Most a szopizásnak lett vége. Végre. Már nagyon untam és fájt is. Néha jól jött, például amikor Elmó nagyon megütötte magát egy hatalmas esés következtében, vagy amikor feszült volt, akkor megnyugtatta, de ezen kívül nekem inkább csak nyűg volt már a szoptatás. Amikor Elmó a pocakomban volt, eldöntöttem nagyon sok mindent, amiket persze nem sikerült betartanom :), és többek között az is a Naaagy döntések között szerepelt, hogy a fiam addig fog szopizni, ameddig csak szeretne, merthogy egyszer csak úgyis meg fogja unni. Lényegében így is lett, de azért egy kicsikét rásegítettem én is ;)
Úgy történt a dolog, hogy úgy másfél hónapja összevesztünk. (Hát igen, ilyen is van nálunk néhanap.) Ezek után három napig nem kért Elmó tejet. Már a második nap hihetetlenül boldog voltam, de a harmadik nap Elmóci mégis csak tejet kért. Én erre (nagy szerencsémre) azonnal rávágtam, hogy "-De hát már leszoktál!". Mire Elmó azt hiszem elhitte, mert nem firtatta tovább. Ezt a de-hát-már-leszoktál dolgot körülbelül tízszer játszottuk el egy-két hét leforgása alatt, és csodálatos módon a rögtönzött módszer bevált. Na jó, egyszer nem vált be, akkor kapott egy kis tejet. Egyszer óriásit esett, nagyon fájt neki a háta, rögtön megszoptattam. Kétszer pedig "leszívattam" a "tetéimet", mert egy kicsit kezdtek feszülni, és nem szerettem volna tejlázat kapni. Volt már benne részem egyszer, annyi elég is volt. De a többi alkalommal működött a de-hát-már-leszoktál-hagylál-békén. :)
Szóval ennyi. Kész, vége. Nincs tovább "tete". A három és fél éves fiam már csak tehéntejet iszik néhanap. Éljen! Éljen! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése