pókember, ó ne!

Átkozom a napot, amikor Elmónak elárultam, hogy mi a neve annak az izének az egyik "gyerek"újságban. Én csak sorban álltam a boltban, Elmó odaszaladt hozzám egy újsággal a kezében, és megkérdezte, hogy "Mi ez?", én pedig mit sem sejtve válaszoltam: Pókember. Ettől a ponttól kezdődött a Elmó-féle-pókember-mánia. Bárhol meglátott egyet, nagy vidáman mutogatta nekem is. Én azonban körülbelül úgy viszonyulok a pókemberhez, mint egy vallásos ember az ördöghöz. Komolyan mondom, hogy kiráz tőle a hideg, annyira idétlen szerencsétlen szerzet. Egy időben mondtam is Elmónak, hogy előttem most már ki ne ejtse a nevét, mert azon nyomban megüt a guta. :)
Ezen előzmények után most elmesélem, hogyan vásárolt a karácsonyra a nagynénjétől kapott C&A-s aranyos kis kártyácskájával az édes, drága kisfiam.
Először is választott magának alsógatyókat.
Aztán kis trikók következtek.

Ezután jött a "versenyautós" póló.

És amikor már úgy tűnt, hogy mindketten boldogan távozunk a boltból, Elmó észrevette a borzalom netovábbját. Így most csak ő boldog, de ő nagyon :D