat. Ha például verekednek a gyerekek, rájuk szól. Ugyanakkor más szülők szabályait azok gyerekeivel próbálja betartatni. Ha azt mondja Ödönke anyukája, hogy Ödönke add vissza a lapátot, akkor Elmó
Ödönke nyomába ered és lelkesen mondogatja neki, hogy adja vissza a lapátot a tulajdonosának. Ha eldobja azt a gyerekecske, Elmó felkapja, és visszaviszi a "helyére".
Ez még nem is lenne érdekes, csakhogy azt is elvárja Elmó mostanában, hogy az én szabályiam mindenkire érvényesek legyenek, ugyanis ha nem azok, akkor ő sem tartja be őket. Ebben pedig teljesen igaza van, hiszen akkor azok csak önkényes valamik, nem is igazi szabályok.
Ígyhát újabban más gyerekekre is rászólok, bármennyire is illetlenségnek számít ez mifelénk. Ha valaki verekszik, rászólok. Ha valaki úgy tesz, mintha véletlenül lökné fel a másikat, rászólok. Ha valaki szemetet dob a csatornába, szintén. Irgum-burgum, terem-bura, rendet teszek magunk körül :)

győzködés helyett megmutatás

Ma délután Elmó szokásához híven ki akart menni a játszótérre. Pár napja még egyszál pólóban szaladgált, most pedig 10 fok van, erősen fúj a szél és esik az eső. Ez a sebesség nem fért Elmó fejébe, így hiába mondtam neki, hogy ilyenkor nincs kint senki sem a játszin, ő menni akart. Hát akkor menjünk! Felöltöztünk, még kesztyűt is húztunk, úgy átfáztunk délelőtt nélküle, és irány a játszi.
Tényleg nem volt kint senki. De máskor is volt már ilyen, így Elmó nagy vidáman haladt a mászóka felé. Aztán megfogta a csupavíz mászókát, csodálkozva rám nézett, miszerint "vizes", és már fordult is ki a játszótérről.
Hát ennyi történ.

porolás

Általában jobb, ha először kérdezünk, nem pedig rögtön elítéljük a cselekedeteket. Ez történt a porolás első alkalmával is. Amikor először megláttam, azt hittem, hogy Elmó agyában valami elromlott, és ember helyett kutyának képzeli magát. De miután megkérdeztem, hogy mit is csinál voltaképpen, kezdtem értelmet, és mint az otthonoktatásban hívő ember, amolyan tananyagfélét is látni a dologban. A válasz így hangzott:
-Ez füst. Tüzet csinálok.
Azóta egyáltalán nem furcsállom a porolást, csak a hatósugarat próbálom a többi embertől távol tartani.

hülyeségeket ne kérdezz :)

Elmó nagyon szereti a gumimaciba zárt vitaminjait. Nem kapja rendszeresen, de amikor egy kicsit elkezd szörcsögni az orra, reggelente bemacizhat belőlük kettőt. Ő természetesen ennél többet szeretne, és rendszeresen megpróbálja kidumálni, hogy kaphasson még. A "most holnap van", és a "megint reggel van" mondatokkal szokott próbálkozni, de még eddig valahogy nem jött be neki. Tegnap reggel is a szokásos menetrend szerint elmondtam, hogy ha kapna még gumimacit, akkor beteg lehetne tőle, ezért csak holnap kap. És természetesen ő is a szokásos menetrend szerint próbálkozott megint, a "már holnap van"-nal. És akkor meglehetősen meggondolatlanul megkérdeztem, hogy:
-Beteg akarsz lenni?
Ő pedig csillogó, reményteljes szemmel, őszintén válaszolt.
-Igen, beteg akarok lenni.

miért?

Eljött nálunk is a miért?-korszak. Hogy miért, azt nem tudom :) de valami sejtésem azért van. Talán nem tudatosan, de a dolgok mélyére, eredetére szeretne rájönni minden kisgyerek. Bár lehet, hogy ezt is csak egy kicsit túlgondolkodtam. Na mindegy.
Nagyon érdekes dolog ám, hogy mi mindent lehet megkérdezni. Például:
-Kérlek, ne tologasd a bevásárlókosarat, amíg én kipakolok belőle.
-Miért?
-Mert akkor nem tudok kipakolni?
-Miért?
-... tulajdonképpen így is ki tudok pakolni, csak álló kocsiból könnyebb.
-Miért?
-Mert úgy könnyebb.
És csak akkor van ám vége a miérteknek, amikor ugyanazt válaszolom a következő miértre is, mint az előzőre. Vagy pedig akkor, ha azt mondom, hogy "Nem tudom". Bár ha belegondolok, azt is meg lehetne kérdezni, hogy miért is nem tudom. Lehet, hogy holnap már ez lesz soron? :o

gyógyszer lenyelése

Jelentem, Elmó, a hároméves tök simán le tud nyelni vízzel egy tablettát! :)
Persze ez is teljesen véletlenül jött össze először. Kellett hozzá az az előzmény, hogy a játszótéren ha Elmó orral a homokba esik, itatok vele egy kis vizet, amitől megszűnik a kellemetlen íz a szájában. Ez volt az alap a gyógyszeres trükkhöz.
A második lépcsőfok a c-vitamin rossz íze lett. Ugyanis vettem magamnak pár napja egy levéllel, amiből természetesen Elmó is kért egyet. Mondtam ugyan neki, hogy nem cukorka, és ha szopogatni akarja, rossz íze lesz, de ő csak kért belőle. Hamar rájött, hogy igazam volt és kért egy kis vizet.
Másnap ismét látta, hogy beveszem a tablettát. Most azonban már azt is megfigyelte, hogy én azonnal iszok rá. Ezzel a tabletta-rejtély megoldódott a számára. Most már ő is tudta, hogy is mennek ezek a dolgok és ki akarta próbálni új tudományát. Kért egy c-vitamint, bekapta, ivott és kész. Már lent is volt. És másnap is sikerült. És ma reggel is. Éljen, éljen!

egy hároméves magánélete

Az utóbbi időben Elmó egyre gyakrabban vonul el hol az egyik, hol a másik szobába, magára zárja az ajtót, és ott fogalmam sincs mit csinál. Eddig még csak egyszer mentem be ilyenkor (természetesen kopogás után), mert ki szerettem volna hozni valamit, de amint benyitottam, megbántam, hogy nem vártam meg, hogy magától nyissa ki az ajtót. Ugyanis Elmó teljesen zavarban volt attól, hogy megláttam. Ennek láttán rögtön meggondoltam magam a kihozni való tárggyal kapcsolatban, és kimentem a szobából. És az a legfurcsább az egészben, hogy én is zavarba jöttem egy kicsit. Éreztem, hogy nem az ajtón nyitottam be, hanem a magánéletébe. Abba, ami csak az ővé, ahol nekem már semmi keresnivalóm ezentúl.
Hogy szalad az idő! Milyen gyorsan nő ez a gyerekecske! Milyen gyorsan lesz egyre önállóbb!
Kár, hogy nincs a lakásban egy olyan külön szoba, ami az övé lehetne ezentúl, ahová bármikor elvonulhatna. Lehet, hogy a hálószobát teljesen átengedem neki napközben...