De van ám még más előnye is az új hobbinak. Ezt a játékot úgy lehet játszani, hogy két háromjegyű számot össze kell adni, és össze kell hasonlítani másik két háromjegyű szám összegével. Akié a több pont, az győz. Ehhez ismerni kell a számokat. Mondtam Elmónak, hogy vagy én mondom meg mindig, hogy ki győzött vagy megtanulja az írott számokat értelmezni. Nagy örömömre az utóbbit választotta. Ez az otthonoktatás egyik fontos része: kihasználni a gyerek érdeklődését, és csak azokat tanítani, ami éppen nagyon fontos neki. Íme az első lecke:
Már egész jól megy neki. Igaz, hogy eddig már ismerte a 0, 1, 2, 3 és 8 számokat, így nem nehéz az indulás. A kis négyzetekre pont ráfér egy duplo, így érdekesebb a rakosgatás, aztán pedig a számolgatás. Alatta vannak a "tesztszámok", amiknek a megoldását felülről puskázva önállóan le is tudja ellenőrizni.
Már egész jól megy neki. Igaz, hogy eddig már ismerte a 0, 1, 2, 3 és 8 számokat, így nem nehéz az indulás. A kis négyzetekre pont ráfér egy duplo, így érdekesebb a rakosgatás, aztán pedig a számolgatás. Alatta vannak a "tesztszámok", amiknek a megoldását felülről puskázva önállóan le is tudja ellenőrizni.
És ha még mindig nem lenne elég a Bakugan dicsőítése, akkor meg tudom még említeni a bukfencezést. Elmó ezelőtt félt tőle, nem volt kedve csinálni. Nem mintha erőltettem volna. De mivel a játék olyan, hogy egy golyót el kell gurítani, ami a gurítás végén kinyílik, és borzadványos izé lesz belőle, Elmó pedig újabban Bakugannak képzeli magát, mondtam neki, hogy akkor az igazi a bakuganság, ha bukfenc után nyílik ki borzadványos izévé. Így most szaladgál körbe a szobában bukfencek sorát kivitelezve, aztán "kinyílik" és artikulálatlan hangon próbálja rémísztgetni a körülötte lévőket.
Ezek után már szinte szeretem a Bakugant.