karácsonyi készülődés

...mézeskalácsot is gyártottunk. Elmó kreatívabb volt, mint én...

sötétben

Tegnap este Elmó a ruháskosárban szeretett volna üldögélni. Mondtam neki, hogy a kisszobában van.

-Sötét van, megijedek. Lámpát kapcsolni.

Én nagyon féltem gyerekkoromban a sötéttől, és azt szeretném, ha Elmónak nem kellene rettegnie minden este. Szóval megfogtam a kezét és villanykapcsolás nélkül bementünk a kisszobába.

-Nincs teljesen sötét, látod? Ott van a ruháskosár, az is látszik. A pulcsim is látszik.

És láss csodát, hatott. Ugyanis a következő fél órában azt játszotta, hogy én ottmaradok a sötét szobában az ágyon fekve, ő pedig ki-be szaladgál, rávetődik az ágyra, körülnéz, aztán megint szaladgál egy kicsit.

Ma már ő kérte, hogy kapcsoljuk le este a lámpát.

pocsolyák

Elmó imádja a gumicsizmáját, lelkesen gázol benne a nagy pocsolyákban. Persze mindig csupa víz lesz a ruhája egész az alsógatyájáig.

Pár napja egy ilyen alulról elázós napon kezdtem már unni, hogy Elmó egy óriási víztömegben szaladgál oda-vissza, én meg csak állok a "parton" már vagy öt perce. Ráadásul már majdnem az egész nadrágja tocsogott a víztől. Mondtam is neki, hogy én elindulok haza. Ő viszont úgy gondolta, majd egyszer csak utánamszalad, ha befejezte a mókázást. Azonban a hazafelé vezető úton egy úttesten kell átkelni, ő pedig még csak ott tart, hogy megáll, körülnéz, aztán elindul, ha jön autó, ha nem, szóval semmiképp sem akartam otthagyni, de akkor mi legyen? Hirtelen szokatlan ötletem támadt.

-Elmó, nézd csak! Mutatok valamit! - és páros lábbal én is beleugrottam egy pocsolyába. Elmó elnevette magát, odaszaladt és ő is ugrott.

Annyira tetszett mindkettőnknek ez a játék, hogy végül így mentünk, pontosabban ugráltunk egészen hazáig. Felszabadító érzés volt!

lomtalanítás

Nagytakarítás van nálunk. Mindent kipakolok mindenhonnan. Elmó nagy élvezettel kutakodik a már rég elfeledett kacatjaim között. Felpróbálja a gyűrűimet, nézegeti a képeslapokat, lapozgatja a naplómat. Egyszer csak megkérdezi:

-Mi ez?

-Gumi.

-Kinyitom.

-Nyissad.

-Megeszem.

-Neeeeeeeeeee!

hányás

Amikor Elmó pár hónappal ezelőtt, életében először hányt egyet, én nem voltam a közelben. Éppen a konyhában csináltam valamit, amikor ő egyszer csak odajött hozzám, a markát mutatta és azt kérdezte:
-Mi ez?
-Hányás. Hánytál. Gyere, megmosom a kezed és a szád, aztán lecserélem a pólódat.
És ezzel el is volt intézve.

Ma nyertem egy csomó pénzt :) és ennek örömére Elmó választhatott magának valamit a boltban. Ő rostos italt kért. Már odakint, pár korty után azt mondta:
-Ittam belőle, motyorog a hasam.
-Fáj a hasad?
-Nem.
Tovább sétáltunk és csak jóval később láttam meg, hogy a kabátja ujján hányás van.

Igazán örülök, hogy akkor, hónapokkal ezelőtt nem csaptam nagy hűhót a hányás körül, mert így Elmó valamiféle (bár kicsit kellemetlen, de) természetes dologként fogja fel az egészet és nem ijed meg tőle.

újra itt

Jó darabig el voltam tünve. Hát igen. Nem voltam egy minta tkn-es, az biztos.

Anyagi gondjaim voltak, amit elég nehezen viseltem. Ideges, feszült, ingerlékeny voltam. Minden kis dolgon kiakadtam, dühös lettem és bizony kiabáltam is. Emiatt a szörnyű viselkedés és hangulat miatt állandóan haragudtam magamra, amitől még inkább ingerültté váltam... És ez ment két hónapig. Szegény Elmó! Remélem, hamar kiheveri ezt az időszakot. Én mindenesetre azon vagyok, hogy ez így legyen.

a tél bizony hideg

Elmó zokniban akarta lekisérni az autójához a barátnőmet. Nem, nem arról van szó, hogy nem akart felvenni cipőt vagy csizmát. Szó szerint csak zokni volt rajta. Gondoltam magamban, Hajrá!

A liftig semmi sem történt, csak a golyói váltak szinte láthatatlan méretűvé :) Még a liftben sem szólt. De amikor végül kinyílt a lift ajtaja és megcsapta a hideg, onnantól csak annyit tudott mondani: Kabátot, kérem, kabátot! :D És akkor szépen visszamentünk a lakásba felöltözni és most már télhez méltó öltözetben végre eljutottunk egészen az autóig.