ki legyen a feleség

Mostanában néztük meg újra a Mamma Miát, pár napja pedig egy olyan filmet, amiben szintén volt esküvő. Két napja az étkezőasztalnál Elmó elő is jött az ötletével:

-Nekem is lesz esküvőm.

-És ki lesz a feleséged.

-Te, mamika.

-Én nem lehetek, az anyukád vagyok. Válassz valaki mást.

-Akkor nagyanyám.

- :) Ő sem lehet. A családból nem lehet választani.

-Akkor Ádi. (Ádám)

-Magyarországon nem lehet. De a fiúk általában lányt szoktak választani.

-Akkor legyen Petra, Janka anyukája... De az nem jó, mert félni fogok, ha Janka sír.

-Akkor válassz valaki mást.

-Akkor Mariann! (A barátjának, Csanádnak az anyukája.)

-Ó, ez jó ötlet, akkor ott lenne Csanád is... De Mariannak már van párja. Mégsem lesz jó.

-...

-Nehéz dönteni, ugye?

-Igen.

-De még nagyon sok időd van. Úgyis csak akkor lehet esküvőd, ha már felnőtt leszel.

És ekkor szegény Elmócika majdnem elsírta magát. Ő már most szeretett volna esküvőt, nem nagykorában. Teljesen letört attól, hogy neki még olyan sokat kell várnia. Oda kellett ültetni az ölembe, hogy megölelgethessem és megvigasztalhassam szegénykét.

a könyvtári lopás esete

A Somogyi Könyvtárban nemcsak könyvek, hanem társasjátékok is vannak a gyerekrészlegen. Most, hogy sokszor rossz az idő, többször is elmentünk Elmóval vagy a gyerekekkel. Elmó egyik kedvence az a hódos játék, amiben a hód alól úgy kell kipiszkálni a műanyagból készült farönköket :) , hogy közben a hód ne essen le vagy ne billenjen nagyon meg. Ha nem voltunk elég ügyesek, akkor a hód aranyos hadarós manóhangon leszid minket. Nagyon vicces a hangja, így Elmó és a többi gyerek is inkább direkt megszólaltatja, és nem a játékszabályokkal törődik. Ebből a játékból lopott el Elmó egy alkatrészt úgy két hete. Már csak itthon vettem észre és természetesen később vissza is vittük, de nem is ez a lényeg. Mit gondolsz, mi kellett Emlócikának? A képen a jobb oldali zöld dombocska vagy micsoda alatt van egy vékonyka kis fabot. Ezzel kell a műanyag farönköket kitologatni a hód alól. Na, ez kellett olyan nagyon. Nem a farönk. Nem a hód. A bot.

Elmó nadrágot vesz

Nagyi adott egy kis pénzt Elmónak ruhára. El is indultunk a Plazaba, merthogy a C&A ad olyan kis aranyos kártyácskát, amire pénzt lehet feltölteni és ezzel úgy, mint egy bankkártyával ruhát vásárolni. Elmó ezt nagyon szereti.

Szóval beértünk a Plazaba, és a játékbolt után elindultunk nadrágot venni. Mivel még nem volt a csodakártyán a pénz, hanem a pénztárcámban lapult, ezért bementünk először a H&M-be. Láttam az egyik csanás fiún egy olyan kényelmes és praktikus nadrágot, hogy azt szerettem volna megnézni.

Először elmentünk a lány cuccok mellett. Aztán jöttek a pizsamák. Aztán nem jött semmi. Mivel a pizsik mellett ott volt egy ilyen csoda:

Ezek után már se nadrág, se semmi nem volt fontos. És nem is lehetett úgy sétálgatni napközben, hogy ne legyen látható. Nem ám, hogy majd a nadrág és a kabát alá vesszük fel. Nem. A pókruha alá kellet betuszkolni a nadrágot és a triplapulcsit is.

A kép a másnap reggeli induláskor készült.

megjelent a könyvem :)

Megjelent végre a könyvem. Íme:Megrendelhető a TeszVeszen, a Vaterán, a http://www.termeszetkozelineveles.hu/termeszetkozeli-neveles/ oldalon és a Bookline-on is: http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=97973&type=22&_v=Foldesi_Kardos_Reka_TermeszetKozeli_Neveles_Ma

A tartalom itt olvasható: http://www.termeszetkozelineveles.hu/termeszetkozeli-neveles/termeszetkozeli-neveles-ma-konyv/

a bakugan előnye

Elmó pár napot töltött a nagyinál. Meg is lett az eredménye, Bakugan rajongó lett. Eddig soha nem látott ilyen rajzfilmet, többek között azért, mert nincs kábeltévénk, és azért sem, mert ha olyan helyen voltunk, ahol ment a "mesecsatorna", akkor a "csúnya" meséknél Elmó mindig szólt nekem, hogy ez csúnya, kapcsoljam el. Nem tudom, hogy most hogy volt bátorsága mégis megnézni egyet... Ráadásul ez a csatorna nagyon rafinált egy valami, ugyanis a mese után vagy előtt egy Bakugan reklámot is leadott. Így Elmó most már azt is megtudta, hogy ezt az izét meg is lehet ám venni a boltban. És lám, ennek is van előnye: rövidke kis életében (alig több, mint 4 évesen) most már másodjára képes a pénzét a pénztárcájában tartni, és gyűjteni. Eddig mindig az utolsó fillérig mindent elköltött. Ha már csak nagyon kevés volt, ropit vett, hogy az a kevés is eltűnjön végre, mert az azért mégsem szép, hogy ott van a pénz és nem veszünk rajta semmit.

De van ám még más előnye is az új hobbinak. Ezt a játékot úgy lehet játszani, hogy két háromjegyű számot össze kell adni, és össze kell hasonlítani másik két háromjegyű szám összegével. Akié a több pont, az győz. Ehhez ismerni kell a számokat. Mondtam Elmónak, hogy vagy én mondom meg mindig, hogy ki győzött vagy megtanulja az írott számokat értelmezni. Nagy örömömre az utóbbit választotta. Ez az otthonoktatás egyik fontos része: kihasználni a gyerek érdeklődését, és csak azokat tanítani, ami éppen nagyon fontos neki. Íme az első lecke:
Már egész jól megy neki. Igaz, hogy eddig már ismerte a 0, 1, 2, 3 és 8 számokat, így nem nehéz az indulás. A kis négyzetekre pont ráfér egy duplo, így érdekesebb a rakosgatás, aztán pedig a számolgatás. Alatta vannak a "tesztszámok", amiknek a megoldását felülről puskázva önállóan le is tudja ellenőrizni.

És ha még mindig nem lenne elég a Bakugan dicsőítése, akkor meg tudom még említeni a bukfencezést. Elmó ezelőtt félt tőle, nem volt kedve csinálni. Nem mintha erőltettem volna. De mivel a játék olyan, hogy egy golyót el kell gurítani, ami a gurítás végén kinyílik, és borzadványos izé lesz belőle, Elmó pedig újabban Bakugannak képzeli magát, mondtam neki, hogy akkor az igazi a bakuganság, ha bukfenc után nyílik ki borzadványos izévé. Így most szaladgál körbe a szobában bukfencek sorát kivitelezve, aztán "kinyílik" és artikulálatlan hangon próbálja rémísztgetni a körülötte lévőket.

Ezek után már szinte szeretem a Bakugant.

ágyba hozott reggeli

A családi napközi azzal jár, hogy a hálószoba kivételével "ÁNTSZ-tiszatságúnak" kell lennie a lakásnak. Elmó elég sokszor nyitás környékén vagy azután ébred, így a reggelijét az ágy mellé szoktam kikészíteni, hogy amikor felébred, ne a konyhát kenje/morzsázza össze.

Tegnap vasárnap volt. Elmó 6 körül ébredt, én pedig egy kicsit tovább szerettem volna lustálkodni, így 8-kor keltem. És mi fogadott? Egy kis tányérkán ott volt a fejem mellett egy szelet kenyér. Elmóci ágyba hozta nekem a reggelit :D

enyém!!!

Családi napközit nyitottam pár hónapja. Amikor ezt az ismerőseim megtudták, a legtöbben azt kérdezgették tőlem, hogy mi lesz a játékokkal. Mivel fognak játszani nálunk a gyerekek? Ugyanis én eddig (és most is) hagytam Elmónak, hogy megvédje a magántulajdonát. Nem mondtam neki, hogy "Ne legyél irigy!". Ugyanakkor elvártam tőle, hogy ha valaki visszakéri a kis lapátját, azonnal adja is vissza neki. A játszótéren úgy tűnt, hogy az én gyerekem egy önző kis törpe, de a napköziben kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így. Mivel biztos benne, hogy a magántulajdona tiszteletben van tartva, ezért nálunk bárki bármivel játszhat. Egyszer sem mondta valamire, hogy az az övé, ezért adja azt vissza neki a másik gyerkőc. Ha valami újdonság kerül a készletbe, azt Elmó a hálószobában tartja pár napig a többiektől elzárva, aztán egyszer csak előhozza, és onnantól kezdve az már a "közösben" van.
Ezzel csak azt akarom kibökni, hogy nem attól lesz önzetlen a gyerek, ha önzetlenségre tanítjuk már 1 éves kora óta. Azt vettem észre, hogy éppen azoknak a gyerekeknek nagyobb az esélyük az önzőségre, akik a "Ne legyél irigy"-re voltak nevelve. A magántulajdon tisztelete nálunk sokkal jobban bevált.

kártyázunk, sakkozunk, dominózunk

Pár napja gondoltam egyet, és megmutattam Elmónak a sakkot. Érdeklik a katonák, erről az oldalról próbáltam hát megközelíteni a dolgot. Elmondtam, hogy ez itt két hadsereg, akik egymást támadják, ez itt a lovas katona, ez meg itt a gyalogos, akinek már nincs lova... Úgy tűnt, hogy lesz belőle valami, fogunk mi még sakkozni, el is kezdtünk lépegetni, de aztán mégsem kattant be a "szabály", így annyiban is hagytam a dolgot egy pár napig. Aztán eszembe jutott, hogy vannak olyan sakkprogramok a neten, ahol valóban püfölik egymást a katonák, amikor az egyik figura leüt egy másikat, gondoltam ez látványos lesz, így letöltöttem egyet és figyeltem a hatást. Elmó most már imádja a sakkot ... nézni. :) A táblás verziót azonban azóta is mellőzük.
Kártyázni és dominózni viszont szoktunk. Meglepően hamar megtanulta Elmó a Makaót, vagy micsodát. Itt azonos kártyákat kell egymásra tenni szín vagy szám szerint. Pl. a treff 7-esre lehet tenni bármilyen treffet, de bármilyen 7-est is. Annyiban módosítottam a szabályokon, hogy nincs nyertes, addig játszunk, ameddig meg nem unjuk.
A dominónk sem a nyerésre hajt. Abból hosszú vonatot próbálunk összeállítani, ahol csak az azonos számok kapcsolódnak össze, a különbözőknél szétszakad a vonat. Így itt a cél egy minél hosszabb vonat létrehozása lett.
A szabályokat csak lassan próbálom bevezetni. Most még csak arra figyelünk, hogy egyszerre csak egy kártyát/dominót lehet letenni, utána már a másikunk következik.
Hogy miért nem nyer senki? Erről majd legközelebb...

gyerekdivat

Elmó néha elég vicces dolgokat talál ki. Van, hogy sapka helyett mást szeretne a fejére húzni......vagy jól jön egy szemüveg is a sapka mellé......esetleg egy alsógatya..és végül a csizma nélküli kabátos viselet. (Szerencséje, hogy mióta megszületett, egyre kevésbé hiszek a szememnek, és hiába tűnik úgy, hogy hideg van, ha lehajolok és megfogdosom a járdát, kiderül hogy kellemesen langyosra melegítette a nap...)

egyszer mindennek vége...

Most a szopizásnak lett vége. Végre. Már nagyon untam és fájt is. Néha jól jött, például amikor Elmó nagyon megütötte magát egy hatalmas esés következtében, vagy amikor feszült volt, akkor megnyugtatta, de ezen kívül nekem inkább csak nyűg volt már a szoptatás. Amikor Elmó a pocakomban volt, eldöntöttem nagyon sok mindent, amiket persze nem sikerült betartanom :), és többek között az is a Naaagy döntések között szerepelt, hogy a fiam addig fog szopizni, ameddig csak szeretne, merthogy egyszer csak úgyis meg fogja unni. Lényegében így is lett, de azért egy kicsikét rásegítettem én is ;)
Úgy történt a dolog, hogy úgy másfél hónapja összevesztünk. (Hát igen, ilyen is van nálunk néhanap.) Ezek után három napig nem kért Elmó tejet. Már a második nap hihetetlenül boldog voltam, de a harmadik nap Elmóci mégis csak tejet kért. Én erre (nagy szerencsémre) azonnal rávágtam, hogy "-De hát már leszoktál!". Mire Elmó azt hiszem elhitte, mert nem firtatta tovább. Ezt a de-hát-már-leszoktál dolgot körülbelül tízszer játszottuk el egy-két hét leforgása alatt, és csodálatos módon a rögtönzött módszer bevált. Na jó, egyszer nem vált be, akkor kapott egy kis tejet. Egyszer óriásit esett, nagyon fájt neki a háta, rögtön megszoptattam. Kétszer pedig "leszívattam" a "tetéimet", mert egy kicsit kezdtek feszülni, és nem szerettem volna tejlázat kapni. Volt már benne részem egyszer, annyi elég is volt. De a többi alkalommal működött a de-hát-már-leszoktál-hagylál-békén. :)
Szóval ennyi. Kész, vége. Nincs tovább "tete". A három és fél éves fiam már csak tehéntejet iszik néhanap. Éljen! Éljen! ;)

pókember, ó ne!

Átkozom a napot, amikor Elmónak elárultam, hogy mi a neve annak az izének az egyik "gyerek"újságban. Én csak sorban álltam a boltban, Elmó odaszaladt hozzám egy újsággal a kezében, és megkérdezte, hogy "Mi ez?", én pedig mit sem sejtve válaszoltam: Pókember. Ettől a ponttól kezdődött a Elmó-féle-pókember-mánia. Bárhol meglátott egyet, nagy vidáman mutogatta nekem is. Én azonban körülbelül úgy viszonyulok a pókemberhez, mint egy vallásos ember az ördöghöz. Komolyan mondom, hogy kiráz tőle a hideg, annyira idétlen szerencsétlen szerzet. Egy időben mondtam is Elmónak, hogy előttem most már ki ne ejtse a nevét, mert azon nyomban megüt a guta. :)
Ezen előzmények után most elmesélem, hogyan vásárolt a karácsonyra a nagynénjétől kapott C&A-s aranyos kis kártyácskájával az édes, drága kisfiam.
Először is választott magának alsógatyókat.
Aztán kis trikók következtek.

Ezután jött a "versenyautós" póló.

És amikor már úgy tűnt, hogy mindketten boldogan távozunk a boltból, Elmó észrevette a borzalom netovábbját. Így most csak ő boldog, de ő nagyon :D