kártyázunk, sakkozunk, dominózunk

Pár napja gondoltam egyet, és megmutattam Elmónak a sakkot. Érdeklik a katonák, erről az oldalról próbáltam hát megközelíteni a dolgot. Elmondtam, hogy ez itt két hadsereg, akik egymást támadják, ez itt a lovas katona, ez meg itt a gyalogos, akinek már nincs lova... Úgy tűnt, hogy lesz belőle valami, fogunk mi még sakkozni, el is kezdtünk lépegetni, de aztán mégsem kattant be a "szabály", így annyiban is hagytam a dolgot egy pár napig. Aztán eszembe jutott, hogy vannak olyan sakkprogramok a neten, ahol valóban püfölik egymást a katonák, amikor az egyik figura leüt egy másikat, gondoltam ez látványos lesz, így letöltöttem egyet és figyeltem a hatást. Elmó most már imádja a sakkot ... nézni. :) A táblás verziót azonban azóta is mellőzük.
Kártyázni és dominózni viszont szoktunk. Meglepően hamar megtanulta Elmó a Makaót, vagy micsodát. Itt azonos kártyákat kell egymásra tenni szín vagy szám szerint. Pl. a treff 7-esre lehet tenni bármilyen treffet, de bármilyen 7-est is. Annyiban módosítottam a szabályokon, hogy nincs nyertes, addig játszunk, ameddig meg nem unjuk.
A dominónk sem a nyerésre hajt. Abból hosszú vonatot próbálunk összeállítani, ahol csak az azonos számok kapcsolódnak össze, a különbözőknél szétszakad a vonat. Így itt a cél egy minél hosszabb vonat létrehozása lett.
A szabályokat csak lassan próbálom bevezetni. Most még csak arra figyelünk, hogy egyszerre csak egy kártyát/dominót lehet letenni, utána már a másikunk következik.
Hogy miért nem nyer senki? Erről majd legközelebb...

gyerekdivat

Elmó néha elég vicces dolgokat talál ki. Van, hogy sapka helyett mást szeretne a fejére húzni......vagy jól jön egy szemüveg is a sapka mellé......esetleg egy alsógatya..és végül a csizma nélküli kabátos viselet. (Szerencséje, hogy mióta megszületett, egyre kevésbé hiszek a szememnek, és hiába tűnik úgy, hogy hideg van, ha lehajolok és megfogdosom a járdát, kiderül hogy kellemesen langyosra melegítette a nap...)

egyszer mindennek vége...

Most a szopizásnak lett vége. Végre. Már nagyon untam és fájt is. Néha jól jött, például amikor Elmó nagyon megütötte magát egy hatalmas esés következtében, vagy amikor feszült volt, akkor megnyugtatta, de ezen kívül nekem inkább csak nyűg volt már a szoptatás. Amikor Elmó a pocakomban volt, eldöntöttem nagyon sok mindent, amiket persze nem sikerült betartanom :), és többek között az is a Naaagy döntések között szerepelt, hogy a fiam addig fog szopizni, ameddig csak szeretne, merthogy egyszer csak úgyis meg fogja unni. Lényegében így is lett, de azért egy kicsikét rásegítettem én is ;)
Úgy történt a dolog, hogy úgy másfél hónapja összevesztünk. (Hát igen, ilyen is van nálunk néhanap.) Ezek után három napig nem kért Elmó tejet. Már a második nap hihetetlenül boldog voltam, de a harmadik nap Elmóci mégis csak tejet kért. Én erre (nagy szerencsémre) azonnal rávágtam, hogy "-De hát már leszoktál!". Mire Elmó azt hiszem elhitte, mert nem firtatta tovább. Ezt a de-hát-már-leszoktál dolgot körülbelül tízszer játszottuk el egy-két hét leforgása alatt, és csodálatos módon a rögtönzött módszer bevált. Na jó, egyszer nem vált be, akkor kapott egy kis tejet. Egyszer óriásit esett, nagyon fájt neki a háta, rögtön megszoptattam. Kétszer pedig "leszívattam" a "tetéimet", mert egy kicsit kezdtek feszülni, és nem szerettem volna tejlázat kapni. Volt már benne részem egyszer, annyi elég is volt. De a többi alkalommal működött a de-hát-már-leszoktál-hagylál-békén. :)
Szóval ennyi. Kész, vége. Nincs tovább "tete". A három és fél éves fiam már csak tehéntejet iszik néhanap. Éljen! Éljen! ;)