betegség alatti döntések

Elmó éjszaka beteg lett. Hányással kezdődött, aztán kis hasmenéssel egészült ki. Mondtam neki reggel, hogy elmegyünk az orvoshoz, aki adni fog gyógyszert, valószínűleg injekciót, amitől el fog múlni a hányás. Ő nagyon rosszul érezhette magát, mert az öltözés alatt folyamatosan sürgetett, gyorsan akart orvoshoz menni és gyorsan akart gyógyszert kapni.

Szerencsére nem lett injekció, csak hányáscsillapító kúpot írt fel a doktornő. Meg is vettük a közeli gyógyszertárban, mire Elmó elkezdte mondogatni, hogy adjam oda neki a gyógyszert. Mivel még csak egyszer kapott kúpot eddig, pár hónapos korában, elmagyaráztam neki, hogy a kúp szó mit is jelent, hogy a fenekébe kell bedugnom, aztán pedig fekve kell maradnia, és nem kakilhat egy darabig. Azt mondta, hogy most kell neki a gyógyszer. Így letelepedtünk a Széchenyi tér egyik padjára, a szökőkút mellé, és én beadtam neki a kúpot.

A lázcsillapító viszont nem kellett neki másnap. Lázas és gyenge volt, ezért megkérdeztem tőle, hogy kér-e eper ízű lázcsillapítót. Ilyet kapott már pár hónappal ezelőtt, biztosan emlékezett rá. Nem tudom, hogy miért nem kért. Lehet, hogy bőrtüneteket vagy rosszullétet érzett a legutóbb, amikor kapott, mert biztosan oka volt annak, hogy a kúpért szinte harcolt, az eper ízért pedig, ami a kedvence, nem rajongott. Mivel nem volt olyan magas a láza, hogy mindenképp csillapítani kelljen, tiszteletben tartottam a döntését és nem adtam neki.

Aztán elkezdett öklendezni. Mondtam, hogy adok neki kúpot. Nem akarta. Nem szereti, ha a fenekében turkászok. Mondjuk én sem szeretném. Ennek ellenére a kiszáradás veszélyét erősebbnek éreztem, mint a kellemetlen érzést, így Elmócika a tiltakozása ellenére megkapta a kúpját.

a hordozás újabb előnye

A háti hordozás egy eddig számomra ismeretlen előnyét fedeztem fel a minap. Elmó egy autóval a kezében pattant a hátamra. Az autók pedig ugye gurulni szoktak. Fel-le, fel-le. A hátamon!!! Pont, mint egy könnyed masszázs. Leírhatatlanul kellemes érzés.

a ló túloldala

Elmó átesett a ló túloldalára. Eddig nem bántott soha senkit, ha egy gyerek kivette a kezéből a játékot, ő csak sírt és tőlem kért segítséget. Mostanra azonban megfigyelte, hogy ha valaki agresszívan viselkedik, annak egyszerűen több játék jut. Úgy egy hete próbálgatja az új tudományát és egyre hatásosabban képes elriasztani vele maga körül a többi gyereket. Rekedt torokhangon üvölt minden feléje közeledő gyerekre, miszerint: "Nem adom oda! Az enyém!". Nem is vesznek el tőle újabban semmit. De nem is szivesen játszanak vele. Kiváncsi vagyok, mikor veszi észre az utóbbit is.

Engem egyébként túlzottan zavar a dolog, próbálom neki egy-egy alkalommal elmagyarázni, hogy az adott gyerkőc nem is látta, hogy van egyáltalán valami nála, egyszerűen csak örült a találkozásnak, azért szaladt olyan lelkesen. Legtöbbször megérti, de azt is látom rajta, hogy az esetek nagy részében valójában csak tesztel. Figyeli a reakciókat. Aztán örül az új "hatalomnak". Aztán pedig úgy játszik megint, mint régen. Én meg alig várom, hogy végre kitapasztalja az új "tudományta" eredményeit, aztán már csak valódi esetekben használja. Remélem, hamar eljön az az idő :)

viták helyett

Elmó még nincs 3 éves, de már érti, hogy ha van az embernek valamennyi pénze, és vásárol belőle valamit, akkor egy másik valamire már lehet, hogy nem futja.

Két napja kitalálta, hogy úthengert szeretne venni a zsebpénzéből. El is indultunk egy játékbolt felé, de útközben még beugrottunk nyomtatni. Volt ott egy üdítőautomata, amit Elmó imád nyomkodni. Kezdte is előhalászni a mellénye alól a kis pénztárcáját és kérte, hogy segítsek. Miközben elkezdtem segíteni, elmagyaráztam neki, hogy ha most üdítőt vesz, akkor lehet, hogy nem marad majd elég pénze úthengerre. És mi történt? Azon nyomban visszatuszkolta a mellény alá a pénztárcát és azt mondta, hogy: "Nem kell." Én pedig boldog voltam, és arra gondoltam, hogy megint lépett egy nagyot az önállóság felé vezető úton. Aztán pedig az jutott eszembe, hogy milyen jó dolgom is van nekem! Míg más anyukák őrülten kiabálják a sokkal nagyobb gyereküknek, hogy: "Nem érted, hogy nincs rá pénzünk?!", addig Elmó már ennyi idősen saját maga tudja, hogyan is működik a pénz világának ez a része.

ajándék

Ma Elmó megkapta a havi zsebpénzét. Egy óra múlva vett is egy fagyit. Aztán elmentünk a boltba. Ő chipset szeretett volna. Mondtam neki,  hogy én nem veszek, de van saját pénze, abból megveheti. Ezek után pedig nagy meglepetésemre megkérdezte, hogy én mit kérek, mit szeretek. Rámutattam az egyik zacskóra, de rögtön közöltem is, hogy én erre nem akarok költeni. Nem voltam benne biztos ugyanis, hogy meg akar hívni. De azt mondta, hogy ő fizeti. Vett nekem ajándékot! Most pedig leírhatatlanul boldog vagyok! Kaptam ajándékot! :)