betegség alatti döntések

Elmó éjszaka beteg lett. Hányással kezdődött, aztán kis hasmenéssel egészült ki. Mondtam neki reggel, hogy elmegyünk az orvoshoz, aki adni fog gyógyszert, valószínűleg injekciót, amitől el fog múlni a hányás. Ő nagyon rosszul érezhette magát, mert az öltözés alatt folyamatosan sürgetett, gyorsan akart orvoshoz menni és gyorsan akart gyógyszert kapni.

Szerencsére nem lett injekció, csak hányáscsillapító kúpot írt fel a doktornő. Meg is vettük a közeli gyógyszertárban, mire Elmó elkezdte mondogatni, hogy adjam oda neki a gyógyszert. Mivel még csak egyszer kapott kúpot eddig, pár hónapos korában, elmagyaráztam neki, hogy a kúp szó mit is jelent, hogy a fenekébe kell bedugnom, aztán pedig fekve kell maradnia, és nem kakilhat egy darabig. Azt mondta, hogy most kell neki a gyógyszer. Így letelepedtünk a Széchenyi tér egyik padjára, a szökőkút mellé, és én beadtam neki a kúpot.

A lázcsillapító viszont nem kellett neki másnap. Lázas és gyenge volt, ezért megkérdeztem tőle, hogy kér-e eper ízű lázcsillapítót. Ilyet kapott már pár hónappal ezelőtt, biztosan emlékezett rá. Nem tudom, hogy miért nem kért. Lehet, hogy bőrtüneteket vagy rosszullétet érzett a legutóbb, amikor kapott, mert biztosan oka volt annak, hogy a kúpért szinte harcolt, az eper ízért pedig, ami a kedvence, nem rajongott. Mivel nem volt olyan magas a láza, hogy mindenképp csillapítani kelljen, tiszteletben tartottam a döntését és nem adtam neki.

Aztán elkezdett öklendezni. Mondtam, hogy adok neki kúpot. Nem akarta. Nem szereti, ha a fenekében turkászok. Mondjuk én sem szeretném. Ennek ellenére a kiszáradás veszélyét erősebbnek éreztem, mint a kellemetlen érzést, így Elmócika a tiltakozása ellenére megkapta a kúpját.

a hordozás újabb előnye

A háti hordozás egy eddig számomra ismeretlen előnyét fedeztem fel a minap. Elmó egy autóval a kezében pattant a hátamra. Az autók pedig ugye gurulni szoktak. Fel-le, fel-le. A hátamon!!! Pont, mint egy könnyed masszázs. Leírhatatlanul kellemes érzés.

a ló túloldala

Elmó átesett a ló túloldalára. Eddig nem bántott soha senkit, ha egy gyerek kivette a kezéből a játékot, ő csak sírt és tőlem kért segítséget. Mostanra azonban megfigyelte, hogy ha valaki agresszívan viselkedik, annak egyszerűen több játék jut. Úgy egy hete próbálgatja az új tudományát és egyre hatásosabban képes elriasztani vele maga körül a többi gyereket. Rekedt torokhangon üvölt minden feléje közeledő gyerekre, miszerint: "Nem adom oda! Az enyém!". Nem is vesznek el tőle újabban semmit. De nem is szivesen játszanak vele. Kiváncsi vagyok, mikor veszi észre az utóbbit is.

Engem egyébként túlzottan zavar a dolog, próbálom neki egy-egy alkalommal elmagyarázni, hogy az adott gyerkőc nem is látta, hogy van egyáltalán valami nála, egyszerűen csak örült a találkozásnak, azért szaladt olyan lelkesen. Legtöbbször megérti, de azt is látom rajta, hogy az esetek nagy részében valójában csak tesztel. Figyeli a reakciókat. Aztán örül az új "hatalomnak". Aztán pedig úgy játszik megint, mint régen. Én meg alig várom, hogy végre kitapasztalja az új "tudományta" eredményeit, aztán már csak valódi esetekben használja. Remélem, hamar eljön az az idő :)

viták helyett

Elmó még nincs 3 éves, de már érti, hogy ha van az embernek valamennyi pénze, és vásárol belőle valamit, akkor egy másik valamire már lehet, hogy nem futja.

Két napja kitalálta, hogy úthengert szeretne venni a zsebpénzéből. El is indultunk egy játékbolt felé, de útközben még beugrottunk nyomtatni. Volt ott egy üdítőautomata, amit Elmó imád nyomkodni. Kezdte is előhalászni a mellénye alól a kis pénztárcáját és kérte, hogy segítsek. Miközben elkezdtem segíteni, elmagyaráztam neki, hogy ha most üdítőt vesz, akkor lehet, hogy nem marad majd elég pénze úthengerre. És mi történt? Azon nyomban visszatuszkolta a mellény alá a pénztárcát és azt mondta, hogy: "Nem kell." Én pedig boldog voltam, és arra gondoltam, hogy megint lépett egy nagyot az önállóság felé vezető úton. Aztán pedig az jutott eszembe, hogy milyen jó dolgom is van nekem! Míg más anyukák őrülten kiabálják a sokkal nagyobb gyereküknek, hogy: "Nem érted, hogy nincs rá pénzünk?!", addig Elmó már ennyi idősen saját maga tudja, hogyan is működik a pénz világának ez a része.

ajándék

Ma Elmó megkapta a havi zsebpénzét. Egy óra múlva vett is egy fagyit. Aztán elmentünk a boltba. Ő chipset szeretett volna. Mondtam neki,  hogy én nem veszek, de van saját pénze, abból megveheti. Ezek után pedig nagy meglepetésemre megkérdezte, hogy én mit kérek, mit szeretek. Rámutattam az egyik zacskóra, de rögtön közöltem is, hogy én erre nem akarok költeni. Nem voltam benne biztos ugyanis, hogy meg akar hívni. De azt mondta, hogy ő fizeti. Vett nekem ajándékot! Most pedig leírhatatlanul boldog vagyok! Kaptam ajándékot! :)

nádihegedű

Ma készítettem Elmónak egy nádihegedűt. Nem találtam a neten túl jó leírást, hogyan is lehetne megcsinálni, ezért természetesen meg sem szólalt. De a gyerekek szerencsére nem látják olyan sötéten a dolgokat, mint a felnőttek, így Elmó nagy boldogan adta elő legújabb szerzeményét, nádihegedű kísérettel.

multifunkciós hordozókendő

 

Ha elalszik a bicajülésben a gyerkőc és lifeg a feje, akkor sem vittük magunkkal potyára a kendőt... :)

boldog gyerekek

Sokszor irigylem a gyerekeket. Olyan szabadok, könnyedek, koncentráltak.
A héten azt csodáltam meg bennük, hogy milyen könnyedén tudnak együtt játszani és milyen könnyedén tudnak elszakadni egymástól. Borfesztiválra jártunk ugyanis egész héten Elmóval. Olyan zenéket lehetett ott hallani élőben, amilyeneket még Elmó soha nem hallott előtte. Olyan táncokat láthatott, amilyeneket még én sem láttam. És olyan fokhagymás lángost ehetett velem, amilyentől hatalmas illatfelhőt tudtunk húzni magunk után...
Amikor megálltunk egy-egy színpad mellett, általában már együtt játszott egy-két gyerek. Elmó odaszaladt hozzájuk, gyorsan pár másodperc alatt megfigyelte a játékot és a szereplőit, aztán már be is kapcsolódott. Korosztály és persze személyiségfüggő volt, hogy milyen gyorsan fogadták el, de mindig elfogadták. Aztán, amikor a gyerekek szétszéledtek (általában a szülők helyváltoztató magatartása miatt), az ottmaradt gyerek szépen megkereste a szüleit és ezzel el is volt rendezve az elválás. Elképzeltem, milyen jó lenne, ha így működne a felnőttek világa is.

a gyerekek nem játékszerek

Borzasztóan dühít, amikor egyes emberek azt hiszik, hogy a gyerekek kis játékszerek, akik azért vannak, hogy gombnyomásra szórakoztassák őket. Ha pedig ezt nem teszik, akkor butának vagy szégyenlősnek nevezik őket.
Ma Elmó egy kislánnyal szaladgált az egyik használaton kívüli színpadon. Egyszer csak odajött egy néni és azt mondta, hogy ha valaki a színpadon van, annak énekelni vagy zenélni KELL. Na, én már a Kell szó hallatán felhúztam magam, de nem szóltam semmit. A gyerekek sem. (Én csak akkor szoktam beleszólni ilyen dolgokba, ha Elmó kérdőn néz rám, de most nem tette.) Erre a néni elkezdte mondogatni, hogy biztos ismernek valamilyen dalt, anyák napjára is tunulniuk kellet valamit. De amikor még mindig nem történ semmi, a jó öreg zsarolós módszerrel próbálkozott, miszerint "ilyen buták vagytok?". Ekkor kínjában elkezdett énekelni valamit a kislány, de túl halk volt és a néni már nem hallotta meg, mert már el is fordult és indult útjára.
Csodálatos boldogság és megkönnyebbülés járta át a levegőt és újra kezdődhetett az önfeledt szaladgálás.

versenyszellem

Ma este az 5-6 éves Viki fogócskázni szeretett volna Elmóval. Elmónak azonban fogalma sem volt arról, hogy miről is szól pontosan ez a dolog, ezért elmagyaráztuk neki. Úgy tűnt, hogy meg is értett mindent. Szaladt, ha el akarta kapni Viki, és szaladt Viki után, amikor ő lett a fogó. De egy ponton teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ő nem érti a versenyzést, mint olyat, csak az "együtt" létezik számára.
Viki a csúszda tetejéről csalogatta a fogó Elmót felfelé, egy kicsit lelógatta a lábát is, hogy Elmónak könnyebb dolga legyen. De amikor Elmó majdnem elcsípte, felrántotta a lábát. És újra kezdődőtt az egész csalogatósdi előről. Egyszer csak Elmó megszólalt:
-Lecsúszol? Akkor elkapom a lábad.
És tényleg. Eredetileg azt mondtuk mindketten neki, hogy a cél az, kapja el Viki lábát és ő egyáltalán nem értette azt, hogy ha ezzel a céllal Viki is tisztában van, miért nem akarja megvalósítani.

könnyebb út

Olyan sokszor hallottam már, hogy a mai fiatalok mindig a könnyebb utat választják és hogy ez milyen szörnyű. Szerintem meg az a furcs, ha valaki szánt szándékkal egy nehezebb utat választ, holott van egy könnyebb is...
Ma délelőtt Újszegeden volt dolgunk, hazafelé pedig betértün a ligetbe. Van ott egy picike játszótér egy csőszerű csúszdával. Elmó is és én is le szerettünk volna csúszni rajta, de Elmó nem tudott és pedig nem mertem felmászni a kötélhágcsós, kötélhálós felfelé vezető úton. Ezért egy könnyebb utat eszeltünk ki. Felmásztunk magán a csúszdán visszafelé. Íme az eredmény:



A legviccesebb a dologban, hogy a többi gyereknek ez a csúszdára való feljutás nem jutott eddig eszébe és most hihetetlen élvezettel csúsztak le ők is a tőlünk tanult új technikával.

a hordozás előnye maga a szabadság

Egyre több helyen lehet olvasni olyan írásokat, amik azt hangsúlyozzák, hogy a hordozókendős hordozás milyen jó a babák lelkének és szellemi fejlődésnek, könnyebb vele a tömegközlekedés stb. De nekem leginkább az tetszik benne, hogy így szabad vagyok. Nem kell hazaérnünk minden nap időre a délutáni alváshoz, mert a kendőben is jókat lehet aludni. Tudom, tudom, babakocsiban is jókat lehet aludni, csakhogy itt jön a képbe a mozgólépcső, a lépcső, a troli, a szmog és az, hogy ha megállunk, a gyerek hamar felébredhet. A kendőben a baba vagy jelen esetben Elmó-nagyfiú folyamatos mozgást érez, hacsak nem tartom vissza a lélegzetemet, így teljes nyugalomban aludhat addig, amíg szüksége van rá.
Tegnap este is ennek a hihetetlen szabadságnak az előnyeit élveztem ki. Elmentünk a belvárosi borfesztiválra, sétáltunk, nézelődtünk, moziztunk egy kicsit, aztán (ébren már csak én) hallgattam egy kis zenét és amikor elfáradtam, szépen hazaslattyogtam. Elmó imádta az első egy órát, miért hagytam volna otthon valaki másra? Én meg imádtam az egészet, miért maradtam volna otthon?...

a Red Bull Racing-en

Ezt hozta ki Elmóból a Red Bull Racing.

szép álmok

Elmó mostanában egyre többször jön oda hozzám egy könyvvel, hogy megmutasson benne egy tárgyat, és azt mondja, venni kell ilyet. Én erre általában azt mondom, hogy nem KELL venni, de biztosan nagyon szeretnéd. Közben pedig tudom, hogy ha a világ összes pénze az enyém lenne, akkor sem vennék meg neki mindent, amit egy pillanatra megkíván. Nekem nem ilyen az értékrendem és valami teljesen mást szeretnék neki is átadni. Például szoktunk könyvtárba járni, ahol ő választhatja ki azt a könyvet, amit hazaviszünk. Így könyvügyben már sejti, hogy nem kell a világ össze könyvének egy példányával rendelkeznünk ahhoz, hogy akár minden nap újat nézegethessen. De játék-, lom- és érdekestárgy-kölcsönző nem üzemel errefelé, így egy teljesen új ötletet eszeltem ki. Amikor tegnap este odajött hozzám, hogy egy nagyobbacska favonatot szeretne, amibe ő is bele tud ülni, azt mondtam neki, hogy bár nem fogunk olyat venni, ha majd elalszik, álmodhat róla és akkor majd vonatozhat kedvére. Akkora lelkesedésre tényleg nem számítottam, amit akkor Elmó produkált! Csuda édes volt, ugrándozott és azt kiabálta -Igeeeeeeeen!