miért?

Eljött nálunk is a miért?-korszak. Hogy miért, azt nem tudom :) de valami sejtésem azért van. Talán nem tudatosan, de a dolgok mélyére, eredetére szeretne rájönni minden kisgyerek. Bár lehet, hogy ezt is csak egy kicsit túlgondolkodtam. Na mindegy.
Nagyon érdekes dolog ám, hogy mi mindent lehet megkérdezni. Például:
-Kérlek, ne tologasd a bevásárlókosarat, amíg én kipakolok belőle.
-Miért?
-Mert akkor nem tudok kipakolni?
-Miért?
-... tulajdonképpen így is ki tudok pakolni, csak álló kocsiból könnyebb.
-Miért?
-Mert úgy könnyebb.
És csak akkor van ám vége a miérteknek, amikor ugyanazt válaszolom a következő miértre is, mint az előzőre. Vagy pedig akkor, ha azt mondom, hogy "Nem tudom". Bár ha belegondolok, azt is meg lehetne kérdezni, hogy miért is nem tudom. Lehet, hogy holnap már ez lesz soron? :o

gyógyszer lenyelése

Jelentem, Elmó, a hároméves tök simán le tud nyelni vízzel egy tablettát! :)
Persze ez is teljesen véletlenül jött össze először. Kellett hozzá az az előzmény, hogy a játszótéren ha Elmó orral a homokba esik, itatok vele egy kis vizet, amitől megszűnik a kellemetlen íz a szájában. Ez volt az alap a gyógyszeres trükkhöz.
A második lépcsőfok a c-vitamin rossz íze lett. Ugyanis vettem magamnak pár napja egy levéllel, amiből természetesen Elmó is kért egyet. Mondtam ugyan neki, hogy nem cukorka, és ha szopogatni akarja, rossz íze lesz, de ő csak kért belőle. Hamar rájött, hogy igazam volt és kért egy kis vizet.
Másnap ismét látta, hogy beveszem a tablettát. Most azonban már azt is megfigyelte, hogy én azonnal iszok rá. Ezzel a tabletta-rejtély megoldódott a számára. Most már ő is tudta, hogy is mennek ezek a dolgok és ki akarta próbálni új tudományát. Kért egy c-vitamint, bekapta, ivott és kész. Már lent is volt. És másnap is sikerült. És ma reggel is. Éljen, éljen!

egy hároméves magánélete

Az utóbbi időben Elmó egyre gyakrabban vonul el hol az egyik, hol a másik szobába, magára zárja az ajtót, és ott fogalmam sincs mit csinál. Eddig még csak egyszer mentem be ilyenkor (természetesen kopogás után), mert ki szerettem volna hozni valamit, de amint benyitottam, megbántam, hogy nem vártam meg, hogy magától nyissa ki az ajtót. Ugyanis Elmó teljesen zavarban volt attól, hogy megláttam. Ennek láttán rögtön meggondoltam magam a kihozni való tárggyal kapcsolatban, és kimentem a szobából. És az a legfurcsább az egészben, hogy én is zavarba jöttem egy kicsit. Éreztem, hogy nem az ajtón nyitottam be, hanem a magánéletébe. Abba, ami csak az ővé, ahol nekem már semmi keresnivalóm ezentúl.
Hogy szalad az idő! Milyen gyorsan nő ez a gyerekecske! Milyen gyorsan lesz egyre önállóbb!
Kár, hogy nincs a lakásban egy olyan külön szoba, ami az övé lehetne ezentúl, ahová bármikor elvonulhatna. Lehet, hogy a hálószobát teljesen átengedem neki napközben...

orvosi vizsgálat

Ma elmentünk a fülészetre, hogy kiderítsük, miért nem hallja Elmó a suttogást. Mielőtt azonban csak úgy berontottunk volna a rendelőbe, elmagyaráztam Elmónak, hogy a doktor néni majd bele fog dugni valamit a fülébe, így könnyebben bele tud majd nézni, és látni fogja, ha valami gond (vagy fülzsír) van odabenn. Aztán lehet, hogy majd hallásvizsgálat gyanánt mondani fog dolgokat, például azt, hogy "Emeld fel a kezed!", és akkor majd "Tényleg emeld fel a kezed!"-mondtam, mert csak így derül ki, hogy mi lehet a gond. Ezt a pár dolgot közvetlenül a sorrakerülésünk előtt is elmagyaráztam, így most már minden világos volt Elmó számára. Tehát amikor bementünk és együtt a vizsgálószékbe ültünk, drága kicsi gyermekem jó fiú módjára mindkét kezét a magasban tartta és úgy várta az orvosi vizsgálatot. (Még most sem birom megállni nevetés nélkül, ha rágondolok... :D )

a babának nem a babakocsiban van a helye

Elmó már egy ideje tudja használni az egeret. Mostanában véletlenül rákattintott egy gyerekjátékra, ami természetesen nagyon tetszett neki és elkezdett játszani. A sesamestreet.org honlapon egy gyilkolászós játék sincs, ráadásul létezik playsafe mód is, tehát úgy döntöttem, hogy magára hagyom a kis törpét egy kicsit, hadd élje ki magát. Amikor visszatérek látom ám, hogy a monitoron az egyik figura énekel, miközben egy kisbabát tol maga előtt egy babakocsiban. A játék lényege az, hogy mindig olyan állat jelenik meg a billentyűk lenyomásától a képernyőn, amilyenről éppen a dal szól. Ezt Elmó meg is értette és nagy bőszen nyomogatta is a gombokat. Aztán egyszer csak rámnézett és azt mondta:

-Most vegyük ki a babát!

Hát lehet ennél természetesebbet kérni? :)

(Zárójelben hozzátenném a számítógépes játékok témához, hogy nálunk ez egy egyedi alkalom volt, nem is fog szokásunkká válni a játéknak ez a formája, és senkinek sem ajánlom, hogy ilyenekkel kösse le a gyerkőcét. Ez most nagyon komolyan hangzik és nagyon komolyan is gondolom.)

most akkor ügyes vagy ügyetlen

Elmó nem tud minden olyan dolgot megcsinálni, mint a vele egykorú gyerekek. Például képtelen lecsúszni ülve egy csúszdán. Akik azonban nem ismerik, azt mondják, hogy milyen bátor és vagány, mivel ő a csúszdákon hason csúszva közlekedik. Vannak olyan szülők, akik ezt a tipusú csúszást egyenesen meg sem engedik a gyereküknek, mert az olyan "nagyon veszélyes". Elmó szerint azonban ez a világon a legbiztonságosabb módszer.

A hintán is érdekesen alakul Elmó ügyes- vagy ügyetlensége. Ülve ugyanis nem tudja magát lökni. Állva azonban annál inkább megy a dolog. Bár még így sem a szokásos módon lengedezik, de nála ez már ugye nem is meglepő.

a süket és a néma beszélget...

Mostanában éjszakánként keresőoptimalizálást, weblapszerkesztést, css-t és hasonlókat tanultam. A napi 8-9 órás alvásigényemből így igen hamar már csak 4-5 órás hajnali alvásokat faragtam magamnak. A szervezetem először csak szimpla fáradtsággal jelezte, hogy valami nincs rendben, de amikor rájött, hogy ezt én semmibe veszem, sztrájkba kezdett.

Az első sztrájkolós napon torokfájós, hidegrázós, lázas állapotot kaptam ajándékba. Ezután bár a láz megszűnt, a torokfájás maradt. De nem csak egyszerűen maradt, hanem szépen lassan átalakulva elkezdett lefelé, a légcsövem felé araszolni. Így amikor két nap múlva már annak örültem volna, hogy megszűnt a fájdalom, a hangom a hangos suttogás és a halk suttogás közötti tartományra korlátozódott. Nem is lett ez volna akkora baj, ha nem épp ekkor ki derül, hogy Elmó nem hallja a suttogást. A hangos suttogást sem. Kivéve persze, ha közvetlenül a feje mellett teszem azt, mintegy belebeszélve a mikrofonként használt fülkagylójába. Így elég érdekesen alakult az a másfél napunk, amíg ez az állapotom fennált.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy Elmó kérdezett vagy mondott valamit. Erre én visszasuttogtam. Ezt Elmó természetesen nem hallotta, ezért elkezdte mondogatni, hogy "Mamika hangosabban, nem hallom!". Mire én belesuttogtam a fülébe. Erre meg azt mondta, hogy "Ne így mondd, mondjad rendesen!". De én juszt sem mondtam. Így az első pár óra sírdogálással és nyöszörgéssel telt.

Aztán egyszer csak rájött Elmó, hogy ez a dolog már örökre így marad, és elkezdett egész jól szájról olvasni. Megdöbbentően jól ment neki, csak nagyon ritkán trafált mellé. A másik lényeges változás az volt, hogy elkezdett egyre jobban figyelni rám. Többször ellenőrzött, ha terepen voltunk, és többször figyelte az arcomat, amikor valami különleges eseménynek volt a részese.

A pantomimomat is megértette, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Már épp kezdtem volna élvezni az új helyzetet, amikor a testem engedélyt adott a bár még rekedtes, de egész jó hangerejű beszédnek. Én azonban úgy döntöttem, hogy még legalább egy napig "néma" maradok. Így kímélem a hangszálaimat. Meg persze megfigyelem, hogy miért is fogadta el jobban Elmó a neki nem tetsző dolgokat a suttogós időszakomban. Lehet, hogy ha nem magyarázkodok, akkor természetesnek veszi azt, hogy most valami olyan következik, amihez nincs kedve?...